Ahhoz, hogy kiállj Ukrajna mellett és az orosz agresszió ellen, nem kell, hogy bojkottáld az orosz kultúrát, és válogatás nélkül gyűlöld az oroszokat – írja az író az American Conservative hasábjain.
„A háború Ukrajnában alig egy hete kezdődött, de itt Nyugaton már elhatalmasodott rajtunk az oroszellenes hisztéria, ami egyszerre undorító és ijesztő. Azt gondoltam a többségünk megértette, hogy lehetséges az, hogy az ember megvesse egy kormány cselekedeteit miközben nem démonizálja az ország lakosait. Azt hittem itt a felvilágosodott Nyugaton tudjuk, hogy a kollektív bűnösség az szörnyű dolog. Tévedtem” – kezdi Dreher.
Első példaként az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét Michael McFault hozza fel, akit az Obama adminisztráció nevezett ki. A diplomata a következőket írta Twitteren: „Nincsenek már ártatlan vagy semleges oroszok. Mindenkinek döntést kell hoznia: vagy támogatod, vagy ellenzed ezt a háborút. Az egyetlen módja, hogy véget érjen ez a háború az, ha százezrek és nem ezrek tüntetnek az érzéketlen háború ellen. Putyin nem tartóztathat le mindannyiótokat!” Miután számtalan kritika érte a korábbi nagykövetet, törölte a posztot.
Dreher szerint azonban a nagykövet nincs egyedül, számtalan ember szinte eszeveszett haraggal posztolgat. A szerző leszögezi, hogy egyetért a szankciókkal, de ijesztőnek találja a reakciókat.
Példaként hozza fel a negatív reakcióra Valerij Gergijev, világhírű karmester elleni hadjáratot, akit elmozdítottak karmesteri pozíciójából a müncheni filharmonikusok éléről, miután közeli viszonyt ápol Vlagyimir Putyinnal és nem ítélte el nyilvánosan a háborút. Több nagy koncertterem és fesztivál is törölte őt a programfüzetekből.
„Nem helyes egy embert olyan helyzetbe hozni, hogy attól teszik függővé az állását egy idegen országban, hogy ítélje el az országa vezetőjét, miközben az háborúban áll”
– Dreher leszögezi, hogy nem ismeri Gergijev hátterét, de szerinte határozottan vonalat kell húzni egy művész művészete és politikai hovatartozása között. – Nem szabad azt kívánnunk, hogy egy olyan társadalomban éljünk, amelyben egy művészt ki lehet rúgni, mert nem hajlandó egy politikai álláspontot támogatni. Én is azt kívánom bárcsak Gergijev elítélné a háborút, kiállna Putyin mögül, de visszataszítónak találom, hogy kiszorították az állásából nem azért mert valamit mondott, hanem azért mert nem volt hajlandó a ránehezedő nyomás közepette valamit mondani” – írja Dreher.
A szerző abszurd példaként említi, hogy egy milánói egyetem törölte a Dosztojevszkij kurzusát, nehogy „botrány” legyen belőle. Mert hát Dosztojevszkij orosz. (Dosztojevszkijt fiatalemberként a cári Oroszország halálra ítélte állítólagos kormányellenes tevékenység vádjával, majd a kivégzés előtti utolsó pillanatban kegyelmet kapott, és Szibériába küldték a szerk.)
Szintén példaként említi Csehországot, ahol egy vezető jogi tisztviselő azzal fenyegetőzött, hogy aki támogatást fejezi ki Oroszország iránt, azt akár le is tartóztathatják. Dreher megjegyzi, hogy az EU ennél sokkal kisebb dolgokért szokta fenyíteni például Magyarországot.
A Glasgowi filmfesztivált is megemlíti, amely bejelentette, hogy nem vetít le két orosz filmet, ezt követte a Stockholmi filmfesztivál is.
„Nyugat nem tette ezt Andrej Tarkovszkijjal és más szovjet rendezőkkel a hidegháború alatt, mikor a Szovjetunió egy brutális diktatúra volt” – jegyzi meg az író.
Dreher leírja, hogy azért veszi ennyire szívére a gyűlölködés áradását és az eltörlés kultúrájának oroszokra való átterjesztését, mert arra tanították amerikaiként, hogy milyen fontos érték a szólásszabadság.
„Teljesen biztos vagyok benne, hogy ugyanazok a liberálisok, akik az oroszok ellen uszítanak, csak azért mert oroszok, vagy nem a megfelelő oroszok, azok előbb-utóbb ugyanezt fogják tenni a konzervatívokkal, a keresztényekkel és más megvetendő emberekkel”
– írja Dreher.
Az író emlékeztet, hogy ez nem új jelenség. Amerikában a német származásúak meg lettek bélyegezve az első világháború alatt. Eugene V. Debst egy ismert háborúellenes és szocialista aktivistát még börtönbe is vettettek mert felszólalt a háború ellen. Dreher szerint olyan régóta él a nyugati világ az eltörlés kultúrájában, hogy normálissá vált az indulat, hogy el kell hallgattatni azt, akivel nem értesz egyet.
„Ahhoz, hogy kiállj Ukrajna mellett és az orosz agresszió ellen, nem kell, hogy megvesd az orosz művészetet és kultúrát, vagy, hogy gyűlölj minden oroszt és úgy kezeld őket mintha leprások lennének. Meg tudom érteni, ha valaki Ukrajnában átadja magát ilyen erős érzelmeknek a jelenlegi szélsőséges helyzetben – de mi a mi mentségünk? Az diszkriminációmentes gyűlölet élvezete?”
– írja Rod Dreher.
A publicista felidézi, hogy tavaly novemberben beszélgetett egy magyar hölggyel Orlandóban egy konzervatív konferencián. A nő elmondta neki, hogy nagyon jól esik neki, hogy milyen lelkesek az emberek, ha megtudják, hogy magyar. Elmondta, hogy a magyarokat gyakran páriaként kezelik a különböző nyugat-európai rendezvényeken, mert a liberálisok szokása, hogy a magyarokat hibáztatják Orbán Viktor minden lépéséért.
„(…) a magyarok megvetést kapnak a liberális európaiaktól, akiknek fogalma sincs mi a politikai hovatartozásuk: elég tudni, hogy magyarok: hiszen akkor Rossz Emberek, Akiket Meg Kell Vetni. Hallottam már többször, hogy különböző környezetben hasonló bánásmódban részesülnek az izraeliek is” – írja Dreher.
Az író leszögezi, hogy elítéli Putyint, felháborítja az Ukrajna elleni durva támadása. De szereti az orosz kultúrát, ráadásul keleti-ortodox vallást követi.
„Milyen állatok azok, akik meggyőzik magukat arról, hogy a politika miatt gyűlölniük kell Dosztojevszijt, Tolsztojt, Sztravinszkijt. Rachamaninovot és még sok más elképesztő mélységű és szépségű művet. Elmondom milyenek: ugyanolyan állatok, akik a Szovjetuniót irányították és meghurcoltak művészeket, akik nem követték a politikai iránymutatást” – írja Dreher.
A szerző kifejti, hogy szereti az oroszokat, és nincs olyan csőcselék vagy liberális tömeg, ami ettől el tudja téríteni.
„Nem látjátok, hogy mi történik itt? Azzal kezdjük, hogy dehumanizálunk másokat a nemzetiségük vagy az etnikumuk miatt, és a végén mi válunk embertelenné. Arra nem vagyunk képesek, hogy megakadályozzuk Putyin abban, hogy ukrán városokat pusztítson el, de arra képesek lehetünk, hogy megakadályozzuk abban, hogy elpusztítsa az elménket és a szívünket”
– zárja Dreher.
A teljes írás itt olvasható.
Borítókép: Egy orosz nő a béke mellett tüntet Kolumbiában az orosz nagykövetség előtt EPA/Mauricio Duenas Castaneda
Korábbi interjúnk Rod Dreherrel:
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.