Izrael számára váratlan gazdasági lehetőséget jelenhet az új több pólusú világrend.
„Az elmúlt hetekben lehetetlenné vált tagadni egy új multipoláris világ gyors felemelkedését. Ez a trend már egy ideje látható volt, de Ukrajna orosz inváziója lehetővé teszi számunkra, hogy alkalmazzuk Hemingway idézetét a pénzügyi tönkremenetelről: a többpólusú világ fokozatosan, majd hirtelen alakult ki – kezdi Philip Pilkington a Newsweek véleményoldalán.
A szerző szerint egyelőre nem világos, hogy ez mit jelent a világ számára, de ő arra számít hogy a következő évtizedben sok minden megváltozik. A 2020-as évek végére a világ valószínűleg már nem fog úgy kinézni, mint az elején. Az ukrajnai orosz invázió és az azt követő várható orosz-kínai koordináció valószínűleg a második világháború óta nem látott mértékű, tartós változásokat idéz elő a geopolitikai és gazdasági világrendben.
Pilkington szerint az egyik ország, amelynek érdemes lesz nagyon odafigyelnie az Izrael.
Az 1973-as rövid Jom Kippuri háború vége óta Izrael sorsa össze volt kötve az Egyesült Államokkal. Az elmúlt években ez a kapcsolat némileg meggyengült, de továbbra is Izrael de facto támasza maradt.
„Izrael számára a probléma elég egyszerű. Irán történelmileg és puszta méretét tekintve is nagyhatalom a térségben – és az iszlám köztársaság nem csinál titkot abból, hogy nem ismeri el Izrael legitimitását. Izrael és az Egyesült Államok kapcsolata biztosította, hogy Iránt kordában tartsák. Ezt főként kemény gazdasági szankciókkal sikerült elérni, amelyek gyengén tartották az iráni gazdaságot, és mostanáig visszatartották Iránt az atomfegyverek keresésétől” – írja a szerző.
„Az amerikaiak által vezetett szankciók azonban ma már közel sem tűnnek olyan meggyőzőnek, mint az orosz invázió előtt. Oroszország és Kína olyan intézkedések összefűzésével válaszolt rájuk, amelyek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy Oroszország a szankciók keretein belül működjön, hanem arra törekszenek, hogy a nyugati rendszerrel rivális gazdasági rendszert építsenek ki. Ha Oroszország és Kína sikerrel jár, akkor az iráni gazdaságot a szankciókba való bevonásával elég könnyen enyhíthetik az iráni gazdaságra nehezedő terheket. Ezáltal az amerikai szankciók sokkal kevésbé hatékony eszközzé válnának az ország megfékezésére” – figyelmeztet a cikk.
Mik Izrael lehetséges válaszai erre a forgatókönyvre? A szerző szerint a legkézenfekvőbb a diplomácia. Izrael az orosz invázió során egyensúlyozni próbál.
„Oroszország legnagyobb bánatára Izrael megszavazta az invázió elítélését az ENSZ-ben. Amikor azonban Vlodomir Zelenszkij ukrán elnök felszólalt a Knesszet előtt, fagyos fogadtatásban részesült, ami nagyon különbözött attól, amit más fővárosokban kapott. Teljesen nyilvánvaló, hogy Izrael itt diplomáciai kötéltáncot próbál járni” – írja Pilkington.
A szerző szerin ha és amikor az új világrend kialakul, Izrael a Kínával és Oroszországgal ápolt jó kapcsolatát fogja felhasználni arra, hogy világossá tegye az Iránnal kapcsolatos problémáit. De Oroszországnak és Kínának is jó kapcsolatai vannak Iránnal. A cikk szerint a legjobb, amit Izrael remélhet ettől a diplomáciától, hogy Oroszország és Kína közvetíteni fog egy olyan közel-keleti rendezésben, amely valamennyire stabil. Izrael legrosszabb forgatókönyve szerint az újonnan kialakuló rend egyszerűen elszabadítaná Iránt, és Oroszország és Kína fő partnerévé tenné a térségben.
„Izrael másik egyértelmű lehetősége a katonai. Ez a masszív katonai felkészüléstől az Irán elleni tényleges támadásokig terjedhet. Erről az útról nem sok mindent lehet mondani. Destabilizáló és tragikus lenne. Nem világos, hogy ki kerülne ki hosszú távon győztesként – és minden esély megvan rá, hogy senki sem”
– állítja a szerző.
A cikk szerint lehet egy másik, még kiaknázatlan lehetőség: a gazdasági. Az American Affairs című lapban írt esszében Pilkington azt fejtette ki, hogy az új, többpólusú világra való áttérés valószínűleg az amerikai dollár, mint a világ tartalékvalutája hanyatlásához vezetne.
Ha ez igaz, akkor Izraelnek lehetősége nyílhat arra, hogy a Közel-Kelet pénzügyi hegemónjaként pozicionálja magát.
„A közel-keleti gazdaság különös ellentmondás. Elárasztja a pazarló gazdagság, de teljesen fejletlen. Ez a régió hatalmas olajvagyonának és autokratikus politikai struktúráinak köszönhető. Bár Izrael nem a leggazdagabb ország a régióban, messze a legnyugatibb. Ez azt jelenti, hogy a gazdagságot befektetések révén állítják elő, és széles körben osztják el a lakosság körében – szemben azzal, hogy a földből kitermelik és az elitnek adják át” – írja a közgazdász szerző.
Pilkington felhívja a figyelmet, hogy a közel-keleti vagyon nagy része jelenleg az Egyesült Államokon, az Egyesült Királyságon és Európán keresztül áramlik. Azonban a közelmúltbeli fejlemények arra késztetik ezeket az országokat, hogy diverzifikálják vagyonuk kezelését. A szerző szerint Izrael tökéletes helyzetben lehet ahhoz, hogy ezt kihasználja.
„Egyrészt az új sékel megbízható valuta – hosszú távon követi az amerikai dollárt. A tulajdonjogok jól megalapozottak Izraelben, és a politikai rendszer stabil”
– fejti ki a cikk.
„Ahol azonban Izrael igazán kiemelkedik a régió többi részével szemben, az az, hogy ha megpróbálná, akkor elsőrangú pénzügyi szektort tudna kialakítani. Izrael kulturálisan meglehetősen nyugatias, így nem lenne nehéz a pénzügyi élvonalbeli tehetségeket az országba vonzani, hogy segítsenek egy kifinomult pénzügyi ágazat kiépítésében. Ez az új pénzügyi szektor vonzhatná a régió minden részéből a vagyont, és Izraelt a Közel-Kelet pénzügyi központjává tehetné. Ez drasztikusan növelné Izrael gazdasági és diplomáciai erejét a régióban” – írja Pilkington.
A szerző szerint kialakulóban lévő világrend lehetőségeket teremt azoknak az országoknak, amelyek elég okosak ahhoz, hogy kihasználják azokat.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.