Mielőtt elfoglalta volna székét Emmanuel Macron, úgy fogalmazott, hogy Franciaországnak egy „jupiteri” vezetőre van szüksége, hiszen egy átlagos ember csak destabilizálná az országot, idézi fel Lauren Chadwick az Euronews oldalán.
A szerző szerint ugyan „képmutatásnak” tűnhet a görög mitológia kulcsszereplőjének emlegetése egy olyan országban, ami évtizedekkel ezelőtt túllépett a monarchia rendszerén, mégis megjegyzi, hogy az elmúlt 50 évben a francia alkotmány sokat fejlődött, és az elnök kezébe jelentős hatalmat adott át.
„Van egy elnökünk, aki vezeti a köztársaságot, irányítja a kormányt, a parlamentet és az alkotmánybíróságot. Ez egy Jupiterhez hasonló szuperelnököt jelent, ahogy Macront is nevezzük” – összegezte a helyzetet Christophe Chabrot, a Lyoni Lumiere Egyetem előadója.
Az idáig vezető út
A jelenlegi alkotmány eredete 1958-ra vezethető vissza, amikor egy algériai felkelést követően Franciaország egy polgárháború szélére sodródott, és még abban az évben Charles de Gaulle-t megválasztották az Ötödik Köztársaság elnökének.
De Gaulle víziója a végrehajtó hatalom megerősítésére és egy korlátok nélküli elnök képére épült.
Az egyik mérföldkő az 1962-es alkotmányos népszavazás volt. Annak érdekében, hogy megerősítse elnöki legitimitását, de Gaulle népszavazást tartott az elnök megválasztásának módjáról. A lakosság támogatta a népszavazást, 62 százalékuk úgy döntött, hogy inkább a nép válassza meg elnökét – politikusok helyett.
Szakértők szerint a lépés megerősítette az elnök hatalmát és legitimitását, ugyanakkor átpolitizálta a szerepét.
A másik jelentős kérdés akkor merült fel, amikor a köztársasági elnök és a parlament többsége más politikai pártot képviselt. Az Ötödik Köztársaság idején három alkalommal történt ilyen „ütközés”: 1986-ban, 1993-ban és 1997-ben. Az utolsó esetben a jobboldali Jaques Chirac köztársasági elnöknek kellett kineveznie miniszterelnöknek a szocialista Lionel Jospint.
Chirac ezután 2000-ben törvényt terjesztett elő az alkotmány megváltoztatásáról, amely hét helyett öt évre korlátozta az elnöki ciklust. A kérdést népszavazáson tárták a lakosság elé, aminek 73%-a elfogadóan szavazott.
A népszavazás azt jelentette, hogy az elnökválasztást a parlamenti választásokkal párhuzamosan tartják, körülbelül egy hónap különbséggel, ami biztosította, hogy, aki megnyeri az elnöki posztot, az egyben parlamenti többséget is nyer.
„Egy hónapon belül senki nem változtatja meg a politikai véleményét. Tehát a törvényhozás megválasztása gyakran ugyanazt a többséget adja, mint ami az elnöké” – magyarázta a lépés lényegét Chabrot.
Ez azóta minden elnökkel így történt, beleértve Macront is, aki egy hónappal megválasztása után többséget szerzett a parlamentben egy vadonatúj politikai párttal és olyan képviselőkkel, akik korábban ismeretlenek voltak a választók számára.
Történhet változás a rendszerben?
A kritikusok szerint változásokra lenne szükség annak érdekében, hogy helyre billenjen a francia intézmények közötti egyensúly, és ne egyetlen személy hozza meg a nagy döntéseket, akit amúgy nem is lehet elszámoltatni.
A szélsőbaloldali elnökjelölt, Jean-Luc Melenchon például azoknak a táborába tartozik, akik Hatodik Köztársaságot szeretnének, egy olyan új alkotmánnyal, amivel eltörölnék az elnöki monarchiát.
Chabrot szerint elég lenne a 9-es cikkely eltörlése is, ami az elnököt a miniszteri tanács vagy kabinet fejeként nevezi meg. Vagy akár az elnökválasztás megszüntetése, így az elnököt képviselők, szenátorok és helyi vezetők választanák meg, ahogy az eredetileg az 1958-as alkotmányban is szerepelt.
Ám úgy tűnik, hogy a jelenlegi rendszer erős legitimitással bír a lakosság körében, ami főként de Gaulle lépéseinek köszönhető.
„Minden egyes alkalommal, amikor az elnök megnyomta a gombot, győzött. Például 1962-ben de Gaulle megnyomta a népszavazásos gombot, és győzött. Megnyomta a parlament feloszlatásának gombját, és győzött. Tehát a francia elnök minden alkalommal megerősítette a saját hatalmát” – összegezte a múlt folyamatait Chabrot.
A jövő persze kérdéses.
Mindenesetre, a francia választók áprilisban újra urnához járulnak, hogy megválasszák a következő elnöküket – vetíti előre Lauren Chadwick az Euronews oldalán.