Nyugaton sokan úgy gondolták, hogy a háború Európában már a múlté. Putyin indokolatlan ukrajnai inváziója véget vetett ennek a kényelmes képzelgésnek – írja Tomasz Wróblewski, a Warsaw Enterprise Institute, egy lengyel think tank igazgatója.
Putyin háborús erőfeszítései nem katonai invázióval kezdődtek. Hónapokkal azelőtt, hogy az orosz tankok megindultak volna, Putyin már előkészítette a harcteret az EU határa mentén.
A választott fegyvere pedig nem volt más, mint a tömeges migráció.
2021 júliusában Moszkva fehéroroszországi bábkormánya kétségbeesett migránsok ezreit kezdte brutális módszerekkel a lengyel határ irányába terelni. Az erőltetett migráció része volt Moszkva hibrid hadviselési stratégiájának, és a Nyugat nem volt felkészülve rá.
Ezért pedig a globalistákat lehet hibáztatni, akik a Szovjetunió összeomlásakor, ragaszkodtak hozzá, hogy ez „a történelem végét” jelenti. Szerintük a fényes új korszak egy olyan állam nélküli társadalmat hozzott volna el, amely eltekint az olyan kellemetlenségektől, mint a népszuverenitás és a kapitalizmus.
E szép új világ feltételezett áldásai közé tartozott a „migráció joga”, amely segítene eltörölni a saját kultúrájukat, gazdaságukat és politikájukat védő nemzeteket.
A határok nélküli világ szorgalmazása azonban nem csak a nemzetállamok stabilitását ássa alá, hanem egyes szereplők számára új támadási felületeket teremtett ellenségeikkel szemben.
Intézményes politikaként a migrációs jog megbukott a próbán, és a társadalmi, gazdasági és politikai problémák aknamezejére vezetett.
Hagyományosan az államok a legális migrációs rendszerüket úgy alakították, hogy produktív és virágzó társadalmakat hozzanak létre, és tartsanak fenn.
A 21. századot azonban már tömeges migráció jellemzi, amelyet értelmetlen politikai programok és rosszindulatú ellenfelek is ösztönöznek.
Amikor Szíria menekültáradatot indított Európa felé, és sok nyugati vezető első reakciója az volt, hogy úgy tett, mintha ez nem lenne több, mint egy humanitárius helyzet, nem pedig egy támadás, amely tehetetlen, kétségbeesett embereket hajt Európába, hogy nyomást gyakoroljon rá és destabilizálja azt.
Az Egyesült Államokban az új kormányzat olyan nyitott határok politikát fogadta el, amely lehetővé tette, hogy bevándorlók milliói özönlenek az Egyesült Államokba gyakorlatilag átvilágítás, ellenőrzés és elszámoltathatóság nélkül.
Ezek az intézkedések a stabil államok elleni támadást jelentenek. Amellett, hogy hatalmas terheket rónak az adófizetőkre, elősegítik a szervezett bűnözést, a drogkereskedelmet, a transznacionális terrorizmust és más biztonsági fenyegetéseket, valamint politikai zűrzavart okoznak.
A „woke” politika nem kínál megoldásokat arra, hogyan kezeljük a migránsok duzzadó áradatát.
Ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy a kormányok által hozott „ellenintézkedések” új fenyegetéseket és még több problémát okoznak.
Elvileg mind az Egyesült Államoknak, mind az Európai Uniónak rengeteg törvénye, eljárása és elképzelése van arról, hogyan kellene kinéznie a migráció folyamatának. A gyakorlatban azonban a migrációs politika a progresszív körök narratíváinak túszává vált, akik a nyitott határokat a marxista elmélet alapján igazolják, miszerint a bevándorlás ellenőrzése az imperializmus öröksége.
Aligha van bátorsága bárkinek is átvilágítani a migránsokat bűnügyi előéletük alapján, nem is beszélve arról, hogy hajlandóak-e dolgozni és megfelelni a társadalmi normáknak. Sőt, még annak megemlítését is, hogy a bevándorlóknak be kell illeszkedniük a befogadó nemzetekbe, ma már rutinszerűen rasszistának minősítik.
Litvánia és Lengyelország azonban megmutatta, hogy ennek nem kell így lennie.
Véget vetettek ennek az ostobaságnak azzal, hogy feltartóztatták a fehérorosz rezsim által nyugatra küldött migránsokat. A néha perverz módon „menekültturizmusnak” nevezett átverés lényege az volt, hogy turistavízumokat adtak ki egyiptomiaknak, indiaiaknak és pakisztániaknak, akiknek Lukasenka azt ígérte, hogy segítenek illegálisan átjutni a határon nyugatra.
A litván és a lengyel kormány határozott álláspontjának köszönhetően ez nem jött össze.
A „turistákat” visszaküldték.
A legnagyobb kihívást nem a határrendészeti feladatok jelentették, hanem az, hogy Varsó ellenállt a progresszív körök masszív nyomásának, amelyek szankciókat követeltek Lengyelország ellen a rasszizmusra hivatkozva.
Most, amikor egy olyan valódi humanitárius válság, mint az Ukrajna elleni háború megjelent Európa küszöbén, még több erőforrást kell átirányítani a kezelésére. Ne higgyük, hogy ez lesz az utolsó. Lesznek még olyan törekvések, amelyek a Nyugatot menekülthullámokkal fogják támadni.
Ennek csak akkor lesz vége, ha a nemzetek leseprik az asztalról a nyitott határok koncepcióját, és nem hagyják, hogy a valódi menekültek és a menedékjog kihasználása a korlátlan migráció kiskapujává váljon.
A nemzeteknek arra kell összpontosítani, hogy biztonságos határokat hozzanak létre, és olyan bevándorlási törvényeket alkossanak, amelyek körültekintően kezelik a biztonsági, gazdasági és társadalmi aggályokat, és lehetővé teszik, hogy saját belátásuk szerint fogadják a törvényes, legális bevándorlókat.
Fel kell hagyni a nemzetek támadásával, amikor azok saját érdekükben cselekszenek, hogy országuk szabad, biztonságos és virágzó maradjon.
Végezetül a szabad világnak komolyan kell vennie a mesterséges tömeges migráció jelentette fenyegetést.
A nem szabad világ – Kína, Oroszország, Irán és mások – a bukásunkat akarják. Ehhez minden szükséges eszközt be fognak vetni – beleértve a hibrid hadviselést is.
Mások is meg akarnak gyengíteni és ki akarnak használni minket: a transznacionális bűnözői kartellek, az embercsempészek robbanásszerűen növekvő hálózata és az újjáéledő transznacionális terrorista csoportok.
A szabad világnak növelnie kell az érdekvédelmi képességeit. Biztonságunk, jólétünk és életmódunk attól függ, hogy képesek vagyunk-e nemcsak a hagyományos katonai erők és a tömegpusztító fegyverek, hanem a tömeges migráció fegyverként való alkalmazása ellen is fellépni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.