Vége az enyhülés korának

A megosztottság, a viták és az önkényuralom iránti végtelen tolerancia évei után az ukrajnai orosz invázió okot adott a Nyugatnak általában véve, és különösen a polarizált Egyesült Államoknak az összefogásra — írja Ben-Dror Yemini, a Jediot Áchronot újságírója a Ynet hasábjain.

A Nyugatot évek óta keményen, és többnyire jogosan bírálják. Főleg azért, mert gyenge, sántít, elkényelmesedett, és túlságosan is a megbékéléssel van elfoglalva, miközben a geopolitikai színtér hemzseg a gazemberektől. A Nyugat hanyagságának bizonyítékai mindenütt fellelhetők. Néhány példa:

Aszad Szíriában például végül vegyi fegyvert vetett be, és az ígéretek ellenére sem Amerika, sem a Nyugat nem válaszolt. Éppen ellenkezőleg. 2015 szeptemberében a Nyugat Moszkvának adott felhatalmazást a szíriai helyzet felügyeletére. Oroszország azóta is ott van, és nem mutatja a szándékát, hogy valaha is távozzon.

A Nyugat növekvő lazasága közepette Oroszország kezdte visszanyerni a félelmetes szuperhatalom képét.

Az Iránnal kötött 2015-ös nukleáris megállapodást is – jogosan – a Nyugat növekvő gyengeségének újabb jeleként fogták fel.

A Nyugat megelégedett azzal is, hogy egyszerűen elfelejtett két rosszul sikerült orosz vállalkozást.

Az első a Szovjetunió 1979-es afganisztáni inváziója, amely körülbelül egy évtizedig tartott, és legalább 15 000 katona halálával és becslések szerint 600 000-től kétmillióig terjedő afgán civil áldozattal végződött.

A második a csecsenföldi háború, amely 1999-től 2009-ig tartott, és amelynek során Oroszország megtizedelte az ország lakosságár, csecsenek tízezreit gyilkolta meg, miután leigázási kísérletei kudarcot vallottak.

Ez a két „kaland” nem hozott valódi eredményeket Moszkva számára, és nagyon kevés kritika érte őket mind belülről, mind a nemzetközi közösség részéről.

Úgy tűnt, mintha Oroszország megtanulta volna a leckét korábbi kudarcaiból. De legfőképpen úgy tűnt, mintha lenyűgözte volna a Nyugat lazasága – ami feltehetően felborította volna a Nyugat és Moszkva közötti erőegyensúlyt.

Liberman: A világ a káosz és anarchia szélén áll

Az izraeli pénzügyminiszter szerint a világ fordulóponthoz érkezett, és most van itt az ideje cselekedni.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió GDP-je 2020-ban 35 trillió (azaz harmincöt milliárdszor milliárd) dollár volt, szemben Oroszország 1,5 trillió dollárjával. Amerika éves védelmi költségvetése 2021-ben mintegy 601 milliárd dollár volt, szemben Oroszország 84,5 milliárd dollárjával.

Ha figyelembe vesszük a NATO katonai erejét, Oroszország olyan, mint egy birka, aki a Nyugatot jelképező elefántot bámulja. A birka azonban akcióba lendült, mivel biztos volt benne, hogy a hatalmas elefánt fél a saját árnyékától.

Vlagyimir Putyin orosz elnök nem führer, de Hitler is biztos volt abban, hogy a Nyugat gyenge, amikor úgy döntött, hogy folytatja az offenzívát, amelyből végül a második világháború lett.

Putyin úgy általában a Nyugatra, és különösen az Egyesült Államokra nézve végtelen önostorozást lát. Olyan szlogeneket, amelyek felszólítják a nyugati kormányokat, hogy ne finanszírozzák tovább a rendőrséget, valamint a hadsereget.

Putyin becsapta népét azzal, hogy azt mondta nekik, hogy Ukrajna lerohanása olyan lesz, mint a nácik akadálytalan bevonulása Csehszlovákiába. Jóslatai nem váltak valóra. Ukrajna nem hajlandó megadni magát, a Nyugat pedig agitál.

Igaz, eddig egyetlen nyugati ország sem küldött csapatokat Ukrajnába, de a legtöbbjük úgy döntött, hogy fegyvereket küld, és a megosztottság és a viták évei után úgy tűnik, hogy a Nyugatnak általában, és különösen a polarizált Egyesült Államoknak van oka az összefogásra.

Oroszország – a második legnagyobb gáz-, és a harmadik legnagyobb olajtermelő – messze nem omlott össze a Nyugat által rá kirótt szankciók sokasága ellenére. Számos országnak még mindig szüksége van az energiaforrásaira.

De egy lenyűgöző változás valóban bekövetkezett, amit nehéz figyelmen kívül hagyni – Nyugaton tízmilliók mutatkoznak hajlandónak drága gazdasági árat fizetni csak azért, hogy szankciókkal sújtsák a Kremlt.

Egy kérdés azonban továbbra is a levegőben lóg. Hogyan lehetséges, hogy a feltörekvő Nyugat Oroszországgal szemben kemény, de még mindig ilyen gyenge Irán esetében?

Éppen ezen a héten Irán rakétákat lőtt ki egy Irakban állomásozó amerikai támaszpontra azzal az ürüggyel, hogy az az izraeli Moszad bázisa. És az amerikaiak? Úgy döntöttek, hogy hallgatnak.

A Nyugat Oroszországgal szembeni elszántsága erősebbnek tűnt, mint az elmúlt évtizedekben. Még jobban nézne ki, ha Iránnal szemben is hasonló elszántságot mutatna.

Ezt a cikket szerkesztőségünk, a sábáti munkatilalmi törvények miatt, még a szombat beállta előtt írta és előre időzítve jelent meg.

Amikor a washingtoni nagyfiúk árulót kiáltanak

Az amerikai légkör most olyan hisztérikusnak tűnik, mint amilyen az iraki invázió 2002-es előkészületei óta nem volt – írja Matt Purple a Specator World oldalán.