Kevés elemzés foglalkozik azzal, hogyan áramlanak a külföldi önkéntesek az ukrán-orosz konfliktusba – írja Amalendu Misra, a Lancaster Egyetem nemzetközi politika professzora, akinek a szakterülete az erőszak elmélete.
A külföldi harcosok ukrajnai szerepvállalása nem szokatlan; a történelem során számos alkalommal fordult elő, hogy önkéntesek harcoltak és kockáztatták életüket külföldi országokért.
A tényleges háborúban és fegyveres konfliktusban részt nem vevő emberek számára a külföldi önkéntesek gyakran az idealizmust és a bátorságot jelképezik.
A huszadik század egyik leghíresebb angol esszéírója is, Arthur Eric Blair, más néven George Orwell, harcolt az 1930-as évek spanyol polgárháborújában. Becslések szerint nyolcvan országból mintegy 35 000 idealista és szabadelvű önkéntes utazott Spanyolországba, hogy 1936 júliusától kezdve harcoljon a későbbi diktátor, Franco tábornok által vezetett felkelés ellen.
Az Ukrajnában zajló orosz invázió hasonló kezdeményezést indított el, amióta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kitalálta a „nemzetközi légió” ötletét Ukrajna védelmére.
Napjainkra már bizonyított tény, hogy Ukrajna aktívan toboroz a nem ukrán állampolgárságú személyek között.
Az ukrán külügyminiszter szerint március elejéig ötvenkét országból mintegy húszezer önkéntes jelentkezett a nemzetközi légióba.
A parancsról és engedelmességről
Az Oroszországgal szembeni ukrán ellenállásban részt vevő külföldi önkéntesek természetével, jellegével és jogszerűségével kapcsolatban több kérdést is meg kell vizsgálni.
Először is, ha az önkéntesek engedélyt kapnak arra, hogy ukrán zászló alatt harcoljanak, ki fogja őket irányítani? Ha a parancsnok ukrán, vajon teljes mértékben engedelmeskednek-e a parancsának?
Mi van akkor, ha az önkéntesek nem értenek egyet egy adott paranccsal, és megtagadják az engedelmességet?
Milyen jogköre van a parancsnoknak az önkéntesek felett, ha azok ellentmondanak a parancsának? Hasonlóképpen, milyen katonai vagy jogi eszközökkel léphet fel az ukrán katonai intézményrendszer azokkal szemben, akik ellenszegülnek a parancsnokuknak? Hadbíróság elé állíthatók-e a parancsmegtagadásért? Mi történik, ha az önkéntes úgy dönt, hogy elhagyja a helyét? Elrendelheti-e a parancsnok az önkéntes katona kivégzését a folyamatban lévő háborús erőfeszítések részeként anélkül, hogy jogi megtorlástól kellene tartania?
Másodszor, ki mondja, hogy ezek az önkéntesek nem beszivárgók?
Amint azt Orwell mintegy nyolcvan évvel ezelőtt megállapította, a külföldi önkéntesek részvételével zajló háborúk termékeny táptalajt jelentenek az állítólagos szövetségesek közötti aljas árulásnak.
A jelenlegi ukrán katonai intézményrendszer jelenleg is küzd az orosz szimpatizánsok és kettős ügynökök kérdésével a soraiban. Vegyük például Denis Kireev, az Oroszországgal folytatott béketárgyalások egyik kulcsfontosságú tárgyalójának állítólagos kivégzését 2022. február 28-án. Ha ez a jelenlegi helyzet, hogyan bízhat az ukrán katonai intézmény az önkéntesekben?
Harmadszor, mi a garancia arra, hogy az önkéntesek nem a saját magánháborúikat fogják vívni?
A spanyol polgárháborúban például a köztársasági oldalon az önkéntesek mindenféle ideológiai meggyőződés által voltak vezérelve: az anarchistáktól kezdve a kommunistákig mindenki képviseltette magát. Hasonlóképpen, az Iszlám Állam (ISIS) közel-keleti háborúja is szép számmal vonzott mániákusok gyilkosokat, akik abban reménykedtek, hogy véres, erőszakos vágyaikat valóra válthatják. Vajon az ukrán fronton zajló háború nem vonzhatna (legalábbis elméletileg) hasonló beállítottságú és hajlamú önkéntesek hordáit?
Negyedszer, még ha úgy is tekintjük, hogy az önkéntesek teljesen lojálisak az ukrán ügyhöz, hogyan reagáljon a világ, ha kiderül, hogy háborús bűnöket követnek el?
Bíróság elé tudják-e állítani az elkövetőtek? Vagy félresöpörjük ezeket a tetteket, mivel az önkéntesek a történelem „jó oldalán” harcoltak?
Ötödször, a külföldi önkéntesek gyakran „keresik a bajt”. Ezért még akkor is folytathatják a támadást, ha a háborúban enyhülés következne be, vagy ha a kormány, amelynek zászlaja alatt harcolnak, úgy dönt, hogy tűzszünetet köt az ellenféllel, vagy békeszerződést ír alá. Tekintettel az orosz-ukrán viszony ingatagságára, a két fél esetleges közeledése esetén azt a helyszínen lévő külföldi önkéntesek súlyosan alááshatják.
Így, bár ezek a zsoldosok taktikai győzelmeket arathatnak a harctéren, potenciálisan tönkretehetik egy születő béketerv esélyeit.
Az oroszok kezében
A külföldi önkéntesek ukrán oldalon betöltött szerepének vizsgálata csak a történet egy részét meséli el. A téma megfelelő megvitatásának ki kell terjednie az ellenfél oldaláról történő értékelésre is. A kerítés túloldaláról nézve három lehetséges forgatókönyvet lehet elképzelni az önkéntesekkel kapcsolatban.
Először is, abban az esetben, ha az orosz fél túszul ejti a külföldi önkénteseket, kinek a kötelessége a hazaszállításukra és megmentésükre törekedni? Ez Ukrajna kötelessége lenne? Vagy annak az államnak a felelőssége, amelyhez az adott állampolgár tartozott?
Másodszor, panaszkodhatnak-e a konfliktusban részt vevő harmadik fél kormányai háborús bűnök miatt, ha az oroszok bántalmazzák a foglyul ejtett állampolgáraikat?
Harmadszor, milyen jogorvoslati lehetőségük lesz az orosz fél által megölt külföldi állampolgárok családjainak? Felvetné-e az elhunytak kormánya a kérdést az orosz félnek? Rendben lenne, ha a háború után Ukrajna egyszerűen a saját maga temetné el ezeket a halottakat?
Végső soron, míg az önkéntesek szívesen játszanak hőst egy gonosz rendszerrel szemben, addig ez a gonosz rendszer a saját diszpozíciója szerint bánhat velük.
Ez a kilátás még valóságosabbá válik, ha a szóban forgó rezsim Vlagyimir Putyiné.
Mit hoz a jövő?
A külföldi harcosok közelmúltbeli háborúkban való részvételének objektív értékelése egy következtetésre vezet: A szimpátiánkra való apelláláson kívül a más népek háborújában harcoló külföldi önkéntesek ritkán játsszák a katalizátor szerepét.
A hírhedt Iszlám Állam ellen harcoló nyugati önkéntesek tömegei (2013-2018 között) Irakban és Szíriában csak aláásták a régió igen törékeny etnopolitikai összetételét.
Az idealista harcosok hasonló kohorszának részvétele a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán eleve kudarcra volt ítélve, amelyet az önkéntesek közötti belharcok is kísértek. Hasonlóképpen megtörténhet mindez Ukrajna nemzetközi légiójával is.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.