Fél évszázad kellett hozzá és kis híján többször is kudarcba fulladt, mire a legutóbbi hidegháború véget ért. Reméljük, hogy a hatalmon lévők ezt mostanit hamarabb befejezik – írja Robert Legvold a Columbia Egyetem politikatudományi tanszékének nyugalmazott professzora és a Return to Cold War című könyv szerzője.
Nehéz úgy eljutni valahová, hogy azt sem tudjuk, hol vagyunk. Úgy tűnik, ez a helyzet a New York Times egyik cikkével is, amely szerint a Biden-kormányzat azon vívódása, hogy segítse-e az ukrán felkelőket, ha Oroszország megszállja az országot, „újjáélesztette egy új hidegháború kísértetét”.
Az Egyesült Államok és Oroszország már nyolc éve egy új hidegháborúban van, amióta a 2014-es ukrán válság miatt a kapcsolatuk kisiklott a sínekről. A feladat nem az, hogy hogyan kerüljük el a hidegháborút, hanem az, hogy hogyan keveredjünk ki belőle. Ha a média, és ami még fontosabb, az amerikai döntéshozók nem értik ezt, akkor kicsi az esélye annak, hogy az intézkedések is helyesek legyenek – véli Legvold.
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti fél évszázados hidegháborúnak, különösen annak első éveiben, több olyan tulajdonsága volt, amely megkülönböztette a többi kapcsolattól.
Először is meghatározó volt a mély ideológiai ellenségeskedés. A két félnek merőben eltérő elképzelése volt arról a politikai és gazdasági rendről, amelyet a társadalmakon belül és a társadalmak között akartak, és amelyért harcoltak is. Másodszor, mindegyik fél a másik felet tette felelőssé a kapcsolatok megkeményedett ellenséges állapotáért. Nem volt helye az önvizsgálatnak, nem volt hajlandóság annak mérlegelésére, hogy a saját cselekedetek hogyan járultak hozzá az eredményhez. Harmadszor, mindkét fél azt feltételezte, hogy a probléma nem a két ország közötti kölcsönhatásból, hanem a másik fél természetéből fakad. A probléma lényege az ellenfél lényege volt. A harc lényege így nem az érdekek, hanem az elérni kívánt célok konfliktusa volt. Negyedszer, a változás csak akkor jöhetett, ha a másik fél megváltozik, vagy legalábbis megváltoztatja külpolitikájának alapvető irányvonalát.
Az Egyesült Államok és Oroszország ma itt tart. Talán, mondják egyesek, hogy legalább az „ideológiai ellenségeskedés” nélkül.
Vlagyimir Putyin elnöknek az orosz konzervatív értékek iránti elkötelezett védelme a nyugati liberalizmussal szemben, amely szerinte erejét vesztette és erkölcsileg elértéktelenedett, valamint Joe Biden elnök véleménye, miszerint a világ az autokrácia és a demokrácia közötti harcban áll, azonban nem ezt mutatja – írja Legvold.
Nevezd a dolgokat a nevükön, tartja az orosz mondás. Látható, hogy a hidegháború köde hogyan teszi tönkre azt a képességet, hogy pontosan felmérjük, mi forog kockán, és hogy újragondoljuk a biztonsági kihívások – mint például jelenleg az Ukrajnával kapcsolatos – meghatározásának módját.
Sajnos az ilyen időkben, amikor a gondolatok csak egy dologra irányulnak, a legnagyobb a kár – amikor a nyilvánvaló igazságok, mint például a legutóbbi hidegháború vége felé végül megtanultak, elhomályosulnak.
Ezen igazságok közül a legalapvetőbb az, hogy a nemzetbiztonságot csak kölcsönös biztonsággal lehet biztonságosan biztosítani. Nem úgy, hogy Európában háborúra készülünk, hanem úgy, hogy visszatérünk a fegyverzetellenőrzéshez és a bizalomépítő intézkedésekhez.
A diplomatáknak ki kell törniük a tárgyalásaikat jelenleg gátló keretekből, és merniük kell tárgyalni az ebbe az irányba vezető útról. Akkor talán képesek lennének a valóban egzisztenciális kihívásokra összpontosítani, amelyekkel úgy kell szembenézniük, ahogy azt a jelenlegi hidegháború megakadályozza: egy összetett, többpólusú, nukleáris fegyverekekkel teli világra, amely felett egyre inkább elveszítjük az ellenőrzést; az éghajlatváltozás pusztító következményeire, különösen az Északi-sarkvidéken; egy jövőbeli, a maihoz képest eltörpülő egészségügyi világjárványra; és a két, egymásra épülő hidegháborúra – egy amerikai-oroszra, egy amerikai-kínaira.
Fél évszázad kellett hozzá és kis híján többször is kudarcba fulladt, mire a legutóbbi hidegháború véget ért. Reméljük, hogy a hatalmon lévők ezt mostanit hamarabb befejezik – zárja cikkét Legvold.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.