A hidegháborús stratéga szerint a mesterséges intelligencia sokkal nagyobb kihívást jelent, mint az atomfegyverek.
Henry Kissingert, mint azt a diplomatát, aki a legtöbbet tette a hidegháborús kínai-szovjet szakításért, egyesek Kína-apologétaként tartják számon. Az amerikai diplomácia doyenje ma az USA és Kína közötti „féktelen versengésre” figyelmeztet, amelyre „nem volt még példa a történelemben”.
Ahelyett, hogy a fenyegetések csökkentéséről tárgyalnának, ahogyan azt az USA és a Szovjetunió tette az 1962-es kubai rakétaválság után, Amerika és Kína egyre kevésbé ismeri egymás képességeit és szándékait – ez pont az ellenkezője annak, ahogyan az első hidegháború alakult.
„Az [amerikai-kínai] kapcsolat a partnerségtől az együttműködésen át mostanra a bizonytalanságig, és majdnem vagy tényleges konfrontációig jutott”
– mondta Kissinger a Financial Timesnak adott interjújában.
„Párbeszéd hiányában azt várni, hogy minden oldalon bölcs döntések születnek majd, az nem más mint a jövőbe vetett hit, amit én nem fogadok el.”
Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke szerint az fogja uralni a világot, aki a mesterséges intelligenciában az élen jár. Kissinger, aki Eric Schmidttel, a Google korábbi vezérigazgatójával együtt társszerzője a „The Age of AI” című új könyvnek, azt mondja, hogy még nem tudjuk felfogni, hogy milyen hatással lesz mindez a jövő hadviselésére és a geopolitikai stabilitásra.
Az FT nemrég arról számolt be, hogy Kína hiperszonikus rakétát tesztelt, amely lehetővé teszi az amerikai rakétavédelmi rendszerek kijátszását. A Pentagon e heti becslése szerint Kína 2030-ra meg akarja négyszerezni nukleáris arzenálját. Nicolas Chaillan, a Pentagon korábbi mesterséges intelligenciáért felelős vezetője az FT-nek elmondta, hogy azért mondott le, mert nem bírta nézni, ahogy Kína megelőzi az USA-t.
„Ennek már vége”
– mondta.
Kissinger szerint a valóság még ennél is rosszabb lehet. Kissinger szerint az egyik oldalon sem tudnak eleget a mesterséges intelligenciáról még ahhoz sem, hogy meg lehessen állapítani, hogy Kína előrébb jár-e, vagy hogy mit lehetne tenni, ha így lenne. A jelent az első világháború előtti időszakhoz hasonlította, amikor Nagy-Britannia és Németország annyira rosszul tájékozódott egymás céljairól, hogy egy látszólag egymástól független incidens – egy főherceg meggyilkolása Délkelet-Európában – kirobbantotta a történelem akkori legvéresebb háborúját.
Az USA és Kína nem mutat hajlandóságot arra, hogy áthidalja a saját tudatlansági szakadékát.
„Meg kell ismernünk ezeket a mesterséges intelligencia képességeket, ugyanakkor meg kell értenünk, hogy ezek olyan szintű bizonytalanságot okoznak a világban, amelyen belül nagyon nehéz – valószínűleg lehetetlen – tartós békét fenntartani”
– mondta Kissinger.
Kissinger rámutatott a mesterséges intelligencia stratégiai hatásaival kapcsolatos átláthatatlanság és a hidegháborús nukleáris fegyverzetellenőrzési mechanizmusok közötti kontrasztra. Kissinger fiatal professzorként a tudósok azon nagy csoportjába tartozott, akik a nukleáris doktrínákat tanulmányozták. Munkájuk végül olyan fegyverzetellenőrzési szerződésekhez vezetett, amelyekben Moszkva és Washington megosztotta egymással az atomarzenáljaik erejére vonatkozó részleteket.
Az USA és Kína közel sem áll ahhoz, hogy megértsék egymás mesterséges intelligenciájának erejét – és nem is tervezik hivatalos párbeszéd megkezdését. A zűrzavar és az eszkaláció lehetősége így nagyobb, mint a hidegháború nagy részében.
Sok bal- és jobboldali amerikai számára könnyű elvetni Kissinger figyelmeztetéseit. A baloldal nem tudja megbocsátani neki a Nixon-kormányzat titkos kambodzsai bombázásait, Salvador Allende chilei szocialista kormányának 1973-as megdöntését és más titkos akciókat. A jobboldal pedig úgy tekint rá, mint aki megbízhatatlan és túl óvatos Kínával kapcsolatban.
Kissinger elemzését azonban el kell választani a hidegháborús múltjának erkölcsi értékelésétől.
98 évesen azon kevés élő személyiségek közé tartozik, akik vezető szerepet játszottak a múlt század egzisztenciális fenyegetéseivel való küzdelemeben. Érvelése szerint a hidegháborúban végül mindkét fél olyan bensőséges ismeretekre tett szert a másik nukleáris kapacitásairól és doktrínáiról, amely lehetetlen a mesterséges intelligencia esetében. Nincsenek olyan kémrepülőgépek, amelyek képeket tudnának készíteni a kínai AI-ról. Nincs egyértelmű módja a támadások elrettentésének, vagy annak, hogy megtudjuk, pontosan honnan is jönnek.
Címlapkép: Gerald R. Ford School of Public Policy University of Michigan/Flickr
