„Az elit körökben azt mondják, hogy a mély állam egy szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet, semmi több. Pedig a progresszív monokultúra teljesen átitatja a kultúrát, a médiát és a bürokráciát -írja Gilbert T. Sewall a Specator World magazin hasábjain.
„A felgyorsuló túlnépesedés és a növekvő túlszerveződés könyörtelen nyomása alatt, valamint az elmemanipuláció egyre hatékonyabb módszereinek segítségével a demokráciák megváltoztatják a természetüket”. (…) „A furcsa régi formák – választások, parlamentek, legfelsőbb bíróságok és a többi – megmaradnak. A mögöttes tartalom egy újfajta erőszakmentes totalitarizmus lesz” – jósolta Aldous Huxley 1958-ban.
A változások a Szép új világ szerzője szerint szinte észrevétlenek lesznek. „Minden hagyományos elnevezés, minden megszentelt jelszó pontosan olyan marad, mint a régi szép időkben volt. A demokrácia és a szabadság lesz a témája minden adásnak és szerkesztőségi cikknek” – folytatta. „Mindeközben az uralkodó oligarchia és annak katonákból, rendőrökből, gondolatgyártókból és tudatmanipulátorokból álló, magasan képzett elitje csendben fogja irányítani a műsort, ahogyan azt jónak látja.”
A Deep State (magyaul „mély állam”) Huxley jóslatának beteljesülése – szögezi le a szerző, aki szerint az amerikaiak egy Washingtonból irányított hatalmi komplexum és gondolatgépezet belsejében élnek.
„Az elit körökben azt mondják, hogy a mély állam egy szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet, semmi több. Már a szavak is szemforgatást és vigyorgást váltanak ki. De mi más hangolná össze a megszámlálhatatlan közhivatalt és magánszektorbeli partnereiket egy végrehajtó államférfi hiányában? Mi forgatta a kormány kerekeit az elmúlt évben, és ha őszinték vagyunk, akkor már nagyon régóta?” – teszi fel a kérdést Gilbert Sewall.
A kormányzat a szerző szerint legyen szó választott vagy kinevezett részéről csak a felszín.
Joe Biden és Kamala Harris a múlt héten Atlantában a választási szabályok szövetségi szintűvé tételére törekedve a tavalyi washingtoni zavargásokat Pearl Harborhoz és 9/11-hez hasonlították. Biden a „szavazati jog” ellenzőit a hatvanas évek szegregációpárti tömegeihez hasonlította.
A szerző látványosan alkalmatlannak nevezi Harrist, azonban szerinte azért oda kell rá figyelni, mert Biden kormányzása bármikor összeomolhat.
„A mély állam magában foglalja a szövetségi közszolgálatot és annak szatellitjeit az államokban, megyékben és önkormányzatokban, amelyeket a központi hatalom finanszíroz és amelyek lojálisak hozzá. Ide tartoznak a hadsereg és a védelmi ipar; a pénz, a bankszektor, a hitel és a pénzügyek; a kutatóegyetemek; az olaj és az energia, a közlekedés, a lakhatás, az élelmiszeripar és a közművek; és természetesen a mindent eldöntő elektronikus éter”
– írja a szerző.
„A vezérkari főnököktől és a járványügyi központoktól az S&P 500-ig a progresszív monokultúra beborította a mély állam azon szegmenseit, amelyek korábban ellenálltak az identitáspolitikának. A progresszív vélemények gyártása és terjesztése egyedülálló hatalmat biztosít a New York Times és a Washington Post számára a többrétegű komplexumon belül. (A Murdoch-birodalom „elfogadható” ellen-üzenetet formál.) Az üzenet-újságíróknak nincsenek illúzióik arról, hogy milyen rosszindulatú energiákat tudnak balra vagy jobbra csatornázni” – állítja Sewall.
A szerző szerint a „woke” vezetés évek óta próbálja a korlátozott kormányzású nacionalistákat a közéletből kitúrni, fehér fajgyűlölőknek és sajnálatra méltónak nevezve őket. A méltányossággal, faji hovatartozással, elfogadható beszéddel és biológiával kapcsolatos, erősen vitatható nézeteket erényként állítják be, szinte isteni kinyilatkoztatásként kezelve ezeket – írja a cikk.
A szerző szerint az ócska hírek uralják a szemünket és a kattintásainkat. A közösségi média pedig megpróbál bejutni a fejünkbe, és évről évre jobban tudja, hogyan csinálja ezt.
„A mély állam által támogatott és finanszírozott multikulturális és terápiás romboló gépek megszállják a magánintézményeket és alapítványokat, és „sokszínűségi” átalakításokat kényszerítenek ki. Nemzeti bíróságok és nonprofit ügyvéd-aktivisták kodifikálják az egykor a magánvéleményre, a családokra és az egyházakra bízott ügyeket.
Korunk erkölcsi arroganciája állítólag az igazságosságról és az egyenlőségről szól, de valójában a hatalom, a vagyon és a státusz újraelosztásáról szól, a tulajdonosok és az adófizetők rovására, a fehér Amerikát ördögként célba véve. Erkölcsi felsőbbrendűségre hivatkozva gátlástalanok és a ragadozók és faji, nemi és egyenlőtlenségi szempontokat használnak fel arra, hogy elpusztítsák ellenfeleiket”
– írja Sewall.
A cikk szerint hiába volt Trump szöges ellentéte a progresszív politikának könnyű politikai célpontnak bizonyult, és visszatérése nem kelt reményt azokban, akik aggódnak az amerikai alkotmány jövője miatt.
„Ahogy Huxley félt, Amerika gondolatgyártói és tudatmanipulátorai kizárólag a saját irányukba igyekeznek eltolni a hatalmat, és a „szavazati jog” a legújabb fordulat a hatalomátvételben. Ám az infláció és az egyenlőtlenség, a határok összeomlása, a törvénytelenség, a faji megosztottság és az orvosi realitások megzavarják az eljövendő baloldali utópiát – írja a szerző.
„Nem egy új világban fogunk felébredni a lezárás után” – idézi a cikk Michel Houellebecq, francia író 2020-as nyilatkozatát a járvány végéről – „ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb.”
Teljes cikk a Spectator World oldalán olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.