Liam Duffy elemzésében azt írja, a politikusok és média nagy része figyelmen kívül hagyja az iszlamizmus fejlődésének folyamatait.
Egész hosszú idő telt el azóta, hogy az ISIS nagyszabású támadást hajtott végre Nyugaton – kezdi elemzését Liam Duffy az UnHerd oldalán. Majd hozzáteszi: csak azért, mert a terrorszervezet nem szervez tömeggyilkosságot Európában, nem jelenti azt, hogy nem gyilkolnak meg még mindig embereket a dzsihád nevében.
„Az iszlamista terrorfenyegetés még mindig sokkal több emberéletet követel, és sokkal gyakrabban, mint gondolnánk” – írja a szerző, aki hozzáteszi: „mostanra tudnunk kell, hogy a militarista iszlamizmus előtt hosszú horizont nyúlik Nyugaton”.
Ahogy Duffy emlékeztet rá, nyolc év telt el a 2005-ös londoni bombamerénylet és Lee Rigby brit katonatiszt 2013-as meggyilkolása között. A rá következő évben az ISIS kalifátusnak kiáltotta ki magát, és világszerte megszólította a muzulmánokat, amire legkevesebb 6 ezer európai válaszolt is. Franciaország és Belgium számára borzalmas évek következtek, és Nagy-Britanniát dzsihadista terrorhullám sújtotta a következő három évben.
„Nincs ok arra, hogy a csendet apadó veszélyként értelmezzük, ma mégis máshol jár a figyelem”
– írja az elemző, aki szerint Amerika kivonulása a régióból ismét terrorista fellegvárrá tette Afganisztánt, leginkább a Nyugatot veszélyeztetve. „A legnagyobb aggodalomra Európának van oka, látva a dzsihadista mozgalmat, ami a kontinens határain belül épül újjá az Iszlám Állam után” – szögezi le, megemlítve azokat a személyeket, akik dzsihadista konfliktuszónákból térhetnek vissza Európából, nem kis fejtörést okozva a biztonsági szolgálatok számára.
Bár a statisztikák szerint a visszatérő harcosoknak csak kis része követ el támadásokat, Duffy szerint ez nem elég megnyugtató. A számok ugyanis nem tükrözik átfogóan azokat a fejlődési folyamatokat, amik a militarista iszlamizmust jellemzik Nyugaton. Ráadásul az elemző szerint valószínű, hogy évek vagy évtizedek múlva még erősebben érezhetjük majd a visszatérő-hullám hatását, mivel a most hazatérők egy újabb és szélsőségesebb generáció kibontakozásához járulhatnak hozzá.
Két forgatókönyv él
Ahogy a szerző felidézi, nemrég Hakim el-Karoui és Benjamin Hodayé tanulmányt készített arról, mi várható a nyugati dzsihadisták jövőjét illetően. Az egyik forgatókönyv szerint a szíriai harcosok veteránjai Európa felé veszik irányukat nagy intenzitással. A másik forgatókönyv szerint pedig az Európában élő dzsihadistáké lesz a „főszerep”, akik egy társadalmi mozgalom zászlója alatt fokozzák a szeparatizmust. Legalábbis nem kizárt, hogy az európai szalafi dzsihadisták elkötelezettek maradnak civil tömegek elleni erőszak mellett a kalifátusra vonatkozó álmuk fényében.
Ezen forgatókönyv szerint a szalafi dzsihadisták zárt közösségeket hoznának létre, kivonulva a „tudatlan és bűnös” többségi társadalomból – szembe fordulva azzal. Talán csak időnként fenyegetőznének, de bizonyára többen halnának meg „blaszfémia” és karikatúrák miatt Európában. Ilyesmikre amúgy már láthatunk is példákat a toulouse-i közösségekben vagy más szalafi dzsihadista kommunákban a karibi-térségben.
Stratégiaváltás
Egy másik francia akadémikus, Hugo Micheron nemrég több tucat dzsihadista rabbal készített interjút, amiből szintén egy stratégiaváltás folyamata rajzolódott ki. Mások azonnali radikalizálása helyett többen azt tekintik célnak, hogy egy homogén nyugati muszlim közösséget hozzanak létre Európában.
A bebörtönzött szélsőségesek számára egy távoli harcmező helyett sokkal inkább egy szalafi dzsihadista projekt létrehozása a cél Európa szívében – ez derül ki tanulmányából.
„Ha ez a gondolatmenet uralkodóvá vélik, akkor a dzsihadizmus egy szociális, intellektuális és politikai kihívássá válik, mielőtt egy Kalasnyikovhoz nyúlnának” – idézi Micheron elemzésének következtetéseit Duffy.
Ráadásul Suzanne Raine nemrég arra figyelmeztetett, hogy amikor a terroristák nem hallattak magukról a múltban, az általában azt jelentette, hogy valamire készültek.
Bár valamelyest szerencsénk van, hogy a legtöbb elkötelezett európai dzsihadista harcos és gondolkodó börtönben van vagy éppen Szíriában. Ám Duffy szerint nem szabad elfeledkezni arról, hogy ők egyszer kijönnek a börtönökből vagy éppen visszatérnek Szíriából.
„Egy évszázadokban gondolkodó mozgalom nem fog sietni a következő lépéssel”
– hangsúlyozza az UnHerd szerzője, aki szerint nincs komoly okunk azt gondolni, hogy a dzsihadista mozgalom meggyengülhet a közeljövőben.
