Egy kínai tech-cég szerint az “ember-számítógép szimbiózis” aranykora jön

A kínai internetes óriás a Baidu elindította a “Metaverzum” – egy virtuális valóságban létező közösségi tér – saját verzióját, hogy felvegye a versenyt a korábban Facebook néven ismert Meta vállalatéval. Robin Li, a Baidu vezérigazgatója (virtuális) beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy a mesterséges intelligencia és az “ember-számítógép szimbiózis” “aranykora” van küszöbön.

A Metaverzum XiRang (“A remény földje”) nevű verziója azonban kissé nehezen indult, még a kínai CGTN híradó is “szörnyű élményként” írta le a még mindig nyers szoftvert – írja az UnHerd.

Mégis, a kínai befektetők, nyugati társaikhoz hasonlóan, az utóbbi időben lelkesedtek minden virtuális dologért, annak ellenére, hogy a koncepció által ígért zökkenőmentes virtuális világ gyakorlatilag továbbra sem létezik.

A Baidu Metaverse-nek azonban valószínűleg egy még nagyobb kihívást jelentő bírálóval kell szembenéznie az elkövetkező években: a kínai kormánnyal.

A CICIR, egy állami agytröszt, amely a kínai külföldi hírszerző apparátus kutatási részlegeként működik, nemrégiben egy fehér könyvet adott ki, amelyben elemzi a Metaverzum által Kína számára jelentett kockázatokat és lehetőségeket. Ebből egy olyan kínai állam rajzolódik ki, amely alapvetően ellentmondásosnak tűnik a virtuális valóság megközelítésével kapcsolatban.

Egyrészt a dokumentum elmagyarázza, hogy a virtuális világ felkarolása milyen jelentős előnyökkel járhat Peking számára. Olyan jövőt eredményezhet, amelyben végül “a virtuális és a valóság közötti különbségtétel elveszíti jelentőségét”, és “a Metaverzum a valós világgal párhuzamosan létező “valós világgá” válik”.

Ezáltal “megvalósulhat a virtuális és a valós világ integrációja”, és “mélyen megváltoztathatja a létező társadalom szerkezetét és működését”, de gyorsabban és “alacsonyabb költséggel”, mint a “dolgok internetén” alapuló digitális “valós világ átalakítása” – írják. 

Erőltetett megtermékenyítéssel állítaná meg Kína a demográfiai katasztrófát?

Kína bármire képes lehet, hogy elkerülje a demográfiai összeomlást, amely a teljes fejlett világot fenyegeti – írja Peter Franklin az UnHerd hasábjain.

A dokumentum azt is megjegyzi, hogy “a Metaverzum egy ország politikai gondolkodásának… és politikai biztonságának szerves részévé válik”. Egy olyan állam számára, amely mostanra a digitális technológiák politikai ellenőrzésre való felhasználásában jártas, ez valójában több előnyt jelenthet, mint kockázatot.

Még ennél is fontosabb az az érvelés – írja a cikk, hogy:

a Metaverzum “az emberi létezés második terévé válhat, és új életet biztosíthat az embereknek egy másik dimenzióban, másodlagos identitásokat, másodlagos társadalmi kapcsolatokat és idealizált életstílusokat szülve…”.

Kína 2020-ban a 2021-2025 közötti időszakra vonatkozó átfogó ötéves tervében a “virtuális és kiterjesztett valóságot” a hét stratégiai iparág közé sorolta, amelyeket állami támogatással kiemelten kell kezelni.

Az UnHerd leírja, hogy a kínai agytröszt azért elismeri, hogy a metaverzum jelentős kockázatokkal is járhat. A magával ragadó virtuális világ fejlődése “mélyreható változásokat eredményezhet a társadalmi struktúrában”, amelyeket nehéz előre jelezni. Sokat ronthat a kibertámadások hatásán, “a bűnözők felhasználhatják a függőséget okozó digitális drogok előállítására”, és “negatív hatással lehet a fiatalok fejlődésére”.

Azok, “akik túl sokáig maradnak elmerülve, szociálisan elszakadhatnak a való világban élőktől”.

Ez utóbbi kockázattal kapcsolatban Hszi Csin-ping jelezte, hogy hol áll. A súlyos demográfiai válság miatt Xi nem szeretné, ha Kína fiatal, munkaképes korú lakossága minden idejét virtuális szórakozással töltené. A kínai szabályozó hatóságok szigorú korlátozásokat vezettek be a kiskorúak játékaira, az állami média pedig “elektronikus kábítószerként” és “szellemi ópiumként” bélyegezte meg a videojátékokat.

Borítókép: Unsplash/Jessica Lewis

Henry Kissinger: A mostani zűrzavaros időszak ugyanolyan, mint ami az első világháború előtt volt

„Párbeszéd hiányában azt várni, hogy minden oldalon bölcs döntések születnek majd, az nem más mint a jövőbe vetett hit, amit én nem fogadok el” – mondta Kissinger.