Az Israel Hayomban megjelent elemzésében Meir Ben-Shabbat, az izraeli kormány volt nemzetbiztonsági főtanácsadója veszi számba az iráni atomprogram veszélyeit és mérlegeli a megoldási lehetőségeket.
Bár Izrael stratégiai helyzete szilárd, ugyanakkor törékeny is. A belpolitikai kihívások, köztük a belső viszályok, a kormányozhatóság csökkenése és a növekvő bűnözési ráta nyugtalanító figyelmeztető jelek, és mindenek felett az ajatollahok rezsimjének veszélye lebeg. Ha úgy érzik, hogy közeleg a vég, Irán nukleáris csapást is kilátásba helyezhet.
Az új év kezdetén Izrael stratégiai helyzete szilárd, de törékeny és számos kihívással néz szembe. Azért „szilárd”, mert a tavalyi év eseményei ellenére Izrael 2021-ben erős diplomáciai pozícióval, szilárd gazdasággal és kétséget kizáróan megalapozott katonai erővel zárja az évet. Izrael továbbra is szüreteli diplomáciai eredményeinek gyümölcseit, a hatalmának megítélését, valamint azt, hogy az innováció és a technológia országa.
Azonban „törékeny”, mert számos bizonytalansággal szembesül, mind ezek közül a legnyomasztóbb az iráni nukleáris kérdés, amelyben döntő ponthoz közeledünk, és ahol a diplomáciai színtéren és a biztonsági fronton egyre nagyobb a feszültség.
Az a tény, hogy Izrael „sok kihívással néz szembe”, mindig is relevánsnak tűnik az állam helyzetére nézve, de ezúttal ez azt is magában foglalja, hogy nehéz követni a korábbi cselekmények prioritási elveit, ami annak köszönhető, hogy minden szinten – a stratégiai síktól az operatív síkig – óvatosan kell eljárni. További kihívást jelent az egyes kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatala magán az izraeli szférán belül, különösen a tárgyalóasztal körüli véleménykülönbségek miatt.
Az izraeli társadalom egysége elengedhetetlen nemzeti ellenálló képességünk megtartásához. Ez minden időben igaz, de még inkább az a politikai-biztonsági valóság által ránk zúdított kihívások miatt.
A zsidók és arabok közötti feszültségek a vegyes lakosú városokban, a Falak őre hadművelet óta a személyes biztonságérzet csökkenése, a kormányozhatóság nyilvánvaló csökkenése és a súlyos bűncselekmények növekedése az arab szektorban új szakadékokat hoztak létre és elmélyítették a meglévőket – ezek a belső polarizáció eredményei.
Az ezzel kapcsolatos helyzetértékelés szemléletváltást tesz szükségessé, és e kérdések kezelése a kormány elsődleges céljai között kell, hogy szerepeljen a következő évben.
Izraelt fenyegető egzisztenciális veszély
Mi a végső cél? Hová kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket?
Először is: Izrael mint erős, biztonságos és virágzó, zsidó és demokratikus állam megerősítésére.
Ennek a végső célnak kell diktálnia, hogy az állam hová összpontosítja erőfeszítéseit, és iránytűként kell szolgálnia, amely alapján minden területen konkrét célokat határozhat meg a tervező és operatív szervek számára.
Ezeknek tükröznie kell azt a vágyat, hogy a lehető legközelebb maradjunk a gyakorlati síkhoz, de nem teszi jelentéktelenné a nagy kérdésekről – identitás, cél és jövőkép – folytatott fontos vitát.
Másodszor: Irán nukleáris állammá válásának megakadályozása.
Más szóval, Izrael elsődleges kihívása 2022-ben az a törekvés, hogy megakadályozza, hogy az Iszlám Köztársaság nukleáris állammá vagy küszöbállammá váljon.
Egyszerűen fogalmazva, a küszöbállam olyan állam, amely rendelkezik a technológiával és a képességekkel egy nukleáris fegyver összeállításához, de még nem készítette azt el.
Miért tartja Irán olyan nagyra a nukleáris programját, hogy hajlandó megkockáztatni, hogy elviselhetetlen költségeket fizessen?
A választ két szóban lehet összefoglalni: túlélélés és jövőkép.
Irán azért törekszik atomfegyverre, hogy biztosítsa az ajatollahok rezsimjének túlélését arra az esetre, ha külső katonai beavatkozással megdöntenék azt. A rezsim tartóssága a garancia arra, hogy történelmi szempontból az iszlám forradalom több lesz, mint egy múló epizód. A rezsim túlélése egyben a fő eszköz is ambiciózus elképzeléseinek megvalósításához.
A nukleáris fegyverek, vagy akár a küszöbállam státusza lehetővé teszi Irán számára, hogy felforgató manővereit és a térségben az iráni hegemónia megteremtésére irányuló terveit szabadon végrehajthassa. Képes lesz ún. proxy erőket működtetni annak az elrettentő hatásnak a hatására, amelyet ez a státusz az arzenáljához ad, és jobb globális helyzetet és nagyobb tárgyalási mozgásteret élvez majd különböző kérdésekben.
Az atomfegyverek Irán kezében egzisztenciális fenyegetést jelentenek Izrael számára. Nem feltételezhető, hogy Irán bármikor és bármilyen forgatókönyv esetén racionálisan fog cselekedni – mérlegelve a győzelem/veszteség esélyeit, ami visszatartaná attól, hogy közvetlenül csapást mérjen Izraelre.
Irán Izraelt rákos daganathoz hasonlító retorikája és a zsidó állam elpusztítására irányuló fenyegetései Teherán mélységes ellenségességét tükrözik.
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy az ember kitaláljon egy olyan forgatókönyvet, amelyben az iráni belső zűrzavarok arra a következtetésre vezetik a rezsimet, hogy a végéhez közeledik, és így egy pillanattal a bukás előtt enged a kísértésnek, hogy a kezében lévő nukleáris fegyvereket használja; mintha azt mondaná: „Inkább meghalok a Kis Sátánnal együtt”.
De még apokaliptikus forgatókönyv nélkül is elviselhetetlen az a fenyegetés, amelyet Irán Izraelre jelent. A nukleáris állam státuszának elérése lehetővé teszi Irán számára, hogy katonai megtorlástól való félelem nélkül küldhesse el megbízott erőit, hogy tömeges hagyományos támadásokat hajtsanak végre ellenségei ellen.
Irán biztonságban, a pálya széléről figyelheti majd, ahogy a megbízottjai rakéták ezreivel bombázzák ellenségeit. Ez vonatkozhat a libanoni Hezbollahra, a jemeni hutikra és az Irán által támogatott különféle más milíciákra.
Sőt, ha Irán nukleáris állammá vagy küszöbállammá válik, az az egész térségben nukleáris fegyverkezési versenyhez fog vezetni. Szaúd-Arábia, Törökország és más országok nem fogják tétlenül nézni. A lehetséges regionális következmények listája túl hosszú ahhoz, hogy itt részletezzük, és teljes mértékben leírjuk egy ilyen folyamat következményeit, de elég, ha annyit mondunk, hogy a béke és a stabilitás nem szerepel a választékban.
Ezért nem szabad beleegyeznünk semmilyen olyan megközelítésbe, amely hajlandó eltűrni egy nukleáris Iránt. Izraelnek határozottan ki kell állnia azon intézkedésekre vonatkozó követelései mellett, amelyek megakadályozzák, hogy Irán nukleáris küszöbállammá váljon.
A nyomásgyakorlás még mindig hatékony
A megállapodás eszköz, nem pedig önmagában a cél. Egy megállapodás csak akkor releváns, ha olyan kötelezettségvállalásokat, intézkedéseket és mechanizmusokat tartalmaz, amelyek biztosítják a cél elérését. Ellenkező esetben azt mondhatjuk, hogy olyan, mint egy gyógyszer, amely nem használható arra a betegségre, amelyet kezelni kíván: kifizetjük; elülteti a gyógyulás reményének hamis reményért, és azt az illúziót kelti, hogy az alternatíva megtalálására irányuló erőfeszítésekre már nincs szükség. A nap végén azonban a szenvedés folytatódik – mind a betegség, mind a mellékhatások miatt.
Iránnak nincs oka arra, hogy siessen a megállapodással, és különösen arra nincs, hogy beleegyezzen jelentős korlátozó intézkedésekbe. A hiteles katonai opció és a súlyos gazdasági nyomás viszont meggyőző érv lehet. Nehéz példát találni olyan állami atomprogramra, amelyet nyomás vagy kényszerítés nélkül leállítottak.
Igaz, hogy a nyomásgyakorlás eddig nem vitte Iránt a töréspontig, de ez nem jelenti azt, hogy nem hatékony. Az eddig alkalmazott eszközök nem merültek ki, és az Egyesült Államokban bekövetkezett kormányváltás horizontot és reményt adott az irániaknak. Ennek fényében a szankciók talán nagyobb befolyást jelenthetnek a Biden-kormányzat számára, mint az előző kormány számára, mivel az új szankciók a már amúgy is megviselt iráni gazdasággal találkoznának, és a remények elfojtásával csapást mérnének a rezsim moráljára.
Az Izrael és az Egyesült Államok közötti párbeszédnek minden csatornán folytatódnia kell minden kérdésről és minden forgatókönyvről rövid és hosszú távon is. Ugyanakkor Izraelnek meg kell őriznie cselekvési szabadságát és a véleménynyilvánítás szabadságát. A műveleti kérdésekről szóló vitát a megfelelő belső fórumokon kell lefolytatni, nem pedig a médián keresztül. Nem bölcs dolog önként információt szolgáltatni ellenségeinknek.
Az Irán szíriai bebetonozásának megakadályozására irányuló diplomáciai és katonai kampány eredményt hozott. Ugyanakkor, és anélkül, hogy ezt a kampányt leállítaná, Izraelnek fel kell mérnie egy olyan diplomáciai megállapodás esélyeit, amely a síita tengely erőinek teljes eltávolításához vezetne.
Egy ilyen megállapodáshoz az Egyesült Államok és Oroszország, majd a szunnita államok és Törökország egyetértésére volna szükség. Tekintettel az USA és Oroszország közötti jelenlegi feszültségekre, úgy tűnik, hogy éppen Szíria adhat lehetőséget mindkettőjüknek egy közös teljesítmény bemutatására: egy bonyolult és véres konfliktus diplomáciai megoldását.
Mit kellene tartalmaznia egy ilyen megállapodásnak? Izraelnek kell a középpontban állnia, kötelezettséget kell vállalnia a 2011 után Szíriába belépett összes külföldi erő kivonására (ez a meghatározás persze magában foglalja Iránt és megbízottjait is), a határok és az átkelőhelyek felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusait, az iszlamista terrorcsoportok beékelődésének megakadályozását, valamint az 1974-es, az erők szétválasztásáról szóló megállapodás fenntartását.
