Oberlander Báruch: Mindenkit megillet a tisztelet – és a hiteles tájékoztatás

Oberlander Báruch rabbi, a Budapesti Ortodox Rabbinátus elnökének nyilatkozata.

A napokban megjelent egy nyilatkozat, amelyet a történelmi egyházak adtak ki, a zsidó hitközségek részéről a Mazsihisz és az EMIH írták alá. A közös nyilatkozatban szerepel: „…a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg. A zsidó hagyományban is a nő-férfi kapcsolat házasság általi szentesítése az emberi méltóság alapja.”

Megjelenése után rövid idővel a neológ közösség részéről a következő kritika érkezett: „Ez a mondat… sértő, kirekesztő azokra nézve, akik nem élnek házasságban, ez az állítás továbbá ellentétes a zsidóság értékrendjével, hagyományaival, tanításával”.

Úgy vélem, mielőtt rátérnénk a kérdéses mondatra, tisztáznunk kell, mi a feladata a rabbinak a 21. században, amikor nagyon sok olyan zsidó van, aki nem tartja be szigorúan a tórai előírásokat.

A zsidóság modern kori történetében a lubavicsi Rebbe az egyik legmeghatározóbb vallási vezető, aki teljesen megváltoztatta azt, hogyan viszonyul a vallásos közösség a nem vallásosokhoz. A Rebbe által elindított kiruv program célja, hogy a vallásos közösség aktívan forduljon azokhoz, akik eltávolodtak a zsidóságtól annak érdekében, hogy megmutassák nekik a zsidó hagyományokat és visszavonzzák őket a zsidó életmódhoz.

A Rebbe szakított azzal a korábbi hozzáállással, miszerint azok, akik eltávolodtak őseik hitétől, elítélendőek és falakat kell építeni a vallásos és nem vallásos zsidók között, ezáltal erősítve a megmaradt hagyományhű közösségeket. Ezzel szemben a Rebbe úgy vélte: elmúlt az az idő, amikor a vallásos zsidóság védelemre szorult és eljött az az idő, amikor oda kell fordulni a nem vallásos zsidókhoz. Ha kedvesen mutatjuk be nekik a hagyományok és a vallás szépségét, akkor meg lehet őket nyerni a vallásos életmódnak, mivel a zsidóságtól való eltávolodásuk a Rebbe szerint abból ered, hogy nem ismerik annak gyönyörűségét.

A Rebbe ennek kapcsán idézte Az atyák bölcs tanításaiból (1:12.) „Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő, emberszerető, aki közel hozza őket a Tórához!”, rámutatva: nem az van írva, hogy a Tórát kell közelebb vinni az emberekhez, hanem az embereket a Tórához. Vagyis a Tóra maradjon a „helyén” eredeti formájában, csak tegyünk meg mindent, hogy az emberek megismerkedjenek vele. Ha ugyanis a Tórát „elmozdítjuk”, elkezdünk rajta változtatni, „finomítani”, akkor elveszti autentikus vonzerejét.

A Rebbe szemlélete tükröződik világszerte és Magyarországon is a lubavicsi zsinagógák gyakorlatában: a rabbik elmondják és tanítják az autentikus zsidóság mibenlétét, ugyanakkor a közösség egyenrangú részeként köszöntik azokat a zsidókat is, akik még nem ezek szerint élnek és kivétel nélkül minden zsidót szeretettel látnak. A Rebbe által hirdetett szemléletmód azt tanítja, hogy az erős dorgálás nem fog célra vezetni, ehelyett kedves odafordulással kell megadni az embereknek a lehetőséget, hogy megismerjék a zsidóságot. A zsidóság nem mindent vagy semmit alapon működik. Ha valaki megtart egy micvát, az önmagában is érték, akkor is, ha egy másikat nem tart be.

Közösen álltak ki a zsidó és keresztény értékrend mellett a magyarországi egyházak

Közös nyilatkozatban hangsúlyozzák a magyarországi egyházak a házasságra és a családra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.

A konkrét témára térve, vizsgáljuk meg, milyen a zsidóság értékrendje és tanítása. A teremtés történetében azt olvassuk (1Mózes 1:27–28.): „És teremtette Isten az embert az ő képére… férfinak és nőnek teremtette őket. És megáldotta őket Isten és szólott hozzájuk Isten: »Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet…«”. Éva teremtése előtt azt is olvasunk (uo. 2:18.): „És mondta az Örökkévaló Isten: »Nem jó, hogy az ember egyedül legyen, alkotok neki hozzá való segítőtársat!«”. Az egyedüllétet a házasságon keresztül lehet elkerülni, Biblia írja (5Mózes 22:13.): „Ha valaki feleséget vesz…” (lásd még 3Mózes 18:22.). A Talmud szerint, aki nem házas, annak hiányozni fog valami a boldogságából és az áldásból (Jövámot 62b.) és nem teljesedik ki (uo. 63a.).

A fentiekből látjuk, hogy a zsidó közösség alapja a család, melynek központjában egy zsidó házasság áll. Magától értetődő, hogy mindenki, függetlenül az életmódjától és családi állapotától, minden létező tekintetben teljes jogú ember, megilleti a tisztelet, az emberi méltóság, de tudnunk kell, hogy mi az a tökéletes szint, amire törekednünk kell.

Egy rabbi feladata ma is az, hogy bemutassa az embereknek a házasság gyönyörűségét és szentségét, ezáltal megnyerve őket a zsidóság családról alkotott eszményének. Ez azonban nem zárja ki, hogy minden zsidót feltétel nélküli szeretettel kell fogadni a zsinagógákban és a közösségi programokon, függetlenül attól, hogy a magánéletében gyakorolja-e már ezt az életmódot, vagy sem. Minden zsidónak joga van megismerni az autentikus zsidóság szépségét és örömét. Bemutatva, hogy milyen egy szép zsidó család, azzal mindenképpen tudunk segíteni. Hiszen, ha a rabbik nem fogják merni bemutatni, hogy mi a zsidóság, akkor a tömegek hogyan fogják megismerni azt?

Úgy vélem tehát, hogy a fentiek fényében csakis a nyilatkozat szövegének félreértése vezethette a neológ közösség kritikusait, hiszen az, hogy a nemi kapcsolat a házasság által nyeri el a méltóságát, valóban alapértéke a zsidóságnak, ennek az ismertetése pedig semmiképpen nem kirekesztés, hanem a vallási vezetők feladata.

A házasságról szóló mondat értelmezésén vitatkoznak a Mazsihiszben

Délutánra a Mazsihisz vezetése elhatárolódott a vezetőjük által is aláírt dokumentumtól és elnézést kérnek azoktól, akiket “figyelmetlenségükkel megbántottak”.