„Spirituális izgalom, spirituális öröm” – ilyen és ehhez hasonló szavakkal tűzték tele a párt lapjának egyik beharangozó cikkét.
Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet nemrég az UnHerd, miután egy szokatlan hangvételű cikk jelent meg a Kínai Kommunista Párt lapjában, a People’s Daily hasábjain azzal a címmel, hogy „Keresd a hit erejét Marxban!”
A cikk egy olyan újonnan megjelent könyv szemléje, amit egy pekingi professzor publikált „Miért higgyünk a marxizmusban?” címmel.
Úgy tűnik, furcsa módon épp a világ legnagyobb hivatalos ateista szervezete váltott erősen vallásos irányba. A cikk szerzője lelkesen hangsúlyozza a „marxizmusba vetetett hit jelentőségét”, és ünnepli Marxot a „szellem tüzeként”, sőt a „reménység tüzeként”. Mi több, azt írja:
„A marxizmusba vetett hit azt jelzi, hogy a kínai nemzetre fényes és gyönyörű jövő vár.”
A recenzió készítője igazi „melegségről” számol be, amit a Marx-tanulmány befejezése után érzett, azaz a „spirituális izgalomból és spirituális örömből fakadó melegséget”. Beszámolója szerint ehhez társult egy mély belső elégedettség és öröm is, így nem meglepő, hogy írása végére egyenesen „marxista hívőnek” kiáltotta ki magát.
Bár furcsának tűnhet a pártlap hangvétele, az UnHerd szerint nem meglepő annak fényében, ami a kínai társadalomban zajlik napjainkban. A lap szerint ugyanis a Kínai Kommunista Párt vezetése is felismerte, hogy a fiatalabb generációkból (például az ún. „sang culture” hatására) hiányzik a párt iránti elkötelezett lelkesedés és csodálat.
Ezt felismerve Wang Huning, a párt egyik politikai teoretikusa korábban is hangsúlyozta, hogy a pártnak új „alapértékeket” kell teremtenie, hogy egy szintetikus ideológiai alternatívát tudjanak nyújtani.
A lap emlékeztet rá, hogy a Kínai Kommunista Párt kemény küzdelmet folytat a vallással szemben, különösen a kereszténység ellen. Mao idején közel 500 ezer keresztény hívőt gyilkoltak meg, akiket a kínai vezetés „méregként” titulált. Ezt az örökséget folytatva pedig Hszi Csin-ping máig kísérletet tesz a keresztény közösségek elnyomására.
Mindez pedig olyan spirituális vákuumot hozott létre a társadalomban, aminek betöltésére a Párt is láthatóan igyekszik.
Éppen ezért lelkesedik annyira a cikk szerzője is, aki azt írja, Hszi Csin-ping irányításával a szocializmuson keresztül, az „Új Korszakban” a hitnek egy szilárd alapján fogják felépíteni a kínai nép számára.
