Kína megölné a hitet — Gondolkozzon mindenki egyformán

Ha a 21. valóban Kína évszázada, akkor ez egyik vallás hívői számára sem ígérhet sok jót. 

Kína több évezredes története során alig érintkezett a nyugati kultúrával. Ez egy olyan távolság érzést hozott létre, hogy az európai ember joggal érezheti úgy, hogy az, ami Kínában történik az nem érintheti őt. Ez azonban ma már nem igaz. Egyre nagyobb a kínai befolyás a nyugati világban. Minden nagy cég, minden európai kormány egyre több szállal kötődik az ázsiai szuperhatalomhoz és közben nem veszik figyelembe, hogy Kína folyamatosan megsérti az emberi jogokat.

Az elmúlt hetekben beigazolódtak a hírek, hogy Kína százezreket kényszerített átnevelő táborokba, akik nagy része az ujgur etnikumhoz tartozik. Az elmúlt két évben rengeteg hír érkezett a szunnita muszlim vallású nép elnyomásáról. A nyugati sajtó szokatlanul sokat írt róluk, egyesek szerint azért mert beleillik az üldözésük abba a narratívában amelyben a muszlim kisebbség, mint állandó áldozat jelenik meg. Ennek ellenére az egyetlen muszlim többségű ország sem kelt az ujgurok védelmére vagy szakította meg gazdasági kapcsolatait Kínával, különösen nem most, mikor az arab országok is nyertesei lehetnek az új Selyemút projektnek. Aki némileg felemelte a szavát az Törökország volt, de a többiek Szaúd-Arábiával az élen hallgattak.

Kínának már lassan 70 éves gyakorlata van a vallások üldözésében. Az ujgurok esete azonban nem teljesen a vallásról szól, Kína az iszlámot csak bűnbaknak használja arra, hogy valójában etnikai alapú tisztogatást végezzen. Kína ugyanis minden erejével azt próbálja elérni, hogy mind az egymilliárd lakosa ugyanúgy gondolkozzon és ugyanabban higgyen. A kínai keresztények és az ujgurok üldözése közt érdekes párhuzamokat és különbségeket lehet találni.

A kereszténység Kínában már szinte a vallás születése után megjelent, viszont egészen a 19. századig nem volt elterjedt. Ekkoriban jelentek meg főleg európai protestáns misszionáriusok ebben az európaitól idegen, fegyelmezett kultúrában.  A kínai társadalom megvetette a tőlük távoli népek hitét és az „idegen démonok” vallásának tartották. Talán a legismertebb misszionárius az olimpiai futóbajnok skót Eric Liddell, akiről a Tűzszekerek című Oscar díjas film is szól. Az 1949-es kommunista hatalomváltás után azonnal megkezdődött a keresztények üldözése. Az ötvenes évek végére minden gyülekezetet betiltottak. Mao Ce-tung kimondottan büszke volt rá, hogy felszámolta a kereszténységet, híres történet, hogy Csiang Csin a vezető felesége külföldi látogatók előtt így hencegett: „A kereszténység nálunk Kínában már múzeumokba került. Halott és el is van temetve.”

1950-es évek, kínai propaganda „kémek” rokonait szólítja fel, hogy vegyék rá „áruló” családtagjaikat, hogy jelentsék fel magukat, Fotó: chinaposters.net

A hetvenes években elindult egy keresztény hullám, amely óta évente 10%-al nő a protestáns keresztények száma Kínában a Council on Foreign Realtions adatai szerint mára túllépték a 100 millió főt. Ennek ellenére a kínai kormány néhány enyhülési perióduson kívül nem mutat toleranciát a vallás iránt. A Biblia évtizedeken keresztül tiltott könyv volt, sokáig csak az amerikai keresztények segítségével sikerült becsempészni belőlük.

Vallást megélni vagy hirdetni nem lehetett, aki mégis megtette arra rendszeresen várt börtön, munkatábor, vagy más atrocitások. A kínai nyitás időszakában azonban a kínai kormány  már szeretett volna úgy tenni, mintha szabad vallásgyakorlás lenne. Ez azonban csak a nyugatnak kitalált hazugság volt.

Liu Csen-jing kínai keresztény lelkész erről így írt magyarul is megjelent életrajzi könyvében a Mennyei emberben: „Kínában a vallás „szabadsága” csak azoknál érvényesül, akik hajlandóak pontosan úgy tenni, úgy beszélni és Istent úgy tisztelni, ahogy arra a kormány utasít.” A lelkész többször volt börtönben és munkatáborban is míg végül elmenekült Kínából és Németországban telepedett le.

Egy története jó illusztrálja a kínai hatóság hozzáállását: „Egy alkalommal, amikor a hatóságok letartóztattak, szabadon választhattam, hogy elektrosokkot szeretnék vagy korbácsolást. Gúnyolódtak velem és az arcomba vágták: „Tessék, szabadon választhat.”

A 2000-es évek elején némi enyhülés állt be aztán Hszi Csin-ping újabb üldözési hullámot indított be. A kínai vezető az úgynevezett házi gyülekezet hálózatra csapott le, amelyek legtöbbször magánlakásokban tartják az összejöveteleiket. A Sky News áprilisban készített róla videót, hogy sorban zárják be a gyülekezeteket. A videóban szereplő pásztor gyülekezetével szemben még egy külön rendőrállomást is létrehoztak, hogy állandóan megfigyelés alatt tarthassák a hívőket.

Az üldözések kezdenek a Mao Ce-tung féle üldözésre hasonlítani. Akkor az állandó forradalom állapotában minden lerombolása volt a cél, hogy egy új Kína épülhessen fel. Ma pedig újra kezdődik ez a rombolás, minden, ami azóta felépült, de ellenkezik a párt ideológiájával azt megint kiakarják radírozni a történelmükből.

Épp felrobbantanak a kínai hatóságok egy gyülekezeti házat. Fotó: Youtube

A kínai keresztények üldözése tehát folyamatos, de az elmúlt két évben a világ figyelme leginkább az ujgurok szisztematikus üldözésére fókuszált. Az ujgurok és Kína viharos kapcsolata már hosszú évszázados történelemmel rendelkezik. Az ujgurok Kína legnyugatibb tartományában élnek, amit Hszincsiangnak valamint Ujgur Autonóm Tartománynak neveznek. Az ujguroknak már a 8. században volt önálló államuk. Az eredetileg buddhista ország a 10. században vette fel az iszlámot majd évszázadokon át laza mongol és kínai fennhatóság alatt élt. Etnikailag kevert nép, genetikailag van bennük európai, ázsiai és közel-keleti vonal is.

A térség és lakosai soha nem akartak Kínához tartozni a 19. század során többször is megkísérelték kivívni függetlenségüket. Kína leverte ezeket a próbálkozásokat és végül 1884-ben csatolta magához a területet.

Egy ujgur kislány, Fotó: Wikimedia commons

Az elmúlt évtizedekben Kína mindent megtett, hogy erőszakosan kínaivá tegye az ujgur népességet. Áttelepítette az embereket más tartományokba, a régióba pedig kínaiakat telepítettek. Így mára a Hszincsiang tartományban az ujgurok 50% alá estek.

A kínai kormány 2017-ben az iszlám radikalizmusra hivatkozva elkezdte korlátozni az ujgurok szabadságát. Kamerákat szerelt fel az otthonaikban és a mecseteikben, elkobozta az imaszőnyegeiket, sőt egyes beszámolók szerint a boltban nyomkövetőt tesznek a késbe, ha azt egy ujgur veszi.

Egy 2018-as adat szerint több, mint 120 ezer ujgurt vittek el „átnevelő” táborokba. De a becslések szerint a valódi szám ennek az ötszöröse is lehet. Kína eleinte tagadta a táborok létezését, aztán azt állította, hogy „radikális nézeteket vallók” önként vonultak be. A BBC riportereit kamerákkal is beengedték egy ilyen intézménybe, ahol a lakók kínaiul tanulnak, mivel az ujgurok anyanyelve nem a mandarin. A kameráknak megmutatták az elvileg önként ott levő felnőtteket, ahogy a jelenlegi kínai elnök nevelő jellegű dalait éneklik.

Az ujgurokat egyszerűen kínaivá akarják átnevelni. S mivel az identitásuknak mélyen része az iszlám, ezért azt is fel akarják számolni. Gyakran a terrorizmusra hivatkoznak és van abban igazság, hogy az ujgurok közül is toboroztak a különböző iszlám csoportok, de a valóban radikálisok száma a 11 milliós lakossághoz képest elenyésző szám.

Míg a keresztényeket elsősorban ideológiájuk miatt üldözik, amelyet nem hajlandóak a kínai kormány kénye kedvére átformálni, addig az ujgurok egész identitása, nyelve,  vallása van a kínai vezetés célkeresztjében.

A kommunista állam azt szeretné, ha mindenki ugyanolyan lenne, ugyanaz az irányítható, formálható embermassza, amely nem mond ellen a hatalomnak és nem tér el semmiben az ideális állampolgártól.

Kína hiába működtet munkatáborokat, hiába végez etnikai tisztogatást, hiába veszi semmibe az emberi jogokat Európa egyre több üzletet köt vele. Míg Izraelt vélt bűnei miatt világméretű bojkottmozgalom támadja, addig egy nagy mozgalom sem szólít fel a muszlimok jogait valóban a sárba tipró Kínával szemben. Valószínűleg Kína gyártja azokat a ruhákat is, amikben a BDS és egyéb képmutató mozgalmak demonstrálói tüntetnek.

Kína a kritikákat könnyedén lerázza magáról. Henry Kissinger Világrend című művében idézi Teng Hsziao-ping korábbi kínai vezető véleményét az emberi jogokról: ” Az emberi jogokról, a szabadságról, és a demokráciáról való szónoklatok csakis azt a célt szolgálják, hogy védjék az erős és gazdag országok érdekeit.”  Valószínűleg a jelenlegi vezető Hszi Csin-ping mélységesen egyetért.