Izrael katonai akcióval fenyegetőzik Irán nukleáris programjának megsemmisítésére, ha szükséges, de a védelmi tisztviselők szerint a zsidó államnak nincs meg ehhez a képessége, legalábbis nem egyhamar, állította a New York Times cikke szombaton, több jelenlegi és volt vezető izraeli katonai tisztviselőt és szakértőt idézve – írja az Újkelet.live
Decemberben az Egyesült Államokban tett látogatása során Beni Ganz védelmi miniszter nyilvánosan bejelentette, hogy utasította az izraeli hadsereget, hogy készüljön fel egy esetleges Irán elleni katonai csapásra.
Egy jelenleg vezető pozícióban lévő biztonsági tisztviselő viszont azt nyilatkozta a lapnak, hogy legalább két évbe telne egy olyan támadás előkészítése, amely jelentős károkat okozhat Irán nukleáris projektjében.
Szakértők és illetékesek szerint hamarabb kivitelezhető lenne egy kisebb léptékű csapás, amely a program egyes részeit károsítaná anélkül, hogy teljesen leállítaná. De az Irán távoli részein lévő tucatnyi nukleáris telephely megsemmisítésére irányuló szélesebb erőfeszítés – amilyen támadásokkal fenyegetőztek az izraeli tisztviselők – meghaladná az izraeli fegyveres erők jelenlegi erőforrásait.
,,Nagyon nehéz – azt mondanám, egyenesen lehetetlen – olyan hadjáratot indítani, amely gondoskodna ezekről a helyszínekről” – mondta Relik Safir, az izraeli légierő nyugdíjazott tábornoka, aki 1981-ben pilótaként részt vett az iraki nukleáris létesítmény elleni csapásban.
,,A világban, amelyben élünk, az egyetlen légierő, amely képes hadjáratot folytatni, az az Egyesült Államok légiereje” – mondta.
Az Irán elleni katonai támadásról szóló közelmúltbeli megbeszélés része annak az izraeli nyomásgyakorlási kampánynak, amelynek célja, hogy az Iránnal Bécsben tárgyaló országok ne egyezzenek bele az izraeli tisztviselők szerint „rossz alkuba”, ami véleményük szerint nem akadályozza meg Iránt abban, hogy nukleáris fegyvereket fejlesszen.
Iránnak tucatnyi nukleáris telephelye van, néhány mélyen a föld alatt, amelyeken az izraeli bombák nehezen tudnának áthatolni és pusztítást végezni, mondta Safir. Az izraeli légierőnek nincsenek elég nagy harci repülőgépei a legújabb bunkerromboló bombák szállítására, ezért a védettebb helyeket többször is kevésbé hatékony rakétákkal kellene támadni, ami napokig vagy akár hetekig is eltarthat, tette hozzá a Times szerint.
Egy vezető biztonsági tiszt azt mondta, hogy Izrael jelenleg nem képes jelentős károkat okozni a natanzi és fordói földalatti létesítményekben.
Egy ilyen erőfeszítést megnehezítene a légi utántöltő repülőgépek hiánya, mely döntő fontosságú egy olyan bombázó számára, amelynek több mint 2000 mérföldet kell megtennie oda-vissza, átkelve olyan arab országokon, amelyek nem szeretnének tankoló állomásként szolgálni egy izraeli csapásnál.
Izrael nyolc új KC-46 légi utántöltőt rendelt a Boeingtől 2,4 milliárd dollár értékben, de Izrael valószínűleg egyet sem kap 2024 vége előtt.
Azon kívül, hogy eljusson a célokhoz, Izraelnek egyidejűleg meg kell küzdenie az iráni vadászgépekkel és légvédelmi rendszerekkel.
Bármilyen Irán elleni támadás valószínűleg a libanoni Hezbollah és a Gázai övezetet uraló Hamász terrorszervezet, Irán szövetségesei megtorló támadásait indítaná el, amelyek Izraelt egyidejűleg több fronton való háborúra kényszerítenék.
Irán védelmi képességei is sokkal erősebbek, mint 2012-ben, amikor Izrael legutóbb komolyan fontolgatott egy támadást, jegyezte meg a Times. Nukleáris telephelyei jobban meg vannak erősítve, és több alagutakból gyorsan indítható föld-föld rakétája van.
Más katonai szakértők szerint viszont Izrael újabb repülőgépek és felszerelések nélkül is ki tudná iktatni az iráni nukleáris apparátus legfontosabb elemeit.
„Mindig jó lecserélni egy 1960-as autót egy vadonatúj 2022-esre” – mondta Ámosz Jadlin, a légierő ex-tábornoka, aki szintén részt vett az 1981-es csapásban.
„De vannak tankolási lehetőségeink. Vannak bunkerrombolóink. A miénk a világ egyik legjobb légiereje. Nagyon jó hírszerzési információink vannak Iránról. Meg tudjuk csinálni.”
„Az amerikai légierő jobban végre tudná hajtani? Egyértelműen. Sokkal erősebb légierővel rendelkeznek. De nincs meg a hajlandóságuk.”
A cikk folytatása itt olvasható.
