Ez a jó és a rossz hír klasszikus esete. A jó hír azokra a beszámolókra utal, amelyek szerint az Egyesült Államok úgy tűnik, visszalép a palesztinok jeruzsálemi konzulátusának újranyitásával kapcsolatos terveitől, amelyet akkor zártak be, amikor Donald Trump korábbi elnök 2018-ban Tel-Avivból az izraeli fővárosba helyezte át az amerikai nagykövetséget. A rossz hír az, hogy ha így van, akkor ez inkább annak a függvénye lehet, hogy az amerikaiak rájöttek, hogy nem áll érdekükben egy helyett két fronton harcolni az izraeli kormánnyal. Vagyis, ha Joe Biden elnök – legalábbis egyelőre – nem fogja beváltani a Palesztin Hatóságnak tett ígéretét, hogy veszélyezteti az izraeli szuverenitást a főváros ügyében, akkor az azért van, mert egy komoly összecsapásra készül Naftali Bennett miniszterelnökkel az iráni nukleáris fenyegetés miatt. Jonathan Tobin véleménycikke.
Az amerikai-izraeli kapcsolatok figyelemmel kísérésével manapság az a probléma, hogy miközben az akciók egy része a nyilvánosság előtt történik, a legfontosabb dolgok valószínűleg a színfalak mögött zajlanak. Ez a nemzetközi diplomáciában már csak így szokott lenni.
Izrael számára azonban az a probléma, hogy miközben Jeruzsálem nyilvánosan és magánúton is üzeni amerikai szövetségesének, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha az irániak egy újabb, a 2015-ös atomalkuhoz hasonló katasztrófába sodorják őket, lehet, hogy a Washington és Teherán közötti kapcsolatokról nem adnak tájékoztatást.
A leghangosabb izraeli üzenetet a Biden-kormányzatnak Benny Ganz, védelmi miniszter hangoztatta a múlt heti, a floridai Hollywoodban megrendezett Izraeli-Amerikai Nemzeti Tanács csúcstalálkozóján. Ganz elmondta, hogy értesítette az amerikai kormányban ülő kollégáit arról, hogy utasította az Izraeli Védelmi Erőket, hogy készüljenek fel az iráni nukleáris létesítmények elleni csapásra.
Ez messze nem az első jele annak, hogy Izrael fokozza az előkészületeket arra, hogy saját maga lépjen fel annak megakadályozására, hogy Irán elérje az atomhatalmi státuszt. De az, hogy Ganz ilyen nyíltan kiállt és nyíltan beszélt az IDF tervéről, erős üzenet volt.
Az irániak ezt egyértelműen a létesítményeikre és az atomfegyverre való törekvésükre vonatkozó fenyegetésnek tekintették. Erre napokon belül saját fenyegetésekkel válaszoltak. Többek között a rezsim egyik sajtóorgánuma, az angol nyelvű Tehran Times egy olyan térképet tett közzé, amely a zsidó államra mért iráni csapások potenciális célpontjainak tucatjait mutatta „Egyetlen rossz mozdulat!” felirattal.
Ganz kardcsörgetésének igazi célközönsége azonban nem az Iránt irányító teokraták voltak. Elsősorban Izrael amerikai szövetségesei számára szánták figyelmeztetésnek, hogy meg kell érteniük, hogy Izrael számára a nukleáris küszöbállam státuszához közelebb kerülő Irán egzisztenciális fenyegetést jelent, nem pedig puszta biztonsági aggályt.
Amint az amerikai kormány magas rangú forrásaiból származó kiszivárogtatások legfrissebb New York Times-összeállítása mutatja, a Biden-kormányzat és az izraeli kormánykoalíció közötti jó viszony korszaka vékony jégen egyensúlyoz. A jobb-, közép- és baloldali pártok ingatag szövetsége mindent megtett, hogy kiengesztelje Bident és külpolitikai csapatát abban a reményben, hogy befolyásolni tudják az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatos hozzáállását.
A Teheránnal szembeni amerikai megközelítés látványos kudarcai nyilvánvalóak. Irán elutasította, hogy újra csatlakozzon az Obama-kormányzat által 2015-ben kialkudott gyenge nukleáris megállapodáshoz – hivatalos nevén a közös átfogó cselekvési tervhez (JCPOA) -, és ehelyett megkezdte a nukleáris bomba felé való elmozdulást, miközben április óta többször is elutasította Washington diplomáciai közeledését a bécsi tárgyalásokon.
Biden és a demokraták minden felelősséget Trumpra hárítanak ezért a lehangoló helyzetért, amiért kilépett az atomalkuból, és megpróbálta kényszeríteni Iránt, hogy olyan megállapodásról tárgyaljon, amely valóban megelőzi az iráni atombomba létrejöttét, amit a JCPOA nem tudott elérni, mivel a benne foglalt lejárati záradékok végül legális utat adtak volna a gonosz rezsimnek a fegyverhez.
Ez az állítás figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az irániak által az urándúsítás terén elért gyors előrelépés nagy része Biden hivatalba lépése után történt. Ekkor Teheránnak már nem kellett aggódnia amiatt, hogy ellenszegül Trumpnak, aki szívesen szigorította volna tovább a szankciókat ellenük, és magával rántotta volna Amerika vonakodó európai szövetségeseit is.
A kormányzat a maga részéről hangot adott annak lehetőségének, hogy a diplomácia elkerülhetetlen kudarca után valamiféle „B-tervvel” kell majd előállniuk. De az izraeliek már tudják, hogy az amerikai válasz Irán komoly tárgyalási hajlandóságának elutasítására az volt, hogy meghátráltak, és némi szankciókönnyítésért cserébe egy gyengébb ideiglenes megállapodást ajánlottak fel nekik. Bár Biden csapata azt állítja, hogy ez most már nincs az asztalon, miután az irániak lefújták a tárgyalásokat, amelyeknek a tervek szerint november 29-én kellett volna folytatódniuk, az izraeliek joggal kételkednek ezekben a biztosítékokban.
Ezért volt jelentős, amikor a Times cikke utalt arra a nagyon is reális lehetőségre, hogy mind az izraeliek, mind az amerikai közvélemény sötétben tapogatózik a kormányzat lépéseit illetően.
Ha, ahogy a Times beszámol róla, az izraeliek attól tartanak, hogy az Egyesült Államok jelenleg titkos diplomáciai tárgyalásokat folytat Iránnal a hátsó csatornákon, amelyek újabb nyilvános tárgyalásokhoz vezetnek, amelyek eredménye a nyugati érdekek előre elhatározott feladása lesz, akkor jó okuk van ezt gondolni.
Ez történt kilenc évvel ezelőtt, amikor Barack Obama elnök 2012-ben sikeres újraválasztási kampányát folytatta. A republikánus elnökjelölt Mitt Romney-val folytatott külpolitikai vitája során Obama azt ígérte, hogy bármilyen nukleáris megállapodás Iránnal a teheráni atomprogram végét fogja jelenteni. De ő már akkor azt tervezte, hogy figyelmen kívül hagyja ezt az ígéretet. Valerie Jarrett, a Fehér Ház főtanácsadója háttérbeszélgetéseket folytatott az irániakkal, és előkészítette az utat egy olyan megállapodáshoz, amely ellentmond Obama szavainak. Mire 2013-ban új tárgyalásokra került sor, a nyugati hozzáállás, miszerint megadják magukat az iráni követeléseknek, már kész tény volt.
Jarrett már nem áll a szövetségi fizetési listán, de ugyanazok a szereplők, akik Obama külpolitikáját irányították, most ugyanezt teszik Biden esetében is.
Minden okunk megvan azt hinni, hogy amikor a saját érdekükben folytatott diplomácia iránti megszállottságuk meghiúsul, a reakciójuk az lesz, hogy ismét a megbékítésre fognak törekedni, ahelyett, hogy őszintén szembenéznének a hibáikkal és más irányt keresnének.
Az izraeliek tudják, hogy a Biden befolyásolására tett kísérletek és/vagy a saját fellépésükre vonatkozó lehetőségük egyre fogyatkozik.
Amint az Egyesült Államok és Irán újra Bécsben lesz, és egy újabb nukleáris paktum megkötése felé halad, amely valójában nem fogja megállítani Irán menetelését az atomfegyver megszerzése felé, az izraeliek számára lehet, hogy már túl késő lesz cselekedni.
Ugyanilyen aggasztó az a valószínűség, hogy az amerikaiak nem veszik komolyan Ganz fenyegetéseit. Tudják, hogy milyen nehéz lenne egy katonai hadjárat az iráni nukleáris létesítmények kiiktatására, még azokkal a sokkal nagyobb erőkkel is, amelyeket az Egyesült Államok Izraelnél sokkal nagyobb erővel tud a problémára fordítani. Ahogy az izraeliek is rájöttek, az izraeli fellépéssel szembeni amerikai ellenállás a diplomáciai eszmecseréken kívül más módon is világossá tehető. Mint a Times később beszámolt róla, az amerikaiak késlekednek az új üzemanyag-utántöltő tanker repülőgépek leszállításával, amelyekre szükség lesz, ha Izrael megtámadja Iránt.
Ez rövid távon nem fogja befolyásolni az eseményeket. De legalább egy szimbolikus gesztus, amelynek célja, hogy figyelmeztesse a zsidó államot, hogy engedelmeskedjen Washingtonnak, még akkor is, ha ez védelmi érdekeinek feláldozásával jár.
Ebben a szakaszban a szövetség egyik oldalán sem tudja senki, hogy mi lesz a következő lépés Iránnal szemben. De ha Izrael túlságosan is reális félelmei egy amerikai titkos árulással kapcsolatban beigazolódnak, a Biden politikájával kapcsolatos jövőbeli tiltakozások időpocsékolásnak bizonyulhatnak.
