Kert Attila, az Euronews magyar irodájának a vezetője osztott meg 10 tényt a Facebook-oldalán az újonnan beiktatott német kancellárról.
1. Osnabrückben született, de Hamburg Rahlstadt negyedében, nőtt fel, vallásos családban. Mint a környéken a legtöbben, lutheránus volt, de felnőtt korában kilépett az egyházból. Világi kereszténynek vallja magát, fontosnak tartja az ország keresztény örökségét és kultúráját.
2. Végzettsége jogász, szakterülete a munkajog – és nem csak papírjogász, dolgozott valódi munkajogászként, főleg hamburgi munkavállalók képviseletében.
3. Fiatal korában kacérkodott a radikális baloldali nézetekkel. A szerről éppen szakmájának köszönhetően jött le: amikor a német egyesítés utáni privatizációs időszakban egyszerű embereket képviselt munkajogi ügyekben, valahogy szembesült mozgalom elvei és a hétköznapi valóság közti különbséggel.
4. 1998-ban lett először képviselő – éppen abban az évben, amikor a nála öt évvel fiatalabb Orbán Viktor először lett Magyarország miniszterelnöke. Először kormányzati tisztséget Schröder kancellár titkáraként kapott. Később – eredeti szakmájához híven, immár Merkel kormányában (pontosabban kormányaiban) először munkaügyi-, később pedig pénzügyminiszter, majd alkancellár volt, koalíciós partnerként.
5. Bár Shröder idején két évig az SPD főtitkára volt, amikor a pártelnöki címet szerette volna megszerezni, az nem sikerült; szóval úgy tűnik, a pártjában nem tudott nyerni, csak az országban.
6. Hét évig volt Hamburg, a német szociáldemokrácia legendás alakja, Helmut Schmidt szülővárosának főpolgármestere.
7. Munkabírása, tempója és protestáns-németes fegyelmezettsége még a nem éppen latinos lazaságukról ismert német honfitársai számára is kirívó, ezért hazájában a Scholzomat (gúny)névvel illették.
8. Stones-szál: az nincs. (Vagy ha van, hát igen rejtette, mert én nem találtam semmit) Bitlisz-szálat is csak azzal tudnék idehozni, hogy Lennon halálának 41. évfordulóján lép hivatalba, de ez még szerintem is gyenge.
9. Bár kimondottan száraz, már-már unalmas karakternek írják le, kis túlzással azt lehet mondani, hogy egymagában nyerte meg a választást a szocdemeknek; nem is akármilyen teljesítménnyel. Pártját évek óta egyre többen kezdték végleg leírni, a kampány pedig – némi átmeneti zöldpárti előretörés és gyors visszaesés után – úgy indult, hogy a végén úgyis megint az uniópártok nyernek. Az SPD több mint 10 százalékos hátrányból kezdte a versenyt, pár hónapja még 25,7 % – 15 % volt a CDU/CSU – SPD meccs állása. És ekkor előjött Scholz – ahogy a németek mondták, a szocdemek az összes hülyét bezárták a pincébe – és lényegében egymaga lenyomta a kampányt: ő, az unalmas krapek szerepelt minden plakáton, a száraz Scholzomat mondta beszédeket, csinálta végig a vitákat és végül épp higy, de megfordította a meccset.
10. Külön érdekes, hogy Scholz – alkancellárként – képes volt beváltani az úgynevezett „kanzler bonust”, a fogalmat én először Gergely Bártfaitól hallottam. A németek, akik közismerten szeretik a kiszámítható viszonyokat és a tartós minőséget, arra mondják ezt, hogy bárhogy is áll egy választási kampány, a hivatalban lévő kancellárnak végül mindig van egy bónusza, amivel 5-10 százalékkal is fel tudja tornászni pártjának eredményét. (Nem is sokszor vertek meg választáson hivatalban lévő kancellárt Németországban, az elmúlt ötven évben(!) talán kétszer fordult elő ilyen.) Igen ám, de Merkel visszavonulása miatt most nem indult a választáson hivatalban lévő kancellár, így Scholz le tudta nyúlni a bónuszt. Amiben részéről az volt a nagy teljesítmény, hogy úgy tudta magát Merkel „természetes utódának” beállítani, hogy közben valójában a leköszönő kancellár pártjának riválisa volt.
Az eredeti poszt itt olvasható.
