Az a közelgő nap, amelyen a szociáldemokrata államelnök majd felesketi az új német kormányt, történelmi jelentőségű lesz. Ezen a napon fogja az összes rendszerpárt ünnepélyesen felhatalmazni a Zöld pártot az államhatalom teljes átvételére. Ez a nap egy új korszak kezdete lesz, amelyben az egész társadalmat elkötelezik a klíma-, gender- és a fehérellenes fajideológia követésére, a család és a német nemzet feladására, és amelyben a parlamentáris demokrácia már csupán üres formaként fog tovább létezni.
A szociáldemokraták, szabaddemokraták és zöldek által még a koalíciós tárgyalások előtt megkötött szerződésről már beszámoltunk. Aki esetleg abban reménykedett volna, hogy azért a szocdemek és a zöldek kollektivista törekvéseikből nem mindent fognak tudni megvalósítani, mert hiszen ott van még a szabaddemokrata párt, amely nevében a szabadságot képviseli, az a most megkötött koalíciós szerződés ismeretében bizonyára nagyot csalódott.
Az októberi választásokon a zöldek ugyan csak 14 százalékot értek el (a szocialisták 25, a szabaddemokraták 11 százalékot), a másik két párt a tárgyalásokon ennek ellenére szabad akaratából csak a díszlet szerepét töltötte be, és minden tekintetben alávetette magát a zöldek akaratának.
Merkel pedig elégedetten szemlélheti, hogy elérte 16 évi kormányzásának fő célját: a zöldek hatalomra segítését.
Az elfogadott közös program lényege a társadalom és a gazdaság teljes átépítése a széndioxid-semlegesség és a teljes egyenlőség mielőbbi elérésének érdekében. További cél egy totális multikulturális társadalom létrehozása és a radikális gender-egyenlőség megvalósítása.
Ennek érdekében az államapparátust soha nem látott mértékben ki fogják építeni, a magántulajdonhoz való jogot az klíma- és gender-harc győzelme érdekében mind az üzemi és üzleti tevékenység, mind az ingatlantulajdon területén radikálisan korlátozni fogják.
A szerződés középpontjában a társadalom szélén levő radikális kisebbségek érdekei állnak: Több fejezet foglalkozik a „qeer” életmód támogatásával és a klasszikus családforma felszámolásával. Egy új „participációs” törvénnyel kívánják biztosítani, hogy minden extrém életmód és minden bevándorló csoport kiemelt képviseletet kapjon a különböző állami pénzekkel feltöltött intézményekben. Ennek érdekében az állami hivatalokban és az állami tulajdonban levő cégeknél „átfogó diverziós stratégiát” fognak megvalósítani. Aprólékosan felsorolják a zöld klientúrának járó új kiváltságokat, például a „kerékpár-autópálya” kiépítését az egész országban (miközben az autópályák felújítás híján esnek szét).
A jövőben állami utalványra, vagyis az adófizető pénzéből lehet majd takarítónőket és dajkákat alkalmazni, hogy minél több nőt tudjanak – az emancipáció nevében – munkába terelni.
Miután az atom- és szénerőművek kikapcsolásával (decemberig három atomerőművet és 11 szénerőművet fognak kikapcsolni) sikerült energiaválságot létrehozni, most az energiaszolgáltatást „nemzetbiztonsági” kérdéssé nyilvánították. Ez azt jelenti, hogy a szélenergia-generátorokra vonatkozó minden eddigi korlátozás érvényét veszti. Nem lehet már érv, hogy az időközben 150 méter magas generátorok az emberek egészségét veszélyeztetik, madarakat és rovarokat darálnak be, a természetvédelem teljesen eltűnt a programból: A cél szentesít minden eszközt, legális tiltakozásra nincs lehetőség. Lakóházak és családi házak tulajdonosait teljesen irreális előírások teljesítésére fogják kötelezni, elvben minden tetőre napkollektorokat kell majd szerelni, távlatilag se olajjal, se gázzal nem lehet majd fűteni, gyakorlatilag csak a hőpumpával való fűtést engedélyezik – miközben az áramszolgáltatás alapjait verik szét.
Hogy ennek az őrületnek a költségeit ki fogja viselni, és hogy milyen szankciókkal fogják a háztulajdonosokat a program megvalósítására kényszeríteni, arról a szerződés hallgat.
Viszont a következő mondat mindent elárul: „Közös missziónk, hogy drasztikusan fel fogjuk gyorsítani a megújítható energiák kiépítését, és ennek érdekében minden akadályt és korlátozó tényezőt le fogunk gyűrni.”
Mintha a korlátlan migráció még nem okozott volna elég kárt, a bevándorlás mértékét, vagyis a népességcsere iramát még fokozni kívánják. Újra fel fogják venni az állami mentőakciókat a Földközi Tengeren, és újra erőltetni fogják a migránsok EU-n belüli elosztását. Hogy ezzel az Uniót káoszba döntik, az úgy látszik senkit sem zavar, fő, hogy a német nemzet iránti gyűlöletüket kiélhetik.
Az illegális bevándorlás fogalmát gyakorlatilag megszüntetik, az illegálisan Németországban tartózkodó migránsok úgynevezett „próba tartózkodási engedélyt” kapnak. Öt év után mindenki megkaphatja a német állampolgárságot, egyesek már három év után.
A német nyelv ismerete nem kritérium. A családegyesítést „egyszerűsíteni” fogják. Mindennek érdekében államilag finanszírozott tanácsadó intézeteket fognak üzemeltetni, amelyek feladata lesz a migránsokat jogaikról felvilágosítani és mindenben segítségükre lenni.
Külön ki kell térnünk a minisztériumok felosztására, ami talán még árulkodóbb, mint a program ide vonatkozó fejezetei. Egy új gazdasági és klíma-„szuperminisztériumot” fognak létrehozni, amelynek élén a zöldek társelnöke, Robert Habeck fog állni. Polgári foglalkozását tekintve gyermekkönyv író, hosszú párt- és államszolgálatra tekinthet vissza. Divatosan borostás arca empátiát és gyengédséget sugall, ami a nők kedvencévé tette. De az óvóbácsi álarca mögött vasakarat, könyörtelen eltökéltség és a normális emberek mély megvetése rejlik.
„A németséggel sohasem tudtam mit kezdeni”, mondta egyszer, és ezt a mondását jó lesz komolyan kell venni.
A szociáldemokrata kancellár Olaf Scholz csak báb, a valódi hatalom Habeck kezében lesz. Szuperminisztériumának minden nagyobb állami és privát beruházásnál vétójoga lesz. A gazdaságot a klímarezsímnek fogja alárendelni és annak klímasemleges átépítését fogja felügyelni és előrelendíteni. A gazdaság átépítésében partnere lesz az új zöld mezőgazdasági miniszter, a zöld pártelnökként kudarcot vallott Cem Özdemir, akinek szociálpedagógusként ugyan fogalma sincs a mezőgazdaságról, de a zöld ideológia terén kiválóan kiismeri magát.
„Egy vegán fogja nekünk megmagyarázni az állattartást” – kommentálta a döntést egy gazda.
A külügyminisztérium az „államjogász” Annalena Baerbock zsákmánya lett, annak ellenére, hogy köztudottan és bizonyíthatóan hazudott az életrajzában (sosem volt államjogász, a jogi karon csak az első szigorlatig jutott el), és a jogellenesen eltulajdonított tartalmak miatt néhány napja vissza kellett vonnia legutóbb megjelent, asszisztense által összecsapott könyvét. Sokan boldogan várják azokat a feltehetően komikus képeket, amelyek a műveletlen és minden intelligenciát nélkülöző nőt a diplomáciai parketten mutatják, például az olyan profik társaságában, mint Szergej Lavrov.
De ne örüljünk előre. Baerbock ugyan valóban teljesen alkalmatlan a külügyminiszteri pozíció betöltésére, de a politikát a tradicionálisan erős zöld külpolitikai apparátus fogja meghatározni.
Az EU-ban az Európai Egyesült Államokat kívánják megvalósítani. A külügyminisztériumból ömleni fog a pénz a lengyel, magyar, ukrán és orosz destabilizáló, migránsbarát „ellenzéki” NGO-khoz.
Baerbock már meghirdette, hogy „értékorientált” és „feminista” külpolitikát fog folytatni, vagyis tovább fognak gyújtogatni Ukrajnában, Fehéroroszországban és a Balkánon. Lengyelországnak és Magyarországnak még erősebb támadásokra kell felkészülnie mind az EU, mind az NGO-k részéről.
Nem utolsó sorban meg kell még emlékeznünk a talán legjellemzőbb személyi döntésről: Claudia Rothot fogják kulturális államminiszterré kinevezni. Roth karrierjét a hetvenes években az anarchista rockzenekar „Ton, Steine, Scherben” managereként kezdte, majd a zöldek színeiben elvitte egészen a parlament elnökhelyettesének pozíciójáig. Ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy például a „Németország, te rohadt szar” („Deutschland, du mieses Stück Scheiße)” transzparens alatt az erőszakos antifaval együtt meneteljen. Roth személye – már csak külseje miatt is – a provokáció és a kultúrálatlanság szimbóluma. Őt most a kultúra felelősévé kinevezni felér egy a polgári kultúra még meglévő maradványai és képviselői elleni hadüzenettel.
Németország úgy tűnik, a történelemben immár harmadszor indul neki egy új kollektivista, totális társadalom felépítésének. Mint az első két esetben, úgy most is egy agresszív kissebség keríti hatalmába az egész társadalmat az általa elképzelt „jó” nevében, és úgy látszik, a barna és vörös totalitarizmus után most a zöld totalitarizmust akarja kipróbálni.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.