A német Zöldek tündöklése és hanyatlása

Szászország-Anhaltban győzött a józan ész. Krisztina Koenen írása.

Az elmúlt hétvégén Szászország-Anhaltban parlamenti választások voltak. Ez volt az utolsó szövetségi állami választás az e szeptemberben sorra kerülő általános választás előtt, úgyhogy az eredményt akár tesztnek is tekinthetjük.

Az alig több mint kétmillió lakosú keletnémet szövetségi állam ritkán kerül a nyilvános érdeklődés középpontjába, de most pont ez történt. A véleménykutatók már hetek óta szoros küzdelemre számítottak a kereszténydemokrata CDU és a konzervatív (a becsületes emberek köréből kitaszított) AfD között, sokan az AfD-t látták elöl, a CDU-t pedig már előre a választás veszteseként könyvelték el. Ezért hetek óta ment a keletnémet szavazók mocskolása, akik, mivel hajlanak rá, hogy az AfD-re szavazzanak, úgymond még mindig nem érkeztek meg a speciális nyugatnémet demokráciába.

A választók azonban egészen másképp döntöttek, mint azt a véleménykutatók várták. A CDU győzött a mostani körülmények között lélegzetelállítónak nevezhető 37,1 százalékkal, az AfD messze mögötte maradt 20,8 százalékkal. És még egy szenzációs eredmény született: A Zöldek 5,9 százalékkal éppen csak hogy bejutottak a parlamentbe, holott az állami TV-adók, valamint a nagy mainstream-lapok már a Zöld párt elnökét, Annalena Baerbockot látták ősszel a kancellári székben. Úgyhogy ez az eredmény valóban magyarázatra szorul.

Ami a CDU alábecsülését és a Zöldek istenítését illeti, úgy mindkettőnek az az oka, hogy a többségükben baloldali-zöld újságírók nyilvánvalóan állandóan összetévesztik magukat a normális választópolgárokkal.

Ha nem tudják a benzint megfizetni, vegyenek egy teslát. (Internet-kommentár Baerbock programjához, amelyben 2 euróra akarja a „klíma“ érdekében felemeltetni a benzin árát.)

Már hónapok óta csak a CDU hanyatlása a téma, amiben Merkelnek köszönhetően van is némi igazság. De az újságírók dühe főleg azért fordult a CDU ellen, mert tagjai képesek voltak a konzervativizmusra hajló, katolikus Armin Laschetet pártelnökké választani. Laschettel nem lehet választást nyerni, visszhangozták, mert unalmas, habozó és óvatos természetű, és messze nem eléggé haladó szellemű.

Nem mintha Szászország-Anhalt CDU-miniszterelnöke, Reiner Haseloff, sokkal izgalmasabb karakter lenne. De a német politikai elittel ellentétben az elmúlt évben bebizonyította, hogy jellemes ember, aki állja a szavát. Ő volt az egyetlen szövetségi állami miniszterelnök, aki 2020-ban az állami rádió- és tv-adó ismételt felemelése ellen szavazott és így egy személyben megakadályozta azt.

A rádió- és tv-adó – amelyet a politikusok szeretnek „demokrácia-járulék”-nak nevezni – általános közutálatnak örvend, mert az ebből fenntartott állami tv-t és rádiót alig nézi és hallgatja valaki.

Ez legfőképpen azért van így, mert reggeltől estig ömlik belőle a balos-zöld propaganda, a hírekben időközben a gender-nyelvet használják, a németszármazású bemondókat lépésről lépésre arabokra és afrikaiakra cserélik le, szítják a klímahisztériát, és ha Izraelről van szó, antiszemita álláspontokat terjesztenek.

Ezért hálából az ott dolgozó újságírók és menedzserek hihetetlen összegeket keresnek – itt éves több százezer eurós fizetésekről van szó. Az állami média éves nyolcmilliárdos költségvetésből gazdálkodik, pillanatnyilag havonta 17,50 eurót fizet minden háztartás, még azok is, akiknek se rádiójuk, se tévéjük nincsen. Az adó azonban évről évre emelkedett, és azok közül, akik nem voltak hajlandók tovább fizetni, időközben többen börtönben ülnek.

2020-ban a nép lelke ugyan forrongott, de a politikai vezetés továbbra is ragaszkodott egy újabb 86 centes adóemeléshez, hiszen hű csatlósait a jövőben is a legmagasabb szinten kívánta ellátni. Akkor jött Haseloff, aki egyetlen miniszterelnökként nem volt hajlandó az adóemelést megszavazni. Az establishment tombolt, de nem volt mit tenni, az adóemelés elmaradt. Valószínűleg ennek a merész és magányos kiállásnak köszönhető Haseloff és a CDU mostani győzelme.

És minden bizonnyal annak is, hogy a keletnémet polgárokat sem a gender-egyenlőség, sem a feminizmus, sem az antirasszizmus és még az őrült klímahisztéria sem érdekli igazán. A Zöldek 5,9 százaléka körülbelül megfelel a nyugatról importált bürokraták arányának Szászország-Anhaltban.

A Zöldeknél nagy volt a csalódás. A választások előtt több mint 10 százalékra számítottak, és az előrejelzések is ezt az elvárást támasztották alá. A választók döntése mögött az Zöldek esetében is személyes okok találhatók, habár ellenkező előjellel mint a CDU esetében: mégpedig a zöld kancellárjelölt, Annalena Baerbock elmúlt hetek során beteljesedő teljes hitelvesztése. Időközben még a hűséges nyugatnémet zöldpártiak körében is egyre kevesebben látják őt a kancellári szék várományosaként.

A következők történtek: Néhány héttel ezelőtt, még Baerbock tündöklése idején, néhány nyomozó újságírónak feltűnt, hogy Baerbock hivatalos életrajzában azt állítja hogy bachelor-diplomája van politológiából és nemzetközi jogból, holott abban az évben, amelyikben Baerbock diplomáját állítólag megszerezte, Németországban ez a végzettség még nem létezett. Baerbock azt is állította, hogy a híres London School of Economics-on posztgraduális képzésben vett részt.

Hamarosan kiderült, hogy Baerbock sohasem járt jogi karra, és politológia szakon is csak az első szigorlatig jutott el. Az LSE-n pedig csak egy egyéves tanfolyamon vett részt, amelyet szülei sok pénzért vásároltak neki. Vagyis, hogy nemzetközi jogi végzettségről, mint életrajzában állította, szó sem lehet.

Ez a leleplezés lavinát indított el. Kiderült ezenkívül, hogy Baerbock nem volt hivatalvezető Brüsszelben, hanem egy zöld EP-képviselő honlapját ápolta, és nem volt újságíró sem, mint állította, hanem csak gyakornok egy közepes lapnál.

De ezután következett csak a csúcspont: Egyidejűleg kiderült, hogy minimum 25.000 eurót „elfelejtett” az adóhivatalnál 2020-ban bevallani (ez az összeg több millió német éves jövedelmének felel meg), és ami még pikánsabb: Ezt az összeget mint „járvány miatti különleges javadalmazást” a Zöldek vezetése maga engedélyezte neki.

Baerbock tündöklése ezzel véget ért, állítólag a Zöld vezetés azon gondolkodik, hogyan lehetne őt feltűnésmentesen eltávolítani a kancellárjelöltségből. A gond jogos: A Bild Zeitung jelentése szerint 43 százalékról 28 százalékra zuhant azoknak a száma, akik a döbbenetesen műveletlen, viszont jó kinézetű politikusnőt kívánnák Merkel utódjának.

Hogy hogyan lehet az, hogy a polgárok 28 százaléka, főleg nyugatnémetek, még mindig egy notórius hazudozót és adócsalót szeretne kancellárnak, az a nyugatnémetek titka marad – a keletnémetek, mint már többször is, nagyobb valóságismeretről tettek tanulságot.

Kétféle antiszemitizmus Németországban

Németországban az antiszemitizmus szónak két teljesen különböző értelmezése van. Krisztina Koenen írása.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.