Rosenberg tagja volt annak az ellenállási csoportnak, amely értelmiségieket segített kicsempészni a nácik által megszállt Európából.
Száz éves korában elhunyt Justus Rosenberg professzor, akinek hosszú irodalomoktatói pályafutását a második világháború alatti francia ellenállásban eltöltött idő előzi meg – számolt be életéről az Arutz7.
Rosenberg évtizedeken át a New York-i Annadale-on-Hudson-i Bard Főiskola professzora volt. Itt irodalmat és nyelveket tanított, köztük németet, franciát, jiddist, oroszt és anyanyelvét, a lengyelt is. Csak a hetvenes évei közepén kezdett beszélni a holokauszt során szerzett élményeiről. Amikor lengyel-zsidó menekültként Párizsban futárként dolgozott, részt vett a Varian Fry amerikai újságíró által vezetett mentőakcióban, hogy megmentse a náci uralom alatt rekedt értelmiségieket, írókat és művészeket.
Még Rosenberg felesége, Karin – akivel az 1980-as években találkozott – sem tudott férje hősi múltjáról egészen 1998-ig.
„Azt hiszem hős volt, de nem tartotta magát annak. Pusztán azt tette, amit tennie kellett”
– fogalmazott Karin a The New York Times-nak.
Rosenberg a lengyelországi Gdanskban született 1921-ben, jómódú, nem különösebben vallásos zsidó családba. Miután tinédzserként az iskolából kiszorult az új törvények miatt, amelyek megtiltották, hogy zsidók is részt vehessenek az oktatásban, szülei Párizsba küldték, hogy ott folytassa tanulmányait. Amikor a nácik 1939-ben megszállták Lengyelországot, Rosenberg minden kapcsolatot elvesztett a családjával, amikről csak a háborút követően tudta meg, hogy életben maradtak. Szüleivel és nővérével végül 1952-ben találkozott, amikor Izraelbe költöztek.
Amikor a nácik elfoglalták Párizst, Rosenberg Toulouse-ba menekült, ahol találkozott egy nővel, aki beszervezte őt, hogy csatlakozzon a Varian Fry Sürgősségi Mentőbizottsága által támogatott marseille-i mentőakcióhoz. Rosenberg, aki szőke volt, fiatalabbnak tűnt koránál és beszélt franciául, így tökéletes jelölt volt a futár pozícióra. Futárként hamisított dokumentumokat szállított és néhány menekültet átkísért a határon Spanyolországba.
A mentés során körülbelül 2000 embert mentettek meg, köztük Hannah Arendt és Heinrich Mann írókat, valamint Marc Chagall és Marcel Duchamp művészeket is.
Amikor Fry erőfeszítései 1941-ben véget értek, Rosenberg, aki maga is menekült volt, ismét egyedül maradt. Hamarosan egy Lyon melletti fogolytáborba küldték. Amikor megtudta, hogy őt és a többi fogolyt is egy lengyelországi munkatáborba fogják küldeni, Rosenberg olyan betegséget színlelt, amivel kórházba került. Azt követően, hogy nem létező betegsége miatt eltávolították a vakbelét, Rosenberg ismét fogolytáborba került. Új tervet dolgozva ki üzenetet küldött az ellenállással együttműködő papok egy csoportjának, akik hoztak neki egy köteg ruhát és egy biciklit, amivel Rosenberg meg tudott szökni még felépülése előtt. Felépülését követően csatlakozott a francia ellenálláshoz, majd az amerikai hadsereg kalauzaként dolgozott.
Háborús tapasztalatait egy 2020-as visszaemlékezésben írta le:
„Az ellenállás művészete: Négy évem a francia metróban”.
A háborút követően Rosenberg Párizsban folytatta tanulmányait, majd 1946-ban az Egyesült Államokba vándorolt. A Cincinatti Egyetemen szerzett PhD fokozatot, majd több iskolában is tanított irodalmat. 1962-ben a Bard Főiskolában kapott állást. Cincinattiban eltöltött évei alatt a gyerekkorában kapott csekély zsidó oktatást kiegészítette azzal, hogy saját tanulmányt folytatott a Héber Szövetségi Főiskola könyvtárában.
Hivatalos nyugdíjba vonulását követően, 1992-től egészen haláláig irodalomórákat adott a Bard Főiskolában. Rosenberget emiatt a főiskola temetőjében fogják végső nyugalomra helyezni. A Bard Főiskola elnöke, Leon Botstein Rosenberg tanítószeretetéről írt a bardi közösségnek írt levelében.
„Justus számára a tanulás volt a megváltás, az emlékezés és a megbékélés eszköze. Mágneses képességgel rendelkezett, magához vonzotta a tanulókat és inspirálta a tanulás szeretetét”
– írta Botstein.
Rosenberg és felesége 2011-ben létrehozta a Justus és Karin Rosenberg Alapítványt a gyűlölet és az antiszemitizmus elleni küzdelem érdekében. Az alapítvány 2018-ban a Bard Főiskolának adományozta a Bard Center for the Study of Hate-et (Bard Központ a Gyűlölet Tanulmányozására). Az alapítvány a YIVO Zsidókutató Intézetet és a National Jiddis Theatre Folksbiene-t (Folksbiene Nemzeti Jiddis Színház) is támogatta.
2017-ben a francia egyesült államokbeli nagykövet a Légion d’Honneur parancsnokaként tüntette ki Rosenberget a Francia Ellenállásban végzett munkája elismeréseként.
2016-ban a New York-i Zsidó Hétnek nyilatkozva Rosenberg azt mondta, hogy a túlélés a második világháború alatt „gyalázatos volt”.
„Ez csak a sors szerencsés fordulatának volt köszönhető”
– magyarázta túlélésének okát.
Ennek ellenére Rosenberg sosem tartotta különösebben figyelemre méltónak Fry-nak végzett munkáját.
„Nem tartom különösebben hősiesnek magam” – mondta a Zsidó Hétnek.
„Ez csak az életem része volt. Sajnálom, hogy csak korlátozott számú embert mentettünk meg. Nagyon sokan voltak, akik sokkal többet tettek és sokkal hősiesebbek voltak mint mi.”
Címlapkép: Justus Rosenberg a Bard Főiskolában oktatás közben. (Forrás: Emily Stern/ The New York Times)