„Amikor ma elmegyünk innen, mi fog változni az életünkben? Mit fogunk tenni azért, hogy a bátyám emléke örökre megmaradjon? Mit fogunk tenni azért, hogy megörökítsük azt, amit ő képviselt, hogy ezek a dolgok ne történhessenek megint meg?” – tette fel a kérdést idősebb testvére a temetésen.
Hétfő délután több ezer gyászoló jelenlétében helyezték örök nyugalomra a jeruzsálemi Har HaMenuchot temetőben a 25 éves Eliyahu („Eli”) David Kayt, egy Izraelbe bevándorolt dél-afrikai férfit, akit vasárnap reggel gyilkoltak meg egy terrortámadásban Jeruzsálem óvárosában, miközben a Siratófalnál imádkozni indult. A temetést több ezren követték élőben az interneten.
Kayt, aki idegenvezetőként dolgozott a Siratófal Örökségéért Alapítványnál, a Hamászhoz kötődő terrorista és jeruzsálemi lakos, Fadi Abu Shkhaydam lőtte le, egy szélsőséges, aki a környék mecseteiben tartott prédikációi során gyakran Izrael-ellenes gyűlöletet szított.
A támadásban négy másik izraeli, két civil és két határrendőr is megsebesült. Az egyik sebesült civil, egy 20-as éveiben járó rabbi állapota súlyos, de stabil, vasárnap este több műtéten esett át. Hétfőn azt mondták, hogy mesterséges kómában van egy jeruzsálemi kórházban.
Abu Shkhaydamot, aki géppisztolytűzzel szórta meg áldozatait, a biztonságiak egy fegyveres civil segítségével másodpercekkel gyilkos ámokfutása után megölték.
Kay 2016-ban érkezett Izraelbe, és miután a Tel-Avivtól délre fekvő Kiryat Gatban, egy jesivában tanult, magányos katonaként jelentkezett az Izraeli Védelmi Erők ejtőernyős egységébe, ahol őrmesteri rangot szerzett.
A hadsereg után Kay önkéntesként a HaShomer HaChadash szervezet hadsereg utáni programjában dolgozott a mezőgazdaságban a gázai határ menti Kibbutz Nirim közösségben. A szervezet a közösségi médiában tette közzé, hogy „a program befejezése után Eli még tovább is maradt, hogy terepi koordinátorként irányítsa a végzettek egy csoportjának mezőgazdasági munkáját”.
Szülei, Avi és Devorah Kay, valamint három, őt túlélő testvére – Kasriel, Chanan és Na’ama – az elmúlt évben vándoroltak be Izraelbe Johannesburgból, hogy csatlakozzanak hozzá, és jelenleg Modi’inban élnek. Idősebb és fiatalabb testvére is bevonult az IDF-be, és a család egyik tagja azt mondta a JNS-nek, hogy Eli inspirálta őket erre.
Kay néhány hete még vőfélyként szolgált idősebb testvére, Kasriel esküvőjén.
„Hitt Izrael államban”
Nagyszülei és más családtagjai Dél-Afrikából és Nagy-Britanniából is érkeztek Izraelbe a temetésre.
A szertartásra várakozó temetés résztvevői ünnepélyes zsidó dalokat énekeltek, az egyik résztvevő izraeli zászlót, majd Kay ejtőernyős dandárjának zászlaját vitte.
A kormány képviseletében Nachman Shai, izraeli diaszpóraügyi miniszter szólt az elhunythoz, és azt mondta: „Izrael földje, amelyet annyira szerettél, nehéz szívvel búcsúzik tőled. Ma búcsút veszünk az ejtőernyőstől, a harcostól, a jesiva diáktól, Izrael Állam polgárától, aki azért jött ide Izraelbe, hogy beteljesítsen egy álmot – egy álmot, amelyért végül az életét vesztette. Isten bosszulja meg a halálát.”
Kasriel, mondta:
„Amikor Isten el akar venni valakit, ő választja meg az időt – hol és mikor.”
Megkérdezte a tömeget: „Amikor ma elmegyünk innen, mi fog változni az életünkben? Mit fogunk tenni azért, hogy a testvérem emléke örökre megmaradjon? Mit fogunk tenni azért, hogy megörökítsük azt, amit ő képviselt, hogy ezek a dolgok [terrortámadások – a szerk.] ne ismétlődhessenek meg?”
Kasriel szerint Izraelben mindenkinek megvan a maga küldetése – a miniszterelnöktől kezdve egészen a legfiatalabb gyermekig. „Mindenkinek felelősséget kell vállalnia az országunkért. Mindenkinek megvan a szerepe, akár a hadseregben szolgál, akár más módon, és Eli azt szerette volna, ha mindenki 100 százalékot adna, a legjobb tudása szerint, bármiben, ami neki megfelel, hogy megvédje és előbbre vigye az országunkat.”
Michaya Beasley, aki Kay századparancsnok-helyettese volt egy évig az ejtőernyősöknél, és nagyon szorosan együtt dolgozott vele, azt mondta a JNS-nek, hogy „a legfontosabb tulajdonsága a meleg és együttérző természete volt. Őszintén hitt a v’eahavta l’reiacha kamocha (»szeress másokat úgy, ahogy magadat szereted«) elvében”.
„Ő tényleg hitt Izrael államban – Izrael földjében és Izrael Tórájában –, és minden, amit tett, innen eredt”
– mondta.
Beasley kiemelte, hogy „Eli motiválta a katonáit, akik felnéztek rá és csodálták őt, valamint a parancsnokait, mint olyasvalakit, aki mindent otthagyott Dél-Afrikában, hogy eljöjjön és egy messze lévő hadseregben szolgáljon. És bár a hadsereg nagyon kemény, ő soha nem ingott meg a hitében, és mindig arra összpontosított, hogy megtegye, amit meg kell tennie”.
Kay első unokatestvére, Chaya Fuss a JNS-nek elmondta, hogy „Eli úttörő volt, tele szeretettel Izrael földje iránt. Ő mutatta az utat az egész családjának azzal, hogy elhagyta őket, barátait és közösségét, hogy alijázzon”.
Hozzátette, hogy családját és barátait „lesújtja ez a veszteség azon a földön, amelyet szeretett, ahol azt tette, amit szeretett, és ahol a szeretett szent tárgyait tartotta. Eli szerette a szűk családját, a barátait és a hazáját. Mindenki szerette őt”.
Mintha hozzá szólna, Fuss hozzátette: „Az elmúlt 24 órában végtelen sok történetet hallottunk a bátorságról, a kedvességről és a lélekjelenlétről.
Lelked, Eli, szárnyaljon a legmagasabb magasságokba, és védjen meg mindannyiunkat a túlvilágon, ahogyan tetted értünk ebben a világban.”
Címlapkép forrása: AP Photo/ Oded Balilty