Az izraeli filozófus a Neokohnnak elmondta miért nem tartja jónak a liberális világnézetet, miért fontos, hogy az emberek visszatérjenek Istenhez és a vallási közösségekbe, és hogy miért kell, hogy a konzervatívok vállalják a küzdelmet a szélsőséges ideológiákkal szemben. Hajdú Tímea interjúja.
Yoram Hazony, izraeli filozófus, a Herzl Intézet igazgatója és a magyarul is megjelent A nacionalizmus erénye című könyv szerzője. Hazony a Mathias Corvinus Collegium Budapest Lectures keretében a konzervativizmusról tartott előadást Budapesten. Az MCC Tas vezér utcai központjában elmondta, hogy a liberalizmus romboló hatását kiválóan illusztrálja, hogy két generációnyi liberális uralom után Amerikában már nem tudnak különbséget tenni a nők és a férfiak között. Az előadásról szóló cikkünket itt olvashatja.
***
A beszédében említette, hogy ma már szinte minden korábban liberális intézményt elfoglalt a radikális baloldal az Egyesült Államokban. Mit tudnak tenni ez ellen a konzervatívok?
A konzervativizmus lényege az, hogy képesek legyünk az örökölt ideákat propagálni és fenntartani a jövő számára. Néha javításra szorulnak, de az alapvető cél az, hogy fenntartsuk a múlt dolgait a jövő számára. Az a megállapítás, miszerint az amerikai konzervatívok nem voltak képesek semmit sem fenntartani az elmúlt hatvan évben, az teljesen igaz.
Ennek az az oka, hogy amit konzervativizmusnak neveznek Amerikában, az valójában liberalizmus, ami az egyének szabadságára és az egyének egyenlőségére fókuszál. Amíg a konzervatívok ezekre összpontosítanak – ahelyett, hogy a nemzetük vallási tradícióit próbálnák fenntartani – addig veszíteni fognak.
Mit is kezdjünk a neo-marxizmussal? A figyelmünket a saját nézeteink fenntartására kell irányítanunk. Ez egy olyan dolog, amiben a zsidóság nagyon jó. Már több ezer éve ezt tesszük. A zsidó olvasóknak tudniuk kell, hogy az a kulcs, hogy csatlakozzanak egy tradicionális közösséghez, amely aktív a hagyományok átadásában. Ha zsidó vagy, akkor be kell épülnöd egy közösségbe és tanulni az idősebbektől. Ugyanez igaz a keresztényekre is.
A liberalizmus ezt nem szereti. A liberalizmus azt mondja, hogy a gyereked nyugodtan gondoljon, amit akar. Miért akarod azt tanítani a gyerekednek, hogyan legyen zsidó vagy keresztény? – kérdezik.
A szabadság jó dolog, de egy nagyon kamaszos világnézet. Tényleg csak szabadságra van szükséged? Nem gondolnám. Természetesen szükséged van szabadságra, de arra is szükséged van, hogy olyan dolgot örökölj, amely értelmet ad az életednek, amit átadhatsz majd az unokáidnak.
A liberálisok nem tartják fontosnak az unokákat. Tényleg nem, mert ők úgy hiszik, hogy az a fontos, ami neked fontos, vagyis ha kedved van a házassághoz, akkor házasodj meg. Ha nincs hozzá kedved akkor ne. Nekem kilenc gyermekem van és heten már felnőttek, de ketten még tinédzserek. Ha azt mondod egy tinédzsernek, hogy azt csinálhat, amit akar, akkor őrültségeket fog tenni. Ezért a szülőknek és a nagyszülőknek kötelessége, hogy tanítsák őket. S akkor ők meghallgatják, és egy részét elfogadják.
Mit kellene egy igazi konzervatív vezetőnek tennie, például egy konzervatív amerikai elnöknek?
Az első dolog, hogy az amerikaiak kiűzték Istent és a Bibliát az iskolákból a második világháború után. S ez őrültség volt.
Az alapértékeink betiltása a közoktatásban ahhoz vezetett, hogy mindenki ateistaként jött ki az iskolából.
Így az első dolog, amit tenni kellene, az az lenne, hogy vissza kell engedni Istent és a Bibliát az iskolába, és újra kell építeni azt a csatornát, amelyen keresztül a múlt értékei átkerülhetnek a jövőbe. Mindenhol fontos, hogy az emberek visszatérjenek a régi keresztény és zsidó kultúrához.
Amerikában úgy tűnik, mintha már egyes demokraták is látnák, hogy nem jó a progresszív irány. Virginia államban például pont azért választottak republikánus kormányzót, mert nem akarták a szülők, hogy a gyerekeiknek progresszív ideológiákat tanítsanak. Ön lát reményt egy fordulatra?
Mindig van remény. Ne felejtse el Jónás könyvét. Az asszírok voltak a világ leggonoszabb emberei. S a történet végén az asszír király megtért és böjtölt, és a népe követte ebben, és Isten megbocsájtott nekik. Ez a mi nézőpontunk. Nem adjuk fel.
A végén úgy is Isten dönti el, mi történik, de mi nem adjuk fel. Mindig van remény. Jelenleg gyenge a pozíciónk. Szükségünk van arra, hogy a fiatalok visszatérjenek a tradíciókhoz, elmenjenek a zsinagógába, megházasodjanak és gyerekeket vállaljanak.
Ha a fiatalok nem állnak ki a saját értékeikért, saját tradícióikért, akkor senki nem fog, és akkor nem lesz jövő. Nem lehet mindent Istenre hagyni.
Mostanában nagyon sok szó esik az Egyesült Államokban arról, hogy van egy nagy szakadék az elit és az átlagemberek között. Ezt Michael Lind „új osztályharcnak nevezi”. Mit tehetnek a konzervatívok a munkás rétegek érdekében?
Először is fontos, hogy a konzervatívok foglalkozzanak velük. Amikor nemzeti konzervativizmusról beszélünk, akkor a nemzet minden tagjára gondolnunk kell. Nem csak az elitre, hanem mindenkire, mert minden ember részese az eseményeknek.
A Héber Biblia az első könyv a történelemben, amelyben konkrét törvények vannak arra, hogy biztosítva legyen minden család számára az országban egy kis föld, hogy mindenki kapjon egy darabnyi függetlenséget.
A konzervatívok nem feledkezhetnek el egy nemzethez tartozó csoportról. A liberálisok elfelejthetik őket, mert azt mondják, hogy addig minden oké, amíg mindenki szabad. A konzervatívok esetében ez nem így működik. Ez nem azt jelenti, hogy szocialista politikát kellene átvennünk. Mert a szocialisták azt mondják, hogy igen mindenki fontos, ezért mindent a kormánynak kell megterveznie, mindenről neki kell döntenie, ki mennyi fizetést kaphat, ki mit vehessen. Ez őrület, ami egyenesen az elnyomáshoz vezet.
Amiben a konzervatívok egyetérthetnek a szocialistákkal az az, hogy foglalkozni kell a munkásokkal. Ha minden gyár Kínába akar költözni, azt meg kell állítanunk. Nem mondhatjuk azt, hogy ó ez nem számít, mert fő a szabadság. Fontos hagyomány a közösséggel való törődés a Bibliában.
Nyugaton egyfajta „woke vallás” próbálja lecserélni a tradicionális hitet. Vannak, akik amellett érvelnek, főleg agnosztikus gondolkodók, mint Douglas Murray, hogy az embereknek vissza kell térnie a zsidó-keresztény értékrendhez, de ki lehet belőle hagyniuk a hit részt. Ön szerint ez lehetséges?
Nem, szerintem ez nem megvalósítható. Van benne némi igazság. Például az Ószövetség vagyis a Héber Biblia szerint csak ezért, mert valaki nem tartja a szombatot, vagy nem ismeri a Tórát attól még nem szűnik meg zsidó lenni. Angliában az anglikán egyház hasonlóan gondolkodott, egy egész nép egyházaként látta magát. Nem csak azoknak az egyháza volt, akik jártak templomba, ebben hasonlított a bibliai judaizmusra. Ha van egy bibliai tradíciód akkor beleilleszthetsz olyan embereket, akik hisznek, és akik kevésbé, akik tartják a szokásokat és akik nem. Ez igaz. Azonban nem teheted azt, hogy azt mondod, hogy „jól van csak a kulturális részt csináljuk, de nem fogunk beszélni Istenről. A kultúrát követjük, de nem érdekel, hogy mit taníthat nekünk Mózes. Minden ünnepen megesszük a hagyományos sütiket, ételeket, de nem beszélünk Istenről, mert félünk beszélni róla.” Ez nem jó.
Azt kell látnia a fiataloknak, hogy az őseik nem voltak ostobák. Nem voltak tudatlanok. A rabbik sem voltak tudatlanok. A próféták sem voltak tudatlanok. Amit leírtak, abban fontos dolgok lehetnek, s nekem kell megfejtenem mik lehetnek ezek. Meg kell értenem mit akartak mondani. S ha dolgozom vele, ha időt szánok rá, akkor megérthetem őket. Ez több mint kulturális judaizmus vagy kulturális kereszténység.
Ez személyes felelősséget igényel. Az őseim úgy gondolták, hogy ez a szöveg taníthat valamit a számomra. Nem voltak ostobák, megbízom bennük. Tehát tanulni fogok, hogy elkezdjem megérteni őket. Ha így teszünk, akkor messzire juthatunk.
Európában nagyon sok keresztény egyház progresszív irányba megy. Az egyik legfeltűnőbb példa erre a német katolikus egyház. Mit gondol, túlélik ezt a vallások, fenntartható ez?
Nem fenntartható, mert nem tradícióra alapszik. Nem tudják, hogyan tartsák fenn. Csak azt tudják, hogy újabb és újabb őrült ideológiák jönnek, és ők állandóan változnak velük. Két-három évente új ideákat találnak maguknak a marxisták. Ez egy állandó forradalom. A végén össze fog omlani az egész. Félek attól, hogy mi lesz az összeomlás után.
Jelenleg a társadalom józan eszének felszámolása zajlik.
Ha az emberek bármit elhisznek, ha minden hagyomány elvész, akkor bárki átveheti az ország irányítását. Ez igaz az egyházakra is. Ezért kell visszatérni a Bibliához. Ha a Bibliát olvasod az segíteni fog neked.
Mit gondol a kultúrharcról? Érdemes a konzervatívoknak vállalnia a harcot?
Nincs más választásunk. Annyit tehetünk, amennyire hatalmunk adatott. Végül Isten dönti el, hogy mi történik, de nekünk mindent meg kell tennünk. Ha szerencsések vagyunk, akkor Isten azt fogja mondani: eleget tettél, most már győzhetsz.
Nincs engedély arra, legalábbis ha valaki keresztény vagy zsidó, hogy azt mondjuk minden veszve van, nem tehetünk semmit, majd Isten megoldja. Ezt nem tehetjük meg. Addig kell harcolnunk, amíg van erő bennünk. S akkor kikerül a kezünkből.
Az is fontos, hogy olyan csatákat vállaljunk, amiket meg tudunk nyerni, és akkor elindulhat a változás. Bölcsnek kell lenni.
Sok fiatal van, aki tradíció vagy hit nélkül nőtt fel, és aki keresi az élete értelmét. Mit tanácsolna nekik?
Csatlakozzanak egy vallási közösséghez, de ne egy balos, woke-őrült közösséghez, hanem egy konzervatívhoz. Egy olyan helyre kell menni, ahol vannak idősek, akiktől tanulni lehet, és vannak fiatalok is, és ezt kell az élet központjává tenni. Ez nem csak a doktrínákról szól, nem csak az istenhitről, vagy az ideákról. Ez egy életmód. Mindennek az a kezdete, hogy az ember megismerjen olyan embereket, akik konzervatívok, akik tradicionálisak, és tudják hogyan lehet így élni.
Borítókép: Youtube/Danube Institute screenshot
