A Makkabeusok zsidó szabadságharcosok egy csoportja volt, akik a Második Szentély idején felszabadították Júdeát a szír-görög megszállók alól. Júda Makkabeus és négy testvére vezetésével legyőzték a görög betolakodókat, és visszaállították a jeruzsálemi Szentélyt Isten szolgálatába. Győzelmüket Hanuka ünnepén ünnepeljük.
A háttér
Több mint 2000 évvel ezelőtt volt egy időszak, amikor Izrael földje a szír-görög birodalom része volt, amelyet a Szeleukidák dinasztiája uralt. Kr. e. 174-ben IV. Antiokhosz uralkodott a térségben, akit Epiphanésznek is hívtak, ami azt jelenti, hogy „az istenek kedveltje”, de a nép Epimánésznek („őrült”) nevezte, ami jobban illett e durva és kegyetlen király jelleméhez.
Antiokhosz, aki egy közös vallás és kultúra révén akarta egységesíteni királyságát, megpróbálta gyökerestül kiirtani a zsidók különállását azzal, hogy a zsidó törvények gyakorlását elnyomta. A jeruzsálemi Szentély ügyeibe is beleavatkozott, és bálványimádó főpapokat állított fel, akik aztán adót fizettek neki.
Ebben az időben Antiokhosz sikeres háborút folytatott Egyiptom ellen is, azonban Rómából követek érkeztek hozzá, akik felszólították, hogy hagyja abba a háborút, és ezért kénytelen volt visszavonulni. Eközben Jeruzsálemben elterjedt a hír, hogy Antiokhosznak súlyos balesete történt. A nép azt hitte, hogy meghalt, ezért fellázadt Menelaosz, a korrupt főpap ellen, aki ezután barátaival együtt elmenekült.
Antiokhosz Egyiptomból visszatérve, feldühödve azon, hogy a rómaiak beleavatkoznak a törekvéseibe, továbbá meghalva, hogy mi történt Jeruzsálemben, megparancsolta seregének, hogy támadjon a zsidókra. A vérengzésben több ezer zsidót öltek meg. Antiokhosz ezután egy sor kemény rendeletet hozott: A zsidó istentiszteletet betiltották, a törvénytekercseket elkobozták és elégették. Halálbüntetés terhe mellett betiltották a szombati pihenést, a körülmetélést és az étkezési törvényeket.
Sok bátor zsidó azonban ezt megtagadta és inkább a halált választotta.
Mátitjáhú: Az első makkabeus
Egy nap Antiokhosz csatlósai megérkeztek Modiin faluba, ahol Mátitjáhú, egy köztiszteletben álló, idős pap élt. Az egyik szíriai tiszt oltárt épített a falu piacterén, és követelte, hogy Mátitjáhú áldozzon a görög isteneknek. Mátitjáhú így válaszolt:
„Én, a fiaim és a testvéreim eltökéltek, hogy hűek maradunk a szövetséghez, amelyet az Örökkévaló kötött őseinkkel!”.
Erre egy hellén zsidó odalépett az oltárhoz, hogy áldozatot mutasson be. Mátitjáhú ezt követően megragadta a kardját és megölte, fiai és barátai pedig a szíriai tisztekre és férfiakra támadtak. Sokukat megölték, a többit pedig elkergették. Ezután lerombolták az oltárt.
Mátitjáhú tudta, hogy Antiokhosz feldühödik, amikor meghallja, mi történt, és minden bizonnyal csapatokat küld, hogy megbüntesse őt és követőit. Ezért Mátitjáhú, fiai és barátai Júdea hegyei közé menekültek.
Júda Makkabi visszavág
Minden hűséges és bátor zsidó csatlakozott hozzájuk. A zsidó felkelők egy csapatot alkottak, és időről időre elhagyták rejtekhelyeiket, hogy az ellenséges különítményeket és előőrsöket megrohamozzák, és lerombolják a pogány oltárokat, amelyeket Antiokhosz parancsára építettek.
Halála előtt Mátitjáhú összehívta fiait, és arra buzdította őket, hogy folytassák a harcot a Tóra védelmében. Arra kérte őket, hogy kövessék testvérük, a bölcs Simon tanácsát, a hadviselésben pedig a vezetőjük legyen Júda, „az Erős”, vagyis Júda Makkabi.
A Makkabeusok csatát csatára nyertek, köztük egy olyan csatát is, amelyben egy több mint 40 000 fős görög-szír sereget vertek vissza.
Ezután a makkabeusok Jeruzsálembe mentek, hogy felszabadítsák azt. Bementek a templomba, és megtisztították azt a szír vandálok által elhelyezett bálványoktól. Júda és követői új oltárt építettek, amelyet Kr. e. 139-ben Kiszlév hónap huszonötödikén szenteltek fel.
Mivel az arany Menórát a szíriaiak ellopták, a makkabeusok olcsóbb fémből készítettek egyet. Amikor meg akarták gyújtani, csak egy kis korsó tiszta olívaolajat találtak, amelyen Jochánán főpap pecsétje volt.
Az olaj csak egy napra volt elegendő a világításhoz, mégis nyolc napig égett, amíg új olaj nem állt rendelkezésre.
Ez a csoda bizonyította, hogy az Örökkévaló ismét oltalma alá vette népét.
