Hanuka: fény a sötétségben

Vasárnap este kezdődik hanuka, a fény, a szabadság és a zsidó identitás megélésének ünnepe.

A történet szerint, melyről röviden a Talmud, bővebben a makkabeusok könyvei illetve Josephus Flavius is szól, a polgári időszámítás előtti második században egy maroknyi, hagyományát és vallását féltő zsidó hadsereget toborzott és forradalmat szított az elnyomó szír-görög hadsereg ellen. A forradalom vezetője Matitjahu főpap volt, a Hasmoneus család tagja, de bátor seregének vezetésében öt fia is segített.

A makkabeusok hada, ezt a dicső nevet kapta ugyanis a család hőstetteiért, legyőzte a szír-görög elnyomókat, helyreállította a zsidó vallás gyakorlásának olyan fontos elemeit, melyek eladdig tiltva voltak, mint például a körülmetélés illetve a nyilvános Tóra tanulás.

Megtisztították a jeruzsálemi Szentélyt, melyet az elnyomók, illetve a hellenizált, a görög kultúrát őseik hitén felül promotáló zsidók különféle pogány bálványokkal tettek tisztátalanná, és a polgári időszámítás előtti 139. év Kiszlév hónapjának 25. napján újból az egy Istennek szentelték fel.

Visszaállították a rendes áldozathozatali rendszert, és sok év után először gyúltak fel a szentélybeli kandeláber, a menóra fényt adó és reményt hirdető lángjai.

A történet számos csodás elemet tartalmaz, így például a jelentős túlerővel bíró szír-görög hadsereg legyőzését is, mégis egy aprónak tűnő, valójában rendkívüli jelentőséggel bíró csoda adja hanuka ünnepi szertartásának, az esténkénti gyertyagyújtásnak alapját.

Történt ugyanis, hogy a makkabeus sereg harcosai, miután visszafoglalták a jeruzsálemi Szentélyt és meg akarták gyújtani a menóra lángjait, csak egy napra való tiszta olívaolajat tartalmazó korsót találtak. Az új olaj elkészítése nyolc napot vett igénybe, azonban isteni csoda folytán az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett.

Ennek emlékezetéül gyújtunk otthonainkban és zsinagógáinkban hanuka nyolc estéjén olajmécseseket illetve gyertyákat. Első este egyet, második nap kettőt, és így tovább minden este egyel többet,

mígnem a nyolcadik estén már nyolc láng hirdeti a csodás megmenekülést és azt, hogy az Istenhit és a szabad vallásgyakorlás elnyomói elnyerik büntetésüket. Mert a jó és az igaz felett sosem győzedelmeskedik a gonosz.

De vajon miért gyertyával ünnepeljük a zsidó történelem egyik legnagyobb megmenekülését? Vajon miért nem koncentrálunk mindössze a történet elbeszélésére, ahogy tesszük ezt Purimkor, mikor is nyilvánosan olvassuk fel a bibliai Eszter könyvét, mely hasonló megmenekülésről tanúskodik?

A válasz talán magában a fényben keresendő. Míg a purimi történetben a zsidó népre fizikai veszély leselkedett, hiszen a gonosz perzsa hadvezér, Hámán befolyására a király az egész birodalomban a zsidók megsemmisítéséről rendelkezett, addig hanuka történetében nem a fizikai túlélés forgott kockán, sokkal inkább a zsidó nép spirituális megmaradása.

A zsidó hagyomány, a rabbinikus irodalom minden esetben legalább olyan veszélyesnek, ha nem még veszélyesebbnek ítélte meg a fizikai megsemmisülést, mint a spirituális elmúlást. Hiszen nem csak karddal lehet életet kioltani, hanem szavakkal is.

A hit, a hagyományok, az identitás eltiprása, bár fizikailag néha kevésbé fájdalmas, hosszú távon talán még pusztítóbb, mint a halál maga.

Jól tudták ezt nem csak az ókori szír-görögök, de minden kor gonoszai, akik korlátozni próbálták a szabad vallásgyakorlást és a hit, legyen az bármilyen, szabad megélését.

Hanuka üzenete egyetemes tehát. Egyrészt emlékeztet bennünket arra, hogy igenis van, ami rosszabb a halálnál, másrészt, hogy a gonosz sötétség felett győzedelmeskedni képes a jó, az igaz, a fény.

Úgy, ahogy egy kicsiny gyertyaláng képes világosságot vinni a sötétségbe, a jó ügyéért harcolva mindannyian képesek vagyunk legyőzni a ránk leselkedő gonoszt.

Donald Trump a Fehér Házban tartott hanukai ünnepségen: „Mindig ünnepelni fogom a zsidó népet!”

Az amerikai elnök alig néhány órával a rendezvény előtt írta alá az egyetemi antiszemitizmus visszafogását célzó, legújabb rendeletét.