Joe Biden, amerikai elnök iráni különmegbízottja, Robert Malley szombaton Izraelben járt, hogy összehangolja a Teheránnal a hónap végén folytatandó nukleáris tárgyalásokra való visszatérés előtti lépéseket, ugyanakkor eloszlatja az amerikai szándékokkal kapcsolatos izraeli aggodalmakat, amennyiben a tárgyalások kudarcba fulladnak. Izraeli tisztviselők kételkednek abban, hogy még mindig sikerülhet megegyezésre jutni Washingtonnal, mindazonáltal meg vannak győződve arról, hogy minden érintett fél aggodalommal telve fog távozni ebből a látogatásból.
Malley ugyan az eredeti nukleáris megállapodás egyik lelkes tervezője volt, de ő Biden kinevezettje, és már eldöntötte, hogy az Iránnal való megállapodás minden más lehetőséggel szemben előnyösebb.
Kicsit érthetetlen, hogy Washington miért ennyire nehezen fejtette meg Teherán nukleáris kérdésben tanúsított eddigi kemény magatartásának titkát: Az Iszlám Köztársaság eleinte rohamtempóban dúsította katonai minőségűre az uránt, aminek eredményeként Teherán eddig 25 kilogramm 60%-ra dúsított urániumot szerzett. Aztán Irán hónapokig húzta az időt, mielőtt beleegyezett volna, hogy visszatérjen Bécsbe.
Végül az irániak szinte lehetetlen feltételeket követeltek a tárgyalások következő fordulója előtt.
Vegyük például az iráni külügyminiszter-helyettes és az ország bécsi küldöttségét vezető Ali Bagheri Kani ragaszkodását ahhoz, hogy a tárgyalások ne érintsék a megállapodást és annak záradékát, hanem kizárólag az Iránnal szembeni szankciók teljes és azonnali visszavonására összpontosítsanak.
Vegyük például Irán követelését is, hogy az Egyesült Államok garantálja, hogy soha többé nem lép ki a megállapodásból, vagy azt, hogy makacsul elutasítja az eredeti megállapodás lejárati dátumának meghosszabbítását, ami felhatalmazza Iránt arra, hogy a nem is olyan távoli jövőben azt tegyen, amit akar a nukleáris területen.
Az iráni makacsság magyarázata a megújított tárgyalások előtt egyszerű: Az irániak azonnal felismerték nemcsak Biden erős vágyát, hogy visszatérjen az elődje, Donald Trump, volt amerikai elnök által félbehagyott megállapodáshoz, hanem azt a sok gyengeségre utaló jelet is, amelyet az amerikai külpolitikával kapcsolatban küldött:
az elhamarkodott visszavonulást Afganisztánból, a gátlásos választ a dél-szíriai, amerikai katonai támaszpont elleni támadásra, a furcsa visszafogottságot az Irán-barát milíciák Musztafa al-Kadhimi, iraki miniszterelnök meggyilkolására tett kísérletével szemben, miután az iráni lojálisok nem jutottak hatalomra az ottani parlamenti választásokon.
És a lista folytatható.
Mindezzel szembesülve az irániak, ügyes kereskedők lévén, megengedték maguknak, hogy növeljék a tétet a bécsi nukleáris tárgyalásokra való visszatérés előtt. Egészen biztosan nem pánikolnak a Perzsa-öböl felé tartó amerikai rombolók képei miatt, amelyek állítólag a katonai opcióra utaló erődemonstrációt jelentenek.
Kemény álláspontjuk mellett az irániak sajátos humorérzékükbe is bepillantást engedtek: Ha az USA visszavonná az összes szankciót, akkor megígérték, hogy ratifikálják a 2015-ös párizsi klímaegyezményt.
Irán a világ nyolcadik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója, és azon kevés országok egyike, amelyek nem írták alá a megállapodást. Ebből azt kell értenünk, hogy ha a világ megengedi Teheránnak, hogy nukleáris felhővel fenyegesse a világbékét, akkor ők szíveskedjenek lemondani a szén-dioxid-felhőhöz való hozzájárulásukról.
Izrael, Szaúd-Arábia és Bahrein ezen a héten mind megpróbálja majd világossá tenni Biden különmegbízottjának, hogy milyen nagy a kockázata annak, ha aláír egy olyan szörnyű megállapodást Iránnal, amely nem köti meg a kezét az atom- vagy ballisztikus rakéták, illetve a regionális felforgatásra irányuló törekvései terén. Hogy ezek a kísérletek sikerrel járnak-e, az kérdéses.
Forrás: Israel Hayom.
