Robert Greenway több mint 30 éves közszolgálati tapasztalattal rendelkezik, amely a Nemzetbiztonsági Tanácsban az Egyesült Államok Közel-Keletre és Észak-Afrikára vonatkozó politikájának kidolgozásáért, koordinálásáért és végrehajtásáért felelős vezető amerikai kormánytisztviselőként tetőzött. Korábban a Védelmi Hírszerző Ügynökség vezető hírszerzési tisztjeként, valamint az Egyesült Államok Hadseregének Különleges Erőinél szolgált. Trump elnök bizalmasa, a Jared Kushner által alapított Ábrahám-egyezmények Intézet a Békéért vezetője múlt héten járt Budapesten. Megyeri A. Jonatán interjúja.
***
Isten hozta Önt Budapesten. Mi célból jár minálunk?
Ez az első alkalom az önök csodálatos országában, látogatásomnak két valódi oka van. Az első természetesen az Intézet célja, hogy bővítse és fenntartsa az Ábrahám-egyezmények országai közötti gazdasági kapcsolatokat, és remélhetőleg képes legyen azt új tagokra is kiterjeszteni. Eredeti elképzelésünk az volt, hogy az Egyesült Államok közel-keleti partnereinek és szövetségeseinek kapcsolatait szorosabbra fűzzük Izraellel, de az is a fejünkben volt, hogy a Közel-Kelet két piaca között elhelyezkedő partnerekkel és az ő szövetségeseivel is bővítsük a kapcsolatokat Ázsia és Európa között.
Az utazásnak tehát több oka is van, de az egyik legfontosabb az, hogy kihasználjuk azt a kapcsolatot, amelyet különösen Magyarország, de Közép-Európa is ápol Izraellel, és kihasználjuk Magyarország ismert támogató magatartását Izrael felé.
Milyen értelemben „ismert”? Hogyan ábrázolják ezt az Egyesült Államokban?
Nos, széles körben elismerik, hogy Magyarország kiállt Izrael mellett, és szoros kapcsolatot ápol vele.
Különösen az EU-ban képviseli Izrael álláspontját, és kulcsszerepet játszik abban, hogy Izrael érdekei képviselve legyenek. És azt hiszem, ez azért van, mert közösek az értékeik.
Ez az első ok – hogyan tudjuk megerősíteni a támogatást Magyarországon, de Közép-Európában is, nemcsak Izrael, hanem az Ábrahámi Megállapodás egésze iránt.
A második ok az, hogy véleményünk szerint
óriási gazdasági potenciál rejlik abban, hogy nemcsak Magyarország és Izrael, hanem Közép-Európa és az Ábrahámi Megállapodás országai is szorosabban összekapcsolódnak. Tehát azért vagyunk itt, hogy megbeszéléseket folytassunk, és kikérjük az itteni kollégák véleményét mind a köz-, mind a magánszférából, hogy megállapítsuk, mi a valódi potenciál, és mik az akadályok és gátló tényezők, amelyek akadályozzák ezt a célt – legyen szó akár az energia, a kereskedelem, vagy a piacokhoz való hozzáférés, a gyógyszeripari együttműködés, a kutatás és fejlesztés, a mezőgazdasági K+F területéről, ez egy széles spektrum.
Ez az utazás azt hivatott megvizsgálni, hogy a kapcsolatokat még tovább tudjuk-e bővíteni, és nem csak országról országra, hanem a mindkét helyen lévő országok együtt állásaként.
Az új amerikai és az új izraeli kormányzat hivatalba lépése után hogyan látja az intézet jövőjét? Abból, amit olvasni lehetett, önök igyekeznek fenntartani a kapcsolatot minden amerikai kormánnyal, és minden izraeli kormánnyal is, ami azt illeti. Egy kívülálló számára úgy tűnik, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat az Ábrahámi Megállapodásokat igyekszik arra használni, hogy sikeres amerikai külpolitikát tervezzen, ami lehetőséget ad önöknek arra, hogy közbe lépjenek és erőket mozgósítsanak.
Mi egy pártoktól független szervezet vagyunk, mert az Ábrahámi Megállapodások támogatottsága az Egyesült Államokban és máshol is széleskörű – pártokon átívelő. A múlt héten Izraelben voltunk, hogy megünnepeljük a koalíciós és ellenzéki tagokat egyaránt magában foglaló frakció nyilvános indulását. És ott az izraeli politika teljes spektruma jelen volt, és mindannyian pozitívan beszéltek a megállapodásokról és egymásról.
Nem ismerek más olyan okot, amely ezeket a szereplőket egy fedél alá hozná, és ugyanez a helyzet az Egyesült Államokban is.
Számunkra létfontosságú, hogy fenntartsuk ezt a kétpárti támogatást, és nagy gondot fordítottunk arra, hogy a lehető legkézenfekvőbben támogassuk és segítsük az adminisztrációt. Mi a kormány irányából jöttünk, és tudjuk, hogy ez milyen kritikus, milyen nehéz. A mi feladatunk az, hogy támogassuk, segítsük, lehetővé tegyük, és ismétlem, hogy a lehető legkönnyebbé tegyük a jelenlegi kormány számára, hogy támogassa és ösztönözze az Ábrahámi Megállapodások kiterjesztését. És azt hiszem, ahogyan ön is rámutatott, láttuk az első jeleket arra vonatkozóan, hogy minden bizonnyal érdekeltek ebben. Egy magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő volt az első, aki részt vett a múlt hónapban megrendezett megemlékezésen, az első nyilvános eseményen. Ez volt az első, az biztos. Rögtön ezután Blinken külügyminiszter videótelefonkonferenciát tartott az Öböl menti államokkal, Bahreinnel és az Egyesült Arab Emírségekkel, majd Washingtonban volt háromoldalú találkozó.
Tehát bíztató jelek vannak, és úgy gondolom, hogy a jelenlegi amerikai kormány is felismerte, hogy a potenciál jelentős. Reméljük, hogy ez folytatódni fog, és reméljük, hogy szerepet játszhatunk – bármilyen kicsi is legyen az – ennek lehetővé tételében, miközben elismerjük, hogy szerepünk magánjellegű, és hogy azért vagyunk, hogy e jelleggel támogassuk a Megállapodásokat és tagjait.
Az Ön helyzete azért is érdekes, mert bármilyen sikert is fog elérni, valószínűleg nem ön lesz az, aki az elismerést fogja kapni érte – az elismerést többnyire a kormányok, a politikusok kapják majd. Természetesen célja sokkal nemesebb, nem az, hogy elismerést kapjon, hanem az, hogy haladást érjen el.
Ez teljesen igaz. A kredit nem fontos. Sőt, ha arra törekszik, lehet, hogy nem is jut el az eredményekig. A mi célunk az eredmény. A mi célunk az, hogy a tagokért, az ő kapcsolatukért szálljunk síkra, mert ez a legjobb nekik és ez a legjobb az Egyesült Államoknak. Legfőbbképpen ezért csináltuk ezt. Több mint boldogok vagyunk, ha mások elismerést kapnak az általunk végzett munkáért, és valójában ez a mi hozzájárulásunk egy nagyobb erőfeszítéshez.
Reméljük, hogy széles körű eredményeket érünk el, és úgy gondolom, hogy a gazdasági kapcsolat a megállapodás tagállamai és a térségbeli partnereink és szövetségeseink között jó. Még ha az amerikai vállalatok és szervezetek közvetlenül nem is profitálnak ebből anyagilag, tudjuk, hogy közvetve igen. De számunkra ez elegendő ahhoz, hogy közelebb hozzuk egymáshoz partnereinket és szövetségeseinket. Az egyezmények és a mostani munkánk mögött sok tekintetben az a feltevés áll, hogy egy erős gazdasági kapcsolat erős alapot jelent, és ha ez megvan, a cél az, hogy megóvjuk és megvédjük.
És ez megváltoztatja a kapcsolatotokat. Ez általában nem fordítva történik. Nehéz gazdasági kötődés nélkül biztonsági vagy diplomáciai kapcsolatot folytatni; sokkal könnyebb, ha az megvan. És ha él a gazdasági kapcsolat, ha kereskedelmet folytatunk és üzletet kötünk, akkor azt meg akarjuk kímélni és meg akarjuk védeni.
A célunk tehát az, hogy kiterjesszük a gazdasági kapcsolatokat a tagországok között, de a piacok között is, amelyek közöttük helyezkednek el.
Magyarország szerepe hogyan bővülne, vagy hogyan terjedne ki más európai országokra?
Nos, ismétlem, már beszéltünk a Magyarország és Izrael közötti szoros kapcsolatról. Ez egy erős alap, amelyre lehet építeni.
Nagyon is tisztában vagyunk Magyarország szerepével a V4-ek, valamint Közép-Európa egészében és az EU-n belül. Úgy gondolom tehát, hogy természetes, hogy itt kezdjük el a beszélgetést, felismerve, hogy más országok is élénken érdeklődni fognak. Emellett Magyarország júniusig ellátja a V4-ek elnökségét, így ez a logikus.
Mit jelentene ez a gyakorlatban? Irodát nyitnak?
Számos különböző lehetőséget vizsgálunk, de úgy gondolom, hogy végső soron a gazdasági kapcsolatok bővítésére törekszünk, így ez különböző formákat fog ölteni. Másodszor, mi a legjobb módja annak, hogy az európai és a rajta kívüli országok kifejezzék támogatásukat az Ábrahám-egyezmények iránt, és keressük az erre vonatkozó ötleteket. Úgy gondolom, hogy logikus oka van annak, hogy itt valós jelenlétet létesítsünk; hogy ez hogyan történik és hogyan néz majd ki, kevésbé fontos, mint a rendszeres koordináció valamilyen formájának kialakítása. Mert ez az, amire szükség van; néha fizikailag is a helyszínen kell lenni ahhoz, hogy ezt megtehessük.
Sok esetben a munka előmozdítása érdekében olyan szervezetekkel működünk együtt, amelyek már a helyszínen vannak. A hálózat kiépítése a régión belül és az Egyezmények országaiban, valamint a Egyezményen kívüli országokban is kiemelt fontosságú számunkra.
Most érkezett a hír, hogy további négy ország csatlakozhat az Ábrahám-egyezményekhez. Tunézia, Omán, Katar és Malajzia. Tud erről valamit mondani?
Nem fogunk az egyes országok nevében beszélni. Elmondhatom, hogy az átmenet előtt, még a kormányban töltött idő alatt számos folyamatos megbeszélést folytattunk más országokkal a Megállapodáshoz való csatlakozás előrehaladásáról és útjáról. Ezek a megbeszélések különböző stádiumokban jöttek létre. Gyanítom, hogy a megfelelő időben ezt sokan végig fogják csinálni, és végül csatlakozni fognak a Megállapodáshoz. Egyesek számára ez gazdasági, mások számára pedig elsősorban biztonsági döntés. A legtöbbjük számára pedig valahol a kettő között. Úgy vélem, hogy számos ország esetében nem az a kérdés, hogy „ha”, hanem az, hogy „mikor”, de mindegyiküknek más-más körülményekkel kell szembenéznie.
Az utolsó dolog, amit mondanék, hogy sok esetben arra számítok, hogy sok ország fokozatos döntéseket hoz majd a teljes normalizáció és a diplomáciai kapcsolatok felvétele felé vezető úton. Tehát lehet, hogy olyan országok számára, amelyeknek jelenleg nincsenek gazdasági és kereskedelmi kapcsolataik Izraellel, előbb jönnek létre gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok, minthogy előrelépést tapasztalnának a teljes diplomáciai normalizáció felé.
Fontos felismerni, hogy ha azok az országok, amelyek meghozták a döntést, nem látják az előnyöket, az elriasztja őket, és másokat is.
Kulcsfontosságú számunkra, hogy biztosítsuk, hogy az országok jó példát látva azt mondhassák: „Ez egy okos és hasznos döntés volt”.
Ez nagyon fontos ahhoz, hogy új tagokat vonzzunk.
Ön kulcsszerepet játszott különböző külügyi ügyekben és stratégiai döntésekben az amerikai kormányzatban. Elsőként Kasszem Szolejmáni likvidálása jut eszembe; mesélne erről egy kicsit?
Volt szerencsém néhány igazán nagyszerű szervezetnek és vezetőnek dolgozni. Valójában egész karrieremet a Közel-Keleten töltöttem, és ezalatt az idő alatt láthattam, ebben az esetben Irán közeledését a régióhoz. Számomra és mások számára is nagyon világossá vált, hogy Irán külpolitikájának legfőbb eszköze a Kudsz-erők és általában az Iráni Nemzeti Gárda. Nem a külügyi hivatalon vagy a rendszerükön belüli bármely más szervezeten keresztül. A régióbeli szomszédos országokkal való kapcsolattartásuk elsősorban a Gárdán keresztül történik. És ez természetesen megváltoztatja a kapcsolatok színezetét.
Első kézből láttam, hogy ez pontosan hogyan néz ki, és láttam a károkat és a pusztítást, amit okoz. És láttam, hogy Kasszem Szolejmáni milyen szerepet játszott, mióta betöltötte pozícióját. Tudtuk, hogy milyen fontos szerepet játszott a terrorista kampányok koordinálásában és a terrorszervezetek kiépítésében az egész régióban. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor ez történt, fontos volt, hogy megmutassa, hogy Amerika nem fogja megengedni Iránnak vagy bármely más országnak, hogy aktívan tervezzen és készítsen elő támadásokat a diplomáciai létesítményeink, a katonai létesítményeinkben lévő személyzetünk ellen, aminek volt múltja – ez nem volt újdonság, ez volt minden, amit csinált. És fontos volt, hogy ezt az üzenetet elküldjük.
Másodszor, fontos volt emlékeztetni partnereinket és szövetségeseinket a régióban, hogy van egy határ, az Egyesült Államok meg fogja védeni magát, és meg fogja védeni partnereit és szövetségeseit. És az erő is egy lehetőség ebben.
Úgy gondolom tehát, hogy ez egy erős üzenetet küldött mind Iránnak, mind a térségbeli partnereinknek arról, hogy az Egyesült Államok elkötelezett irántuk. Számomra nem kérdéses, hogy ez volt a helyes döntés. Már régóta vártuk, mert az iráni szerepvállalás története, a kezéhez tapadó vér, amerikai és egyéb vér, egyértelműen igazolja a tettet. És úgy gondolom, hogy életeket mentett meg.
Végső soron kiváltság volt egy olyan szervezet részese lenni, és néhány bátor és hihetetlenül tehetséges vezetőnek dolgozni, akik végül a helyes döntést hozták meg.
Az Ábrahám-egyezmények, a már tagok és a jövőbeni tagok nagyon fontos szerepet fognak játszani Irán elszigetelésében. Ön szerint Irán jelenti a legnagyobb veszélyt a Közel-Kelet stabilitására és jólétére, nem csak Izrael, hanem általában a Közel-Kelet szempontjából?
Úgy gondolom, hogy amit a Pompeo külügyminiszter által 2019 februárjában szervezett varsói konferencián láthattak, az pontosan ennek elismerése volt. Láthatták a régió miniszteri szinten jelen lévő vezetőit, és ott volt az izraeli miniszterelnök is, mindannyian ugyanazon a színpadon, és mindannyian teljes egyetértésben abban, hogy a Közel-Kelet békéjét és stabilitását fenyegető legfőbb veszély Irán. És nem meglepő, hogy az azóta tett lépéseik ezt tükrözik.
Végső soron széles körű konszenzus és a nép vágya a béke és a jólét – és ezt a kettőt nem lehet szétválasztani. És úgy gondolom, hogy az Ábrahám-egyezmények pontosan ezt fejezik ki.
Ugyanakkor egy széles körű, világosan körülhatárolt kampányt látunk, amely pontosan az ellenkezőjére törekszik, egy olyan kampányt, amely aláássa a régió stabilitását, és aláássa, sok esetben megakadályozza a jólét kialakulását. Nézze meg tehát az Ábrahámi Megállapodás országait, és nézze meg mindegyikük állapotát – az Izraelben virágzó demokráciától kezdve a fejlett gazdaságokig, amelyeket most az Ábrahám-egyezmények kötnek össze. Aztán hasonlítsuk össze azzal, amit Irán az „ellenállás tengelyé”-nek nevez, tehát nézzük meg Irakot, Szíriát, Libanont. Nézzük meg Jement, vagy Afganisztánt, ami azt illeti. Láthatjuk, hogy bárhová megy Irán, pontosan az ellenkezőjét teszik annak, amit az Ábrahám-egyezmények képviselnek.
Ezen a ponton egyértelmű az elhatárolódás. Vannak országok, amelyek elkötelezettek a béke, a stabilitás és a jólét mellett. És tesznek is érte, és haladást érnek el. Mi pedig segíteni akarunk. Ha megnézzük azokat, akik ellene vannak, világosan látszik, hogy mit hoznak azoknak, akik a partnereik.
Ami sajnálatos, hogy például az Iránon belüli emberek a rezsim leghosszabb ideje szenvedő áldozatai; az iraki, szíriai, libanoni és jemeni emberek nem érdemlik meg, és nem is igazán kívánják. Remélhetőleg idővel megoldódik a helyzetük.
A mi esetünkben azonban erőfeszítéseink egyértelműek: azokkal akarunk együttműködni, akik valódi békét akarnak, és azokkal akarunk együttműködni, akik arra összpontosítanak, hogy gondoskodjanak népükről, jólétükről és jövőjükről.
Az Egyezmények ezt képviselik a legjobban.
Voltak olyan pletykák, amelyek szerint Kushner úr a közeljövőben Budapestre látogat. Tud erről valamit mondani?
Az a néhány nap, amit Budapesten töltöttem az első látogatásom alatt világossá tette, hogy ez nem lehet az utolsó látogatásom. Ez az egyik legszebb város, ahol valaha jártam, pedig már voltam sok helyen Európában. Többet is, mint egyesek, de kevesebbet, mint mások, de nem tudok olyan várost, ami ennyire látványos lenne, és még az időjárással is szerencsénk volt. És az emberekkel, ami végül is szerintem a legjobb mérce.
A mi feladatunk az, hogy alapot teremtsünk itt, erős partnerségeket hozzunk létre, és együtt dolgozzunk az Egyezmények előmozdításán, és ebben az összefüggésben úgy gondolom, hogy Kushner úr minden bizonnyal talál időt a látogatásra. Erős baráti kapcsolatai vannak itt, és szerintem ez nagyon valószínű. Számunkra nem kérdés, hogy visszatérünk, és remélhetőleg több időnk lesz arra, hogy megismerjük az embereket és még jobban az országot. Igazán fantasztikus látogatás volt.
