Október 23-a, szombat a liberális szolidaritás napja lett volna Amerikában. Egy mintegy 200 csoportból álló koalíció azt tervezte, hogy Washingtonba megy, hogy tüntetést szervezzen egy pár demokrata törvényjavaslat kongresszusi elfogadása mellett, amelyek a szavazati jog biztosítását tűzték ki célul, valamint támogatva egy, a Columbia kerület államiságára vonatkozó javaslatot.
A „Nyilatkozat az amerikai demokráciáért” nevű szervezet által szervezett gyűlés várhatóan egy baloldali „feel good” esemény lesz. A jelenlévők démonizálhatták a különböző állami törvényhozásokban a választói integritást célzó intézkedéseket elfogadtatni kívánó republikánusokat, és Joe Biden elnökhöz hasonlóan maga is hiperaktív rágalmakba bocsátkozhatott a szavazóazonosító törvényekről vagy a 2020-ban a koronavírus-járvány miatt elvetett szavazatszámlálás védőkorlátjainak visszaállítására irányuló erőfeszítésekről, mint a Jim Crow (a feketék szegregációját előíró amerikai törvények beceneve, melyek a múlt század közepéig voltak érvényben — a szerk.) új változatáról.
Az egyik csoport, amely nemcsak, hogy részt akart venni, hanem állítólag felajánlottak neki egy szónoki helyet a gyűlésen, elrontotta a bulit.
A Sunrise Movement washingtoni csoportja, amelyet a The Washington Post országos „ifjúsági vezetésű klímaszervezetként” jellemzett, három zsidó csoport – a Jewish Council on Public Affairs (JCPA), a Religious Action Center of Reform Judaism (RAC) és a National Council of Jewish Women (NCJW) – részvétele miatt visszalépett a gyűléstől.
A Sunrise DC továbbá azt követelte, hogy az Amerikai Demokrácia Nyilatkozata zárja ki a három zsidó csoportot, mert azok „a cionizmussal és Izrael Állammal összhangban állnak és támogatják azt”. Ami a Sunrise DC-t illeti, „úgy gondoljuk, hogy az államiságért és a szuverenitásért folytatott küzdelem összeegyeztethetetlen a cionizmussal”.
A szóban forgó három csoport, valamint más liberális zsidó csoportok, például a Rágalmazásellenes Liga azonnali és dühös reakciót mutatott. Az ADL vezetője, Jonathan Greenblatt a szervezetének legnagyobb figyelmét a jobboldali antiszemitizmusra összpontosította, annak részeként, hogy az csak egy újabb pártos demokrata párti ügynökséggé vált.
De joggal ítélte el a Sunrise nyilatkozatát, mint „a zsidó nemzet becsmérlését és lakmuszpapír-tesztet mindazok számára, akik támogatják azt. Ez antiszemitizmus – egyszerű és világos”.
Két másik baloldali zsidó csoport – a Workers Circle és az Americans for Peace Now – tagja a gyűlés koalíciójának, de a Sunrise DC nyilatkozatában nem említette őket. A Peace Now, amely keményen bírálja Izraelt, bár elvben támogatja a cionizmust és a palesztinokkal való konfliktus kétállami megoldását, ugyanúgy felháborodott. Hadar Suskind, a csoport vezérigazgatója így tweetelt: „Hűha, ez mérhetetlenül helytelen”, válaszul a cionista csoportok baloldalról való kiszorítására vonatkozó felhívásra.
Miközben a reformmozgalom és olyan csoportok, mint a Jewish Community Relations Council of Greater Washington, csatlakoztak hozzájuk a bírálatokban, a gyűlés szervezőinek és az országos Sunrise mozgalomnak a reakciója elkeserítő volt. Mindkét csoport nyilatkozatot adott ki a befogadásba vetett hitükről és erőfeszítéseik széleskörű jellegéről.
De ugyanilyen aggasztó volt, hogy nem ítélték el a Sunrise DC nyilatkozatát, amely egy sor rágalmazó és hamis vádat tartalmazott Izraellel kapcsolatban, vagy azt a gondolatot, hogy a cionista zsidókat nem kellene szívesen fogadni a baloldalon. Ugyanilyen aggasztó az a tény, hogy a többi nem zsidó résztvevő csoportnak, úgy tűnik, nem volt ehhez semmi hozzáfűznivalója.
Bizonyos értelemben továbbra is zavarba ejtő, hogy nem ítélték el a nyílt antiszemitizmus ezen aktusát. Az, hogy egy olyan állítólagosan pártonkívüli csoport, mint a JCPA, amely az Egyesült Államok összes JCRC-jének nemzeti szövetsége, csatlakozott ehhez a koalícióhoz, olyan, előre láthatóan pártonkívüli csoportokkal együtt, mint a RAC és az NCJW, a szervezők számára puccs volt. A hozzájuk hasonló liberális zsidó főáramú csoportok fontos eszközt jelentenek az aktivisták számára, akik adományozókat és önkénteseket szeretnének mozgósítani, hogy csatlakozzanak ezekhez az erőfeszítésekhez. A nagy demokrata sátorba való bevonásuk nem kerül semmibe, különösen mivel ezek a zsidó szervezetek nem kételkednek abban, hogy közös ügyei vannak olyan szélsőséges csoportokkal, mint a Code Pink, amely szintén ellenséges Izraellel és a cionizmussal szemben.
De, mint bárki, aki figyelemmel kísérte a baloldal növekvő hatalmát a Demokrata Párt köreiben, tudhatja, a legtöbb liberális vonakodott szembeszállni vagy elítélni az antiszemitizmust ebből a szektorból.
Ez ugyanaz a dinamika, amely a baloldali kongresszusi „Osztag” számára büntetlenséget biztosított Ilhan Omar és Rashida Tlaib képviselők antiszemita kijelentéseiért, amikor arról beszéltek, hogy a zsidók megvásárolták a kongresszus támogatását Izrael számára („Minden a Benjáminról szól”), vagy amikor az „apartheid állam” hazugságot terjesztették a zsidó államról.
Az, hogy gyűlölködő és egyértelműen antiszemita retorikájuk most nemcsak Izrael démonizálását, hanem – ahogyan azt májusban, az Izrael és a Hamász terroristái közötti legutóbbi harcok során láthattuk – az amerikai utcákon zajló zsidóellenes erőszakot is ösztönzi, jól mutatja, hogy mekkora tétje van ennek a problémának.
Egy olyan környezetben, amelyben ezt a párost és társaikat, például Alexandria Ocasio-Cortez képviselőt (D-NY) rocksztárnak tekinti a párt bázisa, valamint a médiában és a késő esti komédiaműsorokban lelkesedő szekcióik, aligha meglepő, hogy még az Izrael-párti demokraták is óvakodnak a velük való összecsapástól. Ugyanez igaz az olyan vezetőkre is, mint Nancy Pelosi, a képviselőház elnöke és Chuck Schumer, a szenátus többségi vezetője, akik az elmúlt három évben megmutatták, hogy szerintük a diszkréció a bátorság jobbik oldala, amikor pártjuknak az antiszemita BDS-mozgalmat támogató, hangos és egyre növekvő frakciójával foglalkoznak.
Bár a célba vett zsidó csoportokat egyértelműen megdöbbentette a szélsőség, a Sunrise DC zsidók elleni támadása aligha meglepő. Ez azért van, mert egyenesen ugyanabból az interszekcionális és kritikai fajelméleti forgatókönyvből származik, amelyet a baloldal nagy része mára politikai katekizmusává tett.
Annak ellenére, hogy hazugságok tömkelege, az az elképzelés, hogy egész Izrael egy „gyarmati projekt”, amely elnyomja „Palesztina” állítólagos őslakos fekete és barna népét, ahol a zsidók kiváltságos fehér telepesek, összhangban van azzal az ideológiai referenciakerettel, amelyet manapság sok baloldali aktivista használ.
Azok a liberális zsidók, akiknek nem okoz gondot, hogy ilyen retorikai túlzásokat alkalmazzanak izraeli jobboldali politikai ellenfeleikre, lassan rájönnek, hogy az amerikai belpolitikai kérdésekben harcoló harcostársaik nem tesznek ilyen különbséget a „jó” izraeliek és zsidók, illetve az állítólag „rossz” zsidók között.
Amint túlteszik magukat a megdöbbenésen, amit ez az eset okozott nekik, és azon, hogy koalíciós partnereik nem ítélték el egyértelműen a baloldali antiszemitizmus e legújabb kitörését, a mainstream liberális zsidó csoportok azzal vigasztalják majd magukat, hogy a Sunrise DC marginális, és nem a demokraták többségének nevében beszél. Bizonyos mértékig ez igaz is lesz. A probléma az, hogy a „The Squad”-hoz hasonlóan egyértelmű, hogy a kritikai fajelmélet és az interszekcionalitás növekvő befolyása miatt az ehhez hasonló incidensek mindennapossá válnak.
Ráadásul úgy tűnik, hogy a megosztottság ebben a kérdésben legalább annyira generációs, mint amennyire ideológiai, ami garantálja, hogy a demokraták között a cionista-ellenesek sorai még nagyobb számban fognak növekedni.
Egyelőre a zsidó liberálisok azt állíthatják, hogy a mostanihoz hasonló gyűléseken még mindig otthon vannak. De hamarosan eljön az idő, amikor már nem tudnak majd úgy tenni, mintha egy Izraelt felkaroló zsidót szívesen látnának az egyre antiszemitább amerikai baloldalon.
