Az Európai Unió 16 országában végzett, az antiszemitizmust vizsgáló közvélemény-kutatás szerint a lengyel, a magyar és a görög válaszadók körében volt a zsidókkal szembeni ellenséges magatartás a legelterjedtebb. Az antiszemita nézetek magas szintje ellenére azonban ezekben az országokban ritkán fordulnak elő erőszakos támadások a zsidók ellen, ezzel szemben a zsidók elleni támadások gyakoribbak azokban az országokban, ahol az antiszemitizmus kevésbé elterjedt – írja a Jewish Telegraphic Agency.
Az Ipsos közvélemény-kutató cég és a magyarországi székhelyű Európai Tett és Védelem Liga megfigyelőcsoport által kedden közzétett felmérés szerint a 16 vizsgált európai országban kevés összefüggést találtak az antiszemita nézetek elterjedtsége és a zsidók elleni erőszakos támadások száma között.
Az állítást, hogy „az lenne a legjobb, ha a zsidók elhagynák ezt az országot”, a válaszadók 24, 23, illetve 21 százaléka jelölte be válaszként Lengyelországban, Görögországban, illetve Magyarországon. Az antiszemita gondolatok magas előfordulását figyelték meg más olyan országokban is, mint Lettország, Horvátország és Románia, ahol az antiszemita incidensek száma szintén alacsony maradt.
Azokban az országokban azonban, ahol több antiszemita incidenst jegyeztek fel, a zsidók nemkívánatosságára vonatkozó állítást a túlnyomó többség elutasította, és csak kevesen értettek vele egyet.
Németországban, ahol tavaly rekordszámú, 2351 incidenst jegyeztek fel, a válaszadók 62%-a utasította el a fenti állítást, és csak 7% értett vele egyet. Hasonló tendenciák voltak megfigyelhetők Franciaországban, ahol 2019-ben 687 antiszemita támadást regisztráltak. Az Egyesült Királyságban, ahol 1668 incidenst dokumentáltak tavaly, 9,2% értett egyet az állítással és 72% pedig nem.
Alacsony szintű antiszemitizmussal, de viszonylag magas számú regisztrált támadással rendelkező országok közé tartozott még Hollandia, Svédország és Olaszország.
A kevés antiszemita támadást megélt országok némelyikében viszonylag kevés a zsidó, mint például Lettországban és Görögországban. Más országokban azonban – köztük Magyarországon is, ahol mintegy 100 000 zsidó él – a zsidó közösség lélekszáma hasonló nagyságú, mint az antiszemita támadássokkal gyakrabban sújtott országoké.
Az „Antiszemita előítéletek Európában” címet viselő tanulmány szerzői szerint az adatok megkérdőjelezik azt az elképzelést, hogy az antiszemita nézetek elleni fellépés – amely régóta az európai zsidó közösségek vezetőinek és politikusainak célja – megoldaná az antiszemita erőszak problémáját.
„Az erőszakos cselekmények száma és a zsidóellenes nézetek mértéke lényegében nincs összefüggésben egymással”
– áll a tanulmányban.
Köves Slomó a Tett és Védelem Liga egyik alapítója szerint az eredmények azt sugallják, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem egyetlen aspektusára való összpontosítás, például a fiatalok oktatása az antiszemita sztereotípiák elutasítására, nem jelent megoldást.
„Ez egy bonyolult jelentés, amely árnyalt megközelítést igényel”
– mondta, a holisztikus megközelítés mellett érvelve.
„Az oktatás és a jogalkotási intézkedések, valamint a bűnüldözés mindenképpen kulcsfontosságúak a túlélésért folytatott harcunkban”
– folytatta.
A koronavírus-járvány azonban megnehezíti ezt a küldetést Menachem Margolin rabbi, az Európai Zsidó Szövetség elnöke szerint.
„Miközben Európa joggal összpontosított a járvány felszámolására, egy másik vírus tovább szaporodott. Az antiszemitizmus mélyen gyökerezik Európában, és nehezen kezelhető”
– mondta Margolin.
A felmérés további megállapításai a következők:
- Ausztriában, Magyarországon és Lengyelországban a válaszadók közel egyharmada szerint a zsidók soha nem lesznek képesek teljesen beilleszkedni a társadalomba.
- Spanyolországban 35% mondta azt, hogy az izraeliek úgy viselkednek a palesztinokkal szemben, mint a nácik; Hollandiában 29% mondta ugyanezt; Svédországban pedig 26% értett egyet ezzel az állítással.
- A megkérdezettek negyede értett egyet azzal az állítással, hogy Izrael politikája miatt megérti, miért gyűlölik egyesek a zsidókat.
A felmérés, amelyet minden egyes vizsgált országban 1000 felnőttből álló súlyozott minta alapján alkottak meg, megfelel az európai antiszemitizmusról szóló korábbi nagyobb felmérések, köztük az ADL (Rágalmazás-ellenes Liga) felmérései eredményeinek. Ezek a felmérések azonban nem foglalkoztak az antiszemita nézetek és a támadások száma közötti összefüggésekkel.
Joel Mergui, a jelentés közzétételében közreműködő nagy francia zsidó közösségi szervezet, a Consistoire elnöke szerint
„miközben az európai intézmények és politikusok jelentős forrásokat fordítanak az antiszemitizmus elleni küzdelemre, a helyzet Európában nem javul. Rosszabb, sőt, romlik”.
Az európai antiszemita incidenseket követő, a Tett és Védelem Alapítvány által létrehozott interaktív térképet az alábbi linken lehet megtekinteni.
Borítókép: JTA / Cnaan Liphshiz
Nem meglepő az, hogy
mivel összefüggés, ha van, akkor csak egy van belőle. Ez az egy lehet alig észrevehető, erős, szoros, …
Tisztában vagyok azzal, hogy a közbeszédben elterjedt a mennyiségjelző használata olyan esetekben is, amikor a jelzett szóval kapcsolatban a mennyiség nem jellemző. De ez nem menti fel a sajtót az igényes nyelvhasználat kötelme alól.
Egy 1000 felnőttből álló súlyozott minta alapján készült felmérés relavanciája a súlyok függvénye. Azokban az országokban, melyekben az antiszemita támadások túlnyomó többségét egy vallási és/vagy etnikai kisebbség tagja követik el, de a törvények tiltják a vallási és etnikai hovatartozás figyelembevételét, a felmérés hibás eredménnyel zárul.
Igazad is van, de ettől függetlenül pontosan erre az eredményre számítottunk, nem? Amelyik antiszemita ugat, az nem harap. Ahol meg nem ugatnak, mert tilos/nem szokás/stb… ott „csak” ütnek, lőnek, robbantanak. Egyértelmű persze, hogy melyik a rosszabb a kettő közül, noha ez nem verseny.
Nem ez a helyzet, hanem amit Kiss Janosnak irtam. A Ny-europai antiszemitizmus import termek a muzulman bevandorlokkal, akik idonkent agresszivak. A K-europai antiszemitizmus teljesen hazai, mondhatnam helyi folklor jelenseg, amibe az 50-es evek ota mar nem tartozik bele a pogrom. De azert, a felmeresek szerint, nagyon is virulens.
Heller Ágnes a Múlt és Jövő 2004/1-2.-ben megjelent, A „zsidókérdés” megoldhatatlansága című tanulmányában írta, hogy
Ugyanebben a tanulmányban kitér arra is, hogy ennek ellenére – mint a tanulmány már a címében kijelenti -, hogy a zsidókérdés ettől még meg nem oldódott.
Kelet-Európát egy Lovas Istvánt és Csurka Istvánt említő félmondattal intézi el.
Mielőtt rátérne az általa fontosabbnak tartott Nyugat-Európa vizsgálatára, pár mondatban érint egy máig tapasztalható anomáliát.
Nyugat-Európa egy új és szalonképes zsidózását Heller az Izraelezésben(*) találja meg.
—–
*) Ebben az európaiak nem szorulnak semmiféle külső segitségre.
Nagyon nagyra becsulom Heller Agnest. Eletemben ketszer talalkoztam vele, egyszer a 2-es villamoson ejszaka, valoszinuleg ment haza a Boraros ter fele, egyszer pedig Tel Avivban, ahol eloadast tartott, amit vita kovetett. Erdekes volt ot hallgatni, nagyjabol ilyeneket mondott, mint amit idezel, de volt egy kerdes, amiben nem ertettem vele egyet: szerinte a magyar zsidok azert mentek vissza Auschwitzbol, mert hazamentek. Mar aki visszament. Szerintem meg a tobbseg azert ment vissza, mert azt remelte, hogy megtalalja a csaladjat. Mindenesetre fura erzes volt, hogy egy ilyen brillians elmevel, egy ennyire mindkettonket kozelrol erinto kerdesben nem ertettunk egyet.
Heller Ágnes szerint
Szerinted
Az anyám és a nővére a családjukat keresve tértek vissza. Anyám megtalálta az apámat és Magyarországon maradt. A nővére is megtalálta a nem-zsidó férjével közösen tulajdonolt lakását. A csöngetésre a férje ajtót nyitott, röviden közölte a nejével, hogy mehet amerre lát és visszatért a háttérben várakozó szeretőjéhez.
Anyám nővére az én első születésnapomon lett öngyilkos.
Egy rokonom szintén a családját keresve tért vissza. Miután a pár túlélőt megtalálta, csomagolt és távozott. Ma Kfár Rupinban él.
Ez is igaz. De a felmérés sem mondott mást, csupán azt, ami eddig is nyilvánvaló volt. A jelenben tehát nem a kelet-európai antiszemitizmus a legégetőbb problémája a diaszpórában élő zsidóságnak. Mondjuk engem elsősorban az Izraelt érintő vetülete érdekel a dolognak, márpedig ez megint csak a nyugati baloldal sara, igaz az elmúlt pár évben már Magyarországon is próbálták ezen „tanokat” propagálni (nem sok sikerrel).
Egy zsidot mindig az az antiszemitizmus zavarja, ami az o falujaban van. A Pesten elo barataimat nem vigasztalja, hogy Franciaorszagban vagy Svedorszagban tettlegesen bantjak a zsidokat, oket az zavarja, hogy „csak” szolidan felirjak a levelszekrenyukre filctollal: Zsidok takarodjatok!
Ez persze manapsag tortenik, amikor gyerek voltam a Kadar rendszerben, ezt nem mertek megtenni a szomszedok. De azt igen, hogy a zsidokat nem hivtak meg a szulinapi bulira, vagy maskepp, csendesen, uri modon kikozositettek oket. Nos, nekem ez is eleg volt ahhoz, hogy lelepjek. De az teny, hogy ha a nemet vagy francia belpolitikaban a muszlimok nagy befolyast szereznek, akkor az kihat a kulpolitikara es az Izraellel valo kapcsolatokra is. Ez a veszely, hosszu tavon, nem csak Ny-Europara, de az USA-ra is ervenyes. Tehat, amikor emiatt az antiszemitizmus miatt aggodik Izrael, akkor (nem jo ezt kimondani) sajat maga, es nem a diaszpora zsidosaga miatt aggodik. Az igazsag az, hogy ma Izraelnek sokkal fontosabbak a nemzetkozi kapcsolatok, mint az alija, mert kezdunk itt tulnepesedni :-)))
Az önérdek egy teljesen természetes dolog, a fontossági sorrend meghatározásakor minden ember előbb önmagát, családját és közvetlen környezetét helyezi előre. Ez inkább abból a szempontból érdekes, hogy pl. az amerikai diaszpóra nem csupán Izraellel, de önmagával is kicseszik közép-, illetve hosszú-távon is. Az még bizonyos tekintetben „érthető” lenne, hogyha csak Izrael alól rántanák ki a szőnyeget. Csakhogy az új antiszemitizmust terjesztő „demokratákat” többek között ők választják meg, és az már csak „hab a tortán”, hogy ugyanez A Párt akarja megszorongatni Izrael torkát is.
Szerencsére az ingerküszöböd alacsonyabb volt, és ebből kifolyólag meghoztad életed egyik legjobb döntését. Más inkább tűr, és szenved, ami nekik így sokkal rosszabb.
Szerintem azt sem szégyen kimondani, hogy Izrael elsődlegesen a saját, pontosabban a saját polgárainak az érdekeit tartja szem előtt. Én is erről beszéltem az előbb, nem is köntörfalaztam. A diaszpóra ott van, ahol lenni akar, tehát ha nekik ez így jó, akkor nekünk (cionistáknak/izraelieknek) is. És ezt még fel sem kell hánytorgatni nekik, és ahogy írod, jelen pillanatban nem is szükségszerű erre (alija előmozdítására) fókuszálni. Egyelőre ez „minden világok legjobbika”, mivel Izrael erősebb mint valaha, és a vonatkozó trendek a továbbiakban is felfelé ívelnek.
Elképesztően bárgyú és az olvasót lenéző jelentés. Ki az az abnormális hüje, akinek nem jön le a jelentés ellentmondásából ( ahol sok a verbális antiszemitizmus ott kevés a valós fizikai abúzus, míg ahol kevés ilyen van, ott retteghetnek a fizikai erőszaktól a helyi zsidók), hogy a fizikai támadásokban megnyilvánuló antiszemitizmus az muszlim tempó. A muszlimok pedig ma még elenyésző kisebbség a nyugati jóléti demokráciákban és teljesen hiányoznak a migráció ellen küzdő szegényebb kelet-európai országokban.
Egy zsidó portál, ahol nem merik leírni, hogy a muszlimok antiszemiták az bűnrészese lesz egy minden bizonnyal közelgő pogromnak…
A muszlimok egyes csoportjai brutalisan antiszemitak, a befogado lakossag pedig viszonylag kevesse antiszemita. MO-on nincsenek muszlimok, ezert nincs brutalis antiszemitizmus, viszont a lakossag meglehetosen antiszemita. Errol szol a cikk, legfeljebb nem vonja le ezt a kellemetlen kovetkeztetest.
Tényleg?