A miniszterelnök szerint az izraeli jelenlét növelése a Szíriától elfoglalt fennsíkon „stratégiai cél”, és megjegyzi, hogy a Biden-kormányzat nem vonta vissza a terület izraeli területként való amerikai elismerését.
Naftali Bennett miniszterelnök hétfőn bejelentette, hogy a kormány drasztikusan növelni kívánja a Golán-fennsíkon élők számát. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a Biden-kormány továbbra is izraeli területként ismeri el az északi fennsíkot. A Makor Rishon Golán konferencián – a közismert nevén Hispin moshavban – tartott beszédében Bennett elmondta, hogy a kormány hat héten belül tervet terjeszt elő a lakosság számának jelentős növelésére, beleértve két új közösség építését. A The Times of Israel beszámolója szerint Bennett azt mondta, a végső cél az, hogy elérjék a 100 000 lakost, ami majdnem négyszerese a jelenlegi mintegy 27 000 fős lakosságnak.
„A Golán-fennsík izraeli. Pont.” – jelentette ki Bennett tapsvihar közepette.
A Golánt „stratégiai célként” jellemezve azt mondta: „célunk, hogy megduplázzuk, majd ismét megduplázzuk a Golán-fennsíkon élők számát”. Bennett megjegyezte, hogy a Biden-kormányzat is elfogadta a Golán-fennsík Izraelhez való tartozását, hasonlóképp mint elődje Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja. „Pontosan 40 évvel ezelőtt a Menachem Begin vezette izraeli kormány hihetetlenül bátor és fontos döntést hozott: izraeli jogot alkalmazott a Golán-fennsíkra” – mondta Bennett. „Közel három évvel ezelőtt értesültünk egy másik jelentős fejleményről: az előző amerikai kormányzat döntéséről, hogy a Golán-fennsíkokat Izrael részeként ismeri el – ezt a felfogást a jelenlegi kormányzat is átvette”.
Trump 2019-ben ismerte el az izraeli jogot a stratégiai fontosságú fennsík felett, amelyet a zsidó állam az 1967-es hatnapos háborúban foglalt el Szíriától. Az amerikai elnök lépésének tiszteletére később egy új várost avattak fel a Golán-fennsíkon, amelyet Trump-hegységnek (Trump Heights) neveztek el. Miután júniusban olyan pletykák terjedtek el, hogy a Biden-kormányzat az elismerés visszavonását tervezi, ami Izraelben felháborodást váltott ki, az amerikai külügyminisztérium szóvivője azt mondta:
„Az Egyesült Államok Golán-fennsíkkal kapcsolatos politikája nem változott, és az ezzel ellentétes hírek hamisak”.
Korábban, februárban Antony Blinken amerikai külügyminiszter azt mondta, hogy Izraelnek addig kell megtartania a területet, amíg Bassár el-Aszad diktátor van hatalmon Szíriában, hozzátéve, hogy „gyakorlatilag a Golán nagyon fontos Izrael biztonsága szempontjából”. Bennett azonban a konferencián felszólalva azt mondta, hogy „a Golán-fennsíkkal kapcsolatos álláspontunknak nincs köze a szíriai helyzethez”. „Igaz, hogy az ott egy évtizede zajló atrocitások sokakat meggyőztek világszerte arról, hogy talán jobb, ha ez a gyönyörű és stratégiai fontosságú földdarab izraeli kézben van, hogy jobb, ha zöld és virágzó, mintha a gyilkosságok és bombázások újabb színtere lenne” – mondta.
„Még egy olyan forgatókönyv is lépne életbe, amelyben – ami megtörténhet – a világ megváltoztatja álláspontját Szíriával vagy Aszaddal szemben: ez nem befolyásolná a Golán-fennsíkot” – tette hozzá Bennett, hangsúlyozva a fennsík feletti izraeli szuverenitást. Bennett azt is elmondta, hogy Izrael „szorosan, nagyon szorosan követi” a szíriai fejleményeket és az ország Iránhoz való közeledését. Irán – mondta – szíriai megbízottjain keresztül „arra törekszik, hogy a Golán-fennsík határán egy másik, új hadsereget hozzon létre”.
Továbbra is ott és akkor fogunk cselekedni, ahol és amikor szükséges, proaktívan és napi szinten, hogy az iráni jelenlét Szíriában maradjon
– emelte ki. „Nincs ott semmi keresnivalójuk” – folytatta Bennett. „Véget kell vetni az északi határunkon folytatott kalandvágyuknak” – emelte ki.
A miniszterelnök megjegyzései napokkal azután hangzottak el, hogy egy Izraelnek tulajdonított légicsapás ért egy közép-szíriai légibázist, amely a jelentések szerint két Damaszkusszal szövetséges külföldi harcost is megölt, valamint több szíriai szolgálati személyt megsebesített. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja szerint két külföldi halt meg a T-4 légibázist ért pénteki támadásban, de a nemzetiségük nem volt azonnal tisztázott. A támadás célpontja egy drónraktár volt a támaszponton – közölte a háborús megfigyelőszerv (egy bizonytalan finanszírozású Szíria-barát ellenzéki szervezet, amelynek székhelye Nagy-Britanniában van). A szíriai állami média megerősítette, hogy „rakéták röppályája” találta el a repülőteret. Az AFP megkeresésére az Izraeli Védelmi Erők szóvivője azt mondta, hogy a hadsereg nem kommentálja a külföldi média jelentéseit.
A szíriai polgárháború 2011-es kitörése óta Izrael több száz csapást mért Szíriában Iránhoz kötődő katonai célpontok ellen.
Izrael attól tart, hogy Irán megerősödik északi határán,
így megpróbál többször is csapást mérni a Teheránhoz kötődő létesítményekre és a Hezbollahnak szánt fegyverkonvojokra.
Akkor ez a kérdés végleg eldőlt.
Sajnálatos.
Miről beszélsz? Inkább az a sajnálatos, hogy ez is csak blabla. Hiszem, ha látom.
Előszóban megjegyezném, hogy Önnel legalább érdemben lehet beszélni erről a kérdésről, holott egyáltalán nem vagyunk ebben egy állásponton.
Ezt legutóbbi vitánk idején jobban kiveséztük szerintem. Én most is tartom magamat ahhoz, hogy a hosszútávú béke alapja, Szíria esetében, egy sínai-félszigetre hajazó megoldás lehetne, s ez a béke ára. Ugye mi a cél, az Önök szemszögéből? Én úgy vélem az, hogy az Izrael-ellenes erők ne legyenek jelen a szomszédos országokban, ami most határozottan az iráni iszlám köztársasághoz köthető. Ugyebár az elmúlt 10 év izraeli Szíria politikája arra épült, hogy majd Aszad meg fog bukni. Ez nem valósult meg, olyannyira nem, hogy egyre több közeledésben részesül olyan országok részéről, akik el akarták őt távolítani a hatalomból. Én úgy látom, az elmúlt 10 év folyamatai alapján, hogy nem jöhet Szíria számára jobb vezető (itt persze beszélhetünk a szunnita többségről, az an-nuszráról vagy a daeshről, de ezek se rövid-, se hosszútávon nem oldják meg a problémákat – eleve nem értem, hogy a szunnita fundamentalizmus, hogyan értékelhető kisebb fenyegetésnek, mint a síita), mint a jelenlegi vezetés, de a jelenlegi szíriai-vonal nem is képes jó szemmel tekinteni a területének az elvesztésére.
Magyarán, számomra ebből az következik, hogy Izrael ezzel a lépésével konzerválja a konfliktust, biztosítja az iráni jelenlétet a szomszédjában, tehát a jelenlegi politikája, Szíria kapcsán, kontraproduktív, s erre írtam azt, ha vissza emlékszik, hogy az izraeli elit józan esze ment el, az által, hogy ebbe törekvésbe – mármint Aszad eltávolításába – mindenestől beleállt (s ez is egy olyan kérdés, ami oldal független módon van jelen Izraelben).
Tisztában vagyok vele, hogy Ön ezt egyáltalán nem így látja, s van egy nagyon éles határvonal közöttünk ebben a kérdésben, de akárhogyan is akarom megközelíteni ezt a problémát, nem látom a béke irányába való elmozdulást.
Egyébként. Az én szememben két dolog jelentett változást a Közel-Kelet megítélése kapcsán. Az egyik a daesh térnyerése volt (aminek a veszélyét egyébként az izraeli vezetés elég rosszul mérte fel szvsz, sőt, talán volt olyan pillanat, mikor eszközként tekintett rá, amit majd idővel a társult hatalmakkal elsepernek), a másik, pedig (a sokat átkozott) Bibi által kezdeményezett ún. ábrahámi-szerződések voltak. Az utóbbi egyértelműen a béke irányába mutató lépéssorozat eredménye. Ez egy óriási érdeme, holott tisztában vagyok azzal, hogy neki kiemelt szerepe van a szíriai helyzet ideáig való fajulásában is, de attól ez még tagadhatatlan.
Nyugodtan tegezhetsz, én is letegeztelek, ez a kommentszekció ilyen… 🙂
Igen, emlékszem a legutóbbi beszélgetésünkre. Az én véleményem pedig továbbra is az, hogy a két helyzet különböző, és ebből kifolyólag nem lehet alkalmazni az általad javasolt megoldást. Megpróbálni egyébként megpróbálták, de nem fogadta el Szíria. Az Izrael-ellenes erők jelen voltak 67′ előtt, most is jelen vannak, és véleményem szerint akkor is jelen lennének, ha valamilyen úton módon megszereznék a Golánt. Azon persze lehet vitatkozni, hogy melyik Szíria a rosszabb: az, amelyik önerőből akarta tengerbe ölni a zsidóságot, vagy az, amelyik iráni segítséggel teszi ugyanezt?
Aszad még megbukhat, és az iráni fundamentalisták is megbukhatnak, ez csupán idő kérdése. Persze nem biztos, hogy jobb lesz az, aki a helyükre jön.
Izrael azzal konzerválja a konfliktust, hogy létezik. Ez mindig is így volt. Populáris tévhit az, amit az antiszemiták előszeretettel terjesztenek: hogy Izrael „miatt” van konfliktus. Ez persze baromság, sőt… Izrael és a zsidók nélkül pont ugyanúgy meglennének az etnikai, vallási és felekezeti konfliktusok, amelyek azelőtt is, jelenleg is, és a jövőben is jelen voltak. Továbbá érdemes megemlíteni azt is, hogy mi lett volna akkor, ha a zsidók elvesztik 48′-as háborút. Nemes egyszerűséggel felosztották volna a mandátumterületet a környező arab hatalmak. Ún. palesztin állam akkor sem létezett volna, hiszen maga a „palesztin” brand raison d’etre-je az Izraellel való kicseszés. Hihetetlen az, hogy egyesek meddig képesek elmenni, csakhogy a zsidókkal kicsesszenek… 🙂
Azzal nem értek egyet, hogy Izraelnek kiemelt szerepe lenne Szíria sorsában. Az arab államok sajnos igen gyakran kerülnek csődközeli állapotba, nem utolsósorban a diktatórikus váltórezsimjeiknek köszönhetően. A stabil arab államokat szintén nem a szeretet és az altruizmus tartja össze, hanem az, hogy a diktátor ügyes. Az Ábrahám-egyezmények nem csupán Bibi érdemei, sőt… Trump nélkül az egész létre sem jöhetett volna, hiszem ő volt az első POTUS, aki képes volt racionális látni a térség helyzetét. Szintén sokat segített, hogy jó tanácsadói voltak. Végül pedig szerencse, hogy a módosabb arab államok szintén racionális döntést hoztak.
Én már csak ilyen vagyok. : )
Természetesen lehet változás a szíriai belpolitiikában, de Aszad határozottan nagyon erős az országában, főleg ha az elmúlt 10 évet nézzük.
A konfliktus konzerválása alatt csak Szíriával kapcsolatosan beszéltem. Az öreg Aszad-al is viszonylag jól kijöttek, azért Őt elég széles és komoly tisztelet övezte számos országban. Szíria soha senkitől nem kapott az egyiptomiakhoz hasonló ajánlatot a Golán kapcsán, ezt is megbeszéltük legutóbb.
2011-ig Szíria stabil állam volt, a világ 5. legbiztonságosabb országaként tartották számon (ha jól emlékszem). 2011 március 15.-ét követő eseményeknek az évek alatt egyre több szereplője lett (szerintem ezt is érintettük már Önnel, bár bizonyosan stb-vel váltottam erről több szót), s ezekbe a folyamatokba Izrael is egyre jobban belenyúlt.
Valóban Trump nagyon sokat tett ezért, s vélhetően az USA befolyása is kellett (a szudáni és a morokkói engedmények, az USA részéről, ismertebbek), hogy a szerződések résztvevői is közeledjenek, amihez a különböző muszlim országok vezetői mellett az izraeli vezetés magától értetődő hajlandósága is szükséges volt, mivel utóbbi hiányában egyetlen egy szerződést se kötöttek volna. Ebből fakadóan továbbra is úgy gondolom, hogy Bibi szerepe jelentős volt ezekben az ügyekben.
Aszad azért lehet hatalmon, mert a nyugat ügyetlen. A kelet nem fél érvényesíteni az akaratát, ezért lehetséges az, hogy az oroszok még mindig tudnak kavarni, illetve hogy a kínaiak már egy jó ideje tudnak kavarni. Obama volt az, aki meghúzta a vörös-vonalat, majd pedig egyszerűen semmibe vette a saját ígéretét…
A múltkor azt beszéltük, illetve beszéltétek meg (stb mondta neked), hogy a legjobb ajánlat, amit Izrael adott Szíriának, az szerinted is elfogadható volt. Itt megint újra és újra ugyanazokhoz a pontokhoz lyukadunk ki:
– az „egyiptomi” megoldás azért sikerült, mert Egyiptom (pontosabban Sadat) sokadjára bár, de elfogadta azt (utána meg jól megölték, ami azóta is elgondolkodtat minden arab vezetőt)
– Szíria valahány ajánlatot kapott, azt nem fogadta el (tehát nekik kéne könyörögni, hogy ugyancsak fogadják már el, ami fel lett ajánlva… vagyis ehhez már késő, mert ez a vonat már remélhetőleg elment)
– a két szituáció, terület, stb…. nem ugyanaz, sőt…
– a legjobb izraeli ajánlat még így is jobb lenne Szíriának mint a semmi, márpedig most, és remélhetőleg a jövőben is, csupán a semmi lesz a jussuk (tehát nem Izrael hibája az, hogy ők a terület helyett a háborút választják, pedig a szó legszorosabb értelmében, még Izrael FIZETNE területtel az agresszornak a békéért cserébe… ami ugyebár teljességgel abszurd… jellemző a nem-túl-filoszemita világra, hogy a zsidóktól nyakatekert logikátlan, illetőleg szuicid baromságokat várnak el… míg az iszlamista agresszort kvázi áldozatnak állítják be…)
Egyébként megkérdezem tőled, hogy szerinted miért akarná egyáltalán Szíria megkaparintani a Golánt? Komolyan kérdem. Mi az amitől a Golánnal előrébb lennének? Több tízezer éhes száj etetése? Több száz négyzetkilométernyi terület ellenőrzése egy kényelmetlen polgárháború közepén? Azt persze elfogadom, hogy már csupán irredentizmus okán is vissza szeretnék kapni a területet, meg persze azt is tudjuk jól, hogy a Golánról tökéletesen lehet lőni Izraelt. Csakhogy ezek nem valami meggyőző érvek, ráadásul utóbbi még kifejezetten kényelmetlen is az izraeli zsidóknak.
Ha már zsidók… te mit csinálnál az ott élő zsidókkal? Mert azt ugye tudod, hogy az arab államok zsidómentesek? Tehát tegyük ilyenkor hozzá, hogy aki oda akarná dobni a Golánt Szíriának, az implicit módon egy kisebb etnikai tisztogatást is javasol. Itt érdemes hozzátenni, hogy Izraelben már az is hatalmas társadalmi feszültséget okozott, amikor a Gázai övezet (Gus Kátif) zsidó lakóit deportálták. Mert ugye effektíve ez történt: az izraeli kormány a saját népét, és saját állampolgárait erőszakkal kitelepítette, otthonaikat lerombolta csak azért, mert felülről jött egy ötlet, hogy „miért is ne”. Most gondolj bele, hogy mennyire éghet annak a pofája, aki anno emellett kiállt, és ennek köszönhetően 2005 óta lövi a Hámász a környékbeli izraelieket. Ugye milyen kellemetlen, amikor egy „jó ötlet” véresen rosszul sül el? (És ugye pontosan a fájó gázai emlékek miatt fogja ma már fel szinte mindenki, hogy a zsidók Jehudából és Somronból sehová sem mennek, mert ha az szétfeszítette a társadalmat, amit pár ezer zsidóval megjátszottak anno, akkor gondolhatod mi történne akkor, ha mindezt most már több százezer zsidóval játszanának el…)
Egyébként nem bántásból mondom, de az elképzelésed ahhoz hasonlatos, mintha valaki inkább éhen halna, mint sem hogy kifizesse a magasabb árat az élelemért. Olyan tehát nem létezik, hogy Izrael „nem adott elég jó ajánlatot”. Ilyen nincs. Valaki vagy békét akar, vagy nem. Ha Szíria akarna békét, valódi békét, akkor elfogadna egy 90%-os ajánlatot, vagy egy 87%-os ajánlatot is. Ugyanis a tárgyalások lényege az, hogy senki nem kap 100%-ot. A kompromisszum lényege, hogy ők is kapnak valamit, meg a másik fél is kap valamit. Olyan nincs tehát, hogy a felajánlkozó fél (Izrael) nem ajánlkozott fel eléggé. Olyan van csak, hogy a másik fél (legyen az most Szíria, vagy a PLO) semmivel nem éri be, csakis kizárólag a 100%-al. Mindent nekik, semmit a másiknak. Mint mondottam, nekem ez is megfelel. De nehogy már még a békekereső civilizált fél legyen a hibás a másik agressziója, irredentizmusa és kérlelhetetlensége miatt.
Sajnos az elmúlt évtizedek tapasztalataiból kiindulva, nem hiszem, hogy Aszadnál jöhetne jobb Szíria számára. Sőt úgy gondolom, hogy a „síita-félhold” megtörhető lenne ezáltal (mert ugye itt ez az izraeli stratégiai cél, ha nem tévedek).
A legjobb ajánlat az volt ugye állítólag, hogy 99 évre bérelné Izrael a területet (amikor is szintén megjegyeztem, hogy a többi körülményt igaz nem ismerve – akkor ugye ez nem került részletezésre, de itt az erőforrások kiaknázása a katonai tevékenység meg még jópár dolog felmerül – az valóban jónak tűnik) . Továbbá megjegyeztem, hogy harmadik szereplők talán ebben a kritikus szakaszban segíthették volna a tárgyalásokat.
Viszont, a sínai-minta ugye az lenne, hogy a területet visszakapták volna, s az demilitarizált-övezet lenne (kompromisszumos megoldás).
A terület (1800 négyzetkilométer) startégiai jelentősége mára azért nem annyira jelentős, ahogy arra is már van történelmi példa, hogy szükség esetén Izrael képes gyorsan megoldani az esetleg itt felmerülő „problémákat”. Golán lakosságának egy része a múltban elmenekült, s most is gyéren lakottnak tekinthető (igaz már költöztek zsidók a területre), a terület Szíria része volt, s mivel erről semmilyen megállapodás nem történt, az bizony szíriai szemmel megszállt területnek tekinthető (attól függetlenül, hogy azt Trump Izrael részeként ismerte el).
Részemről, sem akkor, se most nem merült fel a palesztin kérdés, a hámásszal, pedig soha nem szimpatizáltam, aminek az oka nagyon egyszerű. A hámász el akarja pusztítani Izraelt, s ez pedig egyértelműen a régió és az ott élő emberek békéje ellen van, amiről már írtam, hogy én ez alapján közelítem meg a térség „dolgait”/problémáit, sőt a konfliktusait is, mivel a térségből elinduló menekülthullámok egyértelműen a háborúkra, illetve a túlnépesedésre vezethetőek vissza, amelyek pedig nem csak a környéket, hanem sokkal távolabbi országokat is destabilizálhatnak, illetve azoknak plusz (pénzben sem mindig kifejezhető) költségeket jelentenek.
Miféle garanciát kaphat Izrael arra, hogy a Golánért cserébe Szíria végleg leválik a siita tömbről?
Most szerintem semmilyet, mivel nincs itt az ideje. Egyelőre annyit tehetne az „üdvözlnie kellene” Izraelnek (ha máshogy nem csendes beletörődéssel), hogy a szaudiak és a katariak nyitnak a szírek irányába, mivel ők (pontosabban a pénzük) enyhíthetik/gyógyírként szolgálhatnak az elmúlt 10 év sebeire, amihez idő kell (eleve 1%-os síita kisebbsége van Szíriának).
Ami szerintem biztos, hogy ez a folyamat, ami most van, ezzel megelőzhető lett volna, meglátásom szerint (ha nem, akkor B-tervként ugyanúgy újra elfoglalhatták volna a területet, de én ezt nem gondolom reálisnak, mivel akkor számos ponton elindulhatott volna a két ország kapcsolatainak a javulása hírszerzés, kereskedelem stb.). Persze ott volt egy az izraelieken kívüli eseménysorozat, amit csak külső szereplőként élt még mind a két fél, ez ugye 2001, illetve Bush későbbi hírhedt beszéde, ami a beavatkozásukat az arabvilágban a
keresztesháborúhoz hasonlította.
Most is van még arra esély, s Fapoleon-nak írtam is, hogy én ebben reménykedem, hogyha
amennyiben az izraeli mozgatórugók megváltoznának Szíria kapcsán, akkor lehetséges az, hogy az ne legyen az iráni iszlám köztársaság egyfajta vazallus állama. Persze most nem ez a cél, ám egy 10 éves stratégia látszik dugába dőlni, ugyanis Aszad éppen megerősítette a hatalmát. Az önálló Kurdisztán nem jött létre, az At Tanf környéki területnek (jordán-iraki-szír határnál, az USA által fenntartva ugyebár) semmi jövője nincs, az SDF-et feszíti a kurd-arab ellentét (amit egyébként a szaudi és egyéb segélyek tartanak egyben), a törökök északon azt hiszem most fognak még egy hadjáratot indíítani a kurdok ellen.
Ez egy elég pontos térkép, bár lehet, hogy a forrás miatt beleköt, de attól még az (egyedül a daesh pontos kiterjettsége kérdőjeles róla, vélhetően ennél nagyobb, de azok gyéren lakott sivatagos területek):
https://uploads.disquscdn.com/images/0d9ee4c53bb9822c9e79fdc372758e39f936ff050a45a3dcc5b239832acce59f.jpg
Ami biztos, hogy valamilyen megoldást találni kell majd, mert a jelenlegi állapot nem tartható fenn a végtelenségig.
Egy törpe kisebbségre támaszkodó diktatúrától még a garantált is kevés, a lehetséges nem érdemel figyelmet.
Nekem más a véleményem ebben a kérdésben.
Az ottani tapasztalatok alapján nem várható olyan Asszadot leváltó erő, mely békét hozhatna a térségnek, ők pedig a pár évtized alatt bizonyították azt, hogy képesek voltak tartósan felülemelkedni a megosztottságon (legyen az etnikai vagy vallási). Én továbbra is úgy gondolom, hogy Izrael téves stratégiát választott, tudom, hogy ebben vélhetően soha nem leszünk egy véleményen. Bízom abban, hogy idővel másképpen fogja látni az ottani helyzetet az izraeli elit.
Eleve kizártnak gondolom, hogy az országból az oroszok „eltávolíthatók”, tehát csak orosz barát, vagy olyan kormány jöhetne, amely nem piszkálja a két ország közötti megállapodásokat.