Három, az Egyesült Államokban dolgozó professzor, a kanadai David Card, valamint az amerikai Joshua D. Angrist és a holland Guido W. Imbens kapta meg az idei közgazdasági Nobel-emlékdíjat – jelentette be a Svéd Királyi Tudományos Akadémia hétfőn.
Az indoklás szerint David Card a munkagazdaságtanhoz való empirikus hozzájárulásával, míg Joshua D. Angrist és Guido W. Imbens az ok-okozati összefüggések elemzéséhez nyújtott módszertani hozzájárulásával érdemelte ki a kitüntetést.
A kísérleti és empirikus közgazdaságtan három szakértője új megvilágításba helyezte a munkaerőpiacot, megmutatták, hogy természetes kísérletekből milyen ok-okozati következtetéseket lehet levonni. Megközelítésük más területekre is átterjedt, és forradalmasította az empirikus kutatást – mutatott rá az akadémia.
Az 1956-ban Kanadában született David Card munkaügyi közgazdász és a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora. Természetes kísérletek segítségével elemezte a minimálbér, a bevándorlás és az oktatás munkaerőpiacra gyakorolt hatásait. Kutatásai azt mutatták, hogy a minimálbér emelése nem feltétlenül vezet a foglalkoztatottság csökkenéséhez.
Munkásságának köszönhetően „azt is megértettük, hogy a diákok jövőbeni munkaerőpiaci boldogulásának szempontjából a korábban gondoltnál sokkal fontosabb az oktatás színvonala”.
Az 1960-ban az ohiói Columbusban született Joshua D. Angrist a Massachusettsi Műszaki Egyetem (Massachusetts Institute of Technology) professzora, szakterülete a munkagazdaságtan és az ökonometria, azon belül pedig az instrumentális változók módszere.
Az 1963-ban Hollandiában született Guido W. Imbens a Stanford egyetem professzora, holland-amerikai állampolgár, szakterülete az ökonometria, ezen belül is az oksági következtetések levonására szolgáló módszerek.
Angrist és Imbens az 1990-es évek közepén feltárta, hogy természetes kísérletekből miként lehet pontos következtetéseket levonni ok-okozati összefüggések alapján.
Joshua D. Angrist esete szomorú példája az izraeli agy-pocsékolásnak.
Angrist tudományos karrierje Izraelben indult.
2006-ban, az akkor már elismert professzor Angrist a Jerusalem Post-ban megjelent írásában ekként fakadt ki : Elegem van az itteni helyzetből. … Aki Izraelben akar dolgozni, annak ezért nagy anyagi áldozatot kell hozni.
Ma Joshua D. Angrist az MIT egyik – anyagilag is – megbecsült professzora.
Joshua D. Angrist esete szomorú példája az izraeli agy-pocsékolásnak.
Angrist tudományos karrierje Izraelben indult.
2006-ban, az akkor már elismert professzor Angrist a Jerusalem Post-ban megjelent írásában ekként fakadt ki : Elegem van az itteni helyzetből. … Aki Izraelben akar dolgozni, annak ezért nagy anyagi áldozatot kell hozni.
Ma Joshua D. Angrist az MIT egyik – anyagilag is – megbecsült professzora.
Elhiszem hogy ezt mondta, és mindenkinek tiszteletben kell tartani a döntését, illetve a véleményét. Ugyanakkor voltak olyanok, akik valahogy mégiscsak „elviselték” Izraelt, és még a Nobel-díjig eljutottak. Például ott van rögtön Ada Yonath.
Azért persze senki sem fogja hibáztatni Angrist, hogy a magasabb fizetést választotta, ugyanakkor be kell látnunk azt, hogy az amerikai pénzekkel nehéz felvenni a versenyt.
Izrael nem engedhetné meg magának azt, amit sajnos évtizedek óta megenged, hogy az agyak megtartásában kizárólag az agy-tulajdonosok hazaszeretetére számít.
Az a tény, hogy az egyetemek kollektív szerződésben meghatározott módon és mértékben fizetik az oktatói gárdát, kizárja a csúcsteljesítmények méltányos dotálását.
Persze ezen is változtatni kellene, mint sok minden máson is.