A francia közvélemény-kutatásokat a legjobb, ha egy adag fenntartással kezeljük, azonban a Harris Interactive, a 2022-es elnökválasztáson való szavazási hajlandóságra vonatkozó felmérésének eredményét valóban bombasztikusnak lehet nevezni – írja Jonathan Miller a The Spectator oldalán.
Ezen felmérés azt az előfeltételezést tartalmazza, hogy Xavier Bertrand lesz a jobbközép Les Républicains jelöltje, de mindazonáltal azt is sugallja, hogy a tendenciák előre nem látott irányba mozdulnak majd el. Bertrand jelenleg csak minimálisan előzi meg Eric Zemmourt, akinek jobboldali „lázadó” kampánya kezdi mélyen megingatni a hagyományos vélekedéseket.
Ha Zemmour – aki még mindig nem jelentette be hivatalosan a jelöltségét – népszerűsége tovább emelkedik, Marine Le Pen-né vissza fog esni, akkor rendkívüli dolgok történhetnek. Zemmour akár be is juthat a második fordulóba, legyőzve Bertrand-t, olyan versenyt indítva Macron ellen, amelyet senki sem jósolt meg előre.
A szavazás első fordulójáig 195 nap van hátra.
A Zemmour „eltörlésére” és démonizálására tett erőfeszítések nyilvánvalóan kudarcot vallanak. Új könyvéből egy hét alatt 200 000 példányt adtak el, még azután is, hogy hagyományos kiadója, az Albin Michel elhatárolódott tőle.
A médiahatóság megtiltotta neki, hogy saját esti tévéműsorában szerepeljen, úgy tűnik ennek érdekében, egy új külön szabályt találtak ki, csak hogy elhallgattassák. Többször fizikailag is megfenyegették. Ennek ellenére kevesebb mint egy hónap alatt gyakorlatilag megduplázta támogatottságát, 7 százalékról 13 százalékra.
Zemmourt a párizsi „bien pensants” utálja, és jobboldali csőcseléknek ítélik, noha félelmetes intellektusát és erőteljes polemikus tehetségét széles körben elismerik. Az algériai zsidó száműzöttek fiát, az iszlám ideológiával szemben a francia értékek kendőzetlen védelmezőjeként számos alkalommal elítélték már felszólalásai miatt.
Szerinte a bevándorlók naponta akár 1000 erőszakos bűncselekményért is felelősek Franciaországban. Ezt a számot Macron belügyminisztériuma tagadja.
Úgy tudni, hogy Zemmournak már 200 „barátja” dolgozik az árnyékkampányán, ezen a héten például egy nagy irodahelyiséget is béreltek Párizs központjában. Zemmour adománygyűjtői nemcsak Franciaországban, hanem Londonban, Brüsszelben és Genfben is aktívak.
Marine Le Pen támogatottsága, akit Emmanuel Macron elnök vitathatatlan ellenfelének véltek, szabadesésben van. Júniusban még 28 százalékos volt a támogatottsága. Ez mostanra 16 százalékra esett vissza, ami szörnyű hír Macron számára. Zemmour elevenen falja fel Le Pen kampányát.
Macron, aki hivatalosan még nem jelentette be, hogy indul az újraválasztásért, bár Franciaország minden részén kampányol, és konfettiként szórja a közpénzeket, 23 százalékon ragadt – ez kellemetlen eredmény, ha a szavazás második fordulójában Le Pennél hozzáértőbb ellenféllel kellene szembenéznie.
Néhány izgatottabb francia politikai kommentátor azon tűnődik, hogy az elnök esetleg nem is jut be a második fordulóba. Ez valószínűleg túlzás.
Anne Hidalgo, a szocialista párt valószínű jelöltje 7 százalékon ragadt, jócskán lemaradva a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon mögött. A baloldal máris azt követeli, hogy álljon félre, azt állítva, hogy Mélenchon a szocialisták és a zöldek segítségével akár a második fordulóba is bejuthat. Ez a forgatókönyv is azonban rendkívül valószínűtlen.
Hol marad Macron? Az ellenzéke atomizálódottnak tűnik. A közvélemény-kutatások, különösen a hipotéziseken alapulóak, csak korlátozott jelentőséggel bírnak. A „tartózkodás” továbbra is vitathatatlanul a „legnagyobb párt” Franciaországban, ami minden előrejelzést ellehetetlenít. Zemmour barátai azonban azt gyanítják, hogy mozgósítani tudják majd az eddigi „alacsony szavazási-hajlandóságú szavazókat” is. Ha ez igaz, Macron igazi kihívóval találhatja magát szemben a jobboldalról.
Borítókép: Eric Zemmour/Facebook
