Az Egyesült Államok hétfőn késő este befejezte kivonulását Afganisztánból, véget vetve ezzel Amerika leghosszabb háborújának, és lezárva egy olyan fejezetet a hadtörténelemben, amely valószínűleg kolosszális kudarcokról, be nem váltott ígéretekről és egy kétségbeesett végső kivonulásról marad emlékezetes, amely több mint 180 afgán és 13 amerikai katonatiszt életébe került, néhányuk alig idősebb, mint maga a háború — írja a Times of Israel.
Órákkal Joe Biden amerikai elnök keddi, az utolsó légi szállítás leállítására, és ezzel az amerikai háború befejezésére vonatkozó határideje előtt a légierő szállítógépei elvitték a kabuli repülőtérről a csapatok megmaradt kontingensét. Több ezer katona töltött el két gyötrelmes hetet azzal, hogy védje az afgánok, amerikaiak és mások tízezreinek sietős és kockázatos légi szállítását, azokét, akik el akartak menekülni az ismét tálib fegyveresek által uralt országból.
Az evakuálás és a háborús erőfeszítések befejezését bejelentve Frank McKenzie tábornok, az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának vezetője elmondta, hogy az utolsó repülőgépek washingtoni idő szerint 15:29-kor szálltak fel a kabuli repülőtérről, vagyis Kabulban éjfél előtt egy perccel. Elmondta, hogy számos amerikai állampolgár, valószínűleg „nagyon alacsony, százas nagyságrendű” számban maradtak hátra, és úgy véli, hogy még el tudják hagyni az országot.
A repülőtér az USA által ellenőrzött szigetté vált, egy 20 éves háború utolsó állása, amely több mint 2 400 amerikai életet követelt.
Az evakuálás utolsó óráit rendkívüli drámai események jellemezték. Az amerikai csapatoknak azzal a félelmetes feladattal kellett szembenézniük, hogy az utolsó evakuáltakat is repülőgépekre ültessék, miközben saját magukat és felszerelésük egy részét is ki kellett juttatniuk, állandóan figyelemmel kísérve az Iszlám Állam afganisztáni társszervezetének ismételt fenyegetéseit – és legalább két tényleges támadást. Augusztus 26-án egy öngyilkos merényletben 13 amerikai katonatiszt és mintegy 169 afgán halt meg.
A végleges kivonulással Biden teljesítette ígéretét, hogy véget vet az általa „örök háborúnak” nevezett, annak a 2001. szeptember 11-i támadásokkal kezdődött viszálynak, amely közel 3000 ember halálát okozta New Yorkban, Washingtonban és Pennsylvania vidéki városokban. Áprilisban bejelentett döntése nemzetének belefáradását tükrözte az afganisztáni konfliktusba.
Most azonban nem annyira a háború befejezése, mint inkább a káoszba torkolló és az USA hitelességével kapcsolatos kétségeket felvető végső evakuálás kezelése miatt kell szembenéznie a hazai és külföldi elítéléssel.
Az USA háborús erőfeszítései időnként úgy tűnt, hogy a végjátékot nem tartják szem előtt, miközben a győzelemre való reményt nélkülözik. A Kongresszus minimálisan törődött azzal, hogy két évtizeden keresztül dollármilliárdokat költöttek el. Az emberi veszteségek egyre csak halmozódtak – a halottakon kívül több tízezer az amerikai sebesült, és megszámlálhatatlanul sokan szenvedtek lelki sebeket, amelyekkel együtt élnek, vagy amelyekkel még nem ismerték fel, hogy együtt fognak élni.
A Brown Egyetem Costs of War projektje szerint a koalíciós országok több mint 1100 katonája és több mint 100 000 afgán katona és civil halt meg.
Biden szerint a háborúnak már 10 évvel ezelőtt véget lehetett volna vetni azzal, hogy az Egyesült Államok megölte Oszama bin Ladent, aki az al-Kaida szélsőséges hálózatának egy afganisztáni menedékhelyről tervezte és hajtotta végre a 9/11-es merényletet. Az al-Kaidát nagymértékben visszaszorították, ami eddig megakadályozta, hogy ismét megtámadja az Egyesült Államokat.
A kongresszus bizottságai, amelyek érdeklődése az évek során csökkent a háború iránt, várhatóan nyilvános meghallgatásokat tartanak arról, hogy mi romlott el az amerikai kivonulás utolsó hónapjaiban.
Miért nem kezdte meg például a kormányzat korábban az amerikai állampolgároknak valamint azoknak az afgánoknak az evakuálását, akik segítették az amerikai háborús erőfeszítéseket, és akik úgy érezték, hogy a tálibok megtorlásának veszélye fenyegeti őket? Nem volt világos, hogy a távozni akaró amerikai állampolgárokat, vagy a veszélyeztetett afgánok ezreit kimentették-e.
Nem így kellett volna végződnie. A kormányzat terve az volt, hogy miután kinyilvánította szándékát, hogy minden harcoló csapatot kivon, nyitva tartja az Egyesült Államok kabuli nagykövetségét, amelyet mintegy 650 amerikai katona véd, beleértve egy kontingenst, amely a partnerországokkal együtt biztosítja a repülőteret. Washington azt tervezte, hogy további milliárdokat ad az időközben megszűnt afgán kormánynak a hadsereg megerősítésére.
Biden most kétségekkel néz szembe azzal a tervével kapcsolatban, hogy megakadályozza az al-Kaida afganisztáni újjáalakulását, valamint az egyéb szélsőséges csoportok, például az Iszlám Állam afganisztáni leányvállalata által jelentett fenyegetések elfojtását. A tálibok az Iszlám Állam ellenségei, de továbbra is fenntartják kapcsolataikat a megfogyatkozott al-Kaidával.
Az Egyesült Államok végleges kivonulása magában foglalta diplomatáinak kivonását, bár a külügyminisztérium nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy a tálibokkal újrainduljon valamilyen szintű diplomáciai kapcsolat attól függően, hogy miként viselkednek a kormányalakítás és az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi kérések betartása terén.
Az a gyorsaság, amellyel a tálibok augusztus 15-én elfoglalták Kabult, meglepte a Biden-kormányzatot. Ez arra kényszerítette az Egyesült Államokat, hogy kiürítse nagykövetségét, és kétségbeesetten felgyorsítsa az evakuálási erőfeszítéseket, amelyek során rendkívüli légi nagyságú szállításra került sor, amelyet főként az amerikai légierő hajtott végre, miközben az amerikai szárazföldi erők védték a repülőteret.
A légi szállítás olyan káoszba torkollott, hogy számos afgán meghalt a repülőtéren, köztük legalább egy, aki megpróbált belekapaszkodni egy C-17-es szállító repülőgép vázába, miközben az a kifutópályán száguldott.
Az evakuálás végére jóval több, mint 100 000 embert, főként afgánokat, szállítottak biztonságba. Egy ilyen küldetés végrehajtásának veszélyei, miközben a friss győztes tálibok körülveszik őket, és az Iszlám Állam támadásaival kell szembenézniük, tragikusan kerültek előtérbe augusztus 26-án, amikor egy IS öngyilkos merénylő felrobbantotta magát a repülőtér kapujában, legalább 169 afgán és 13 amerikai életét oltva ki.
Nem sokkal a támadás után Biden kitartott azon álláspontja mellett, hogy a háború befejezése volt a helyes lépés. Azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak már itt az ideje, hogy a világ más részeiből érkező fenyegetésekre összpontosítson.
„Hölgyeim és uraim” – mondta – „itt volt az ideje, hogy véget vessünk egy 20 éves háborúnak”.
A háború kezdete egy ígéret visszhangja volt, amelyet George W. Bush elnök tett, amikor három nappal azután, hogy eltérített repülőgépek a World Trade Center ikertornyaiba csapódtak, a New York-i romok tetején állt.
„Azok, akik ledöntötték ezeket az épületeket, hamarosan mindannyiunkat meghallanak!” – jelentette ki egy megafonon keresztül.
Alig egy hónappal később, október 7-én Bush elindította a háborút. A tálib erőket legyőzték, és Kabul néhány hét alatt elesett. Az Egyesült Államok által felállított, Hamid Karzai vezette kormány vette át a hatalmat, bin Laden és al-Kaida-kollégái pedig a határon túlra, Pakisztánba menekültek. A színpadon megkezdődött az USA végül is hiábavaló erőfeszítése egy olyan stabil Afganisztán felépítésére, amely képes lenne együttműködni az Egyesült Államokkal egy újabb 9/11 megakadályozása érdekében.
A kezdeti terv az volt, hogy felszámolják bin Laden al-Kaidáját, amely Afganisztánt az Egyesült Államok elleni támadás kiindulópontjaként használta. A nagyobb célkitűzés a „globális terrorizmus elleni háború” volt, amely azon a meggyőződésen alapult, hogy a katonai erő valahogyan legyőzheti az iszlám szélsőségeseket. Afganisztán ennek a harcnak csak az első fordulója volt. Bush úgy döntött, hogy Irak lesz a következő, 2003-ban meg is szállta, és egy még halálosabb konfliktusba keveredett, amely Afganisztánt másodlagos prioritássá tette, egészen addig, amíg Barack Obama 2009-ben át nem vette a Fehér Házat, és még abban az évben nem döntött az afganisztáni eszkaláció mellett.
Obama 100 000 főre emelte az amerikai csapatok létszámát, de a háború elhúzódott, miközben a tálibok Pakisztánt használták menedékhelyként.
Amikor Donald Trump 2017-ben belépett a Fehér Házba, ki akart vonulni Afganisztánból, de nemcsak a maradásra, hanem több ezer amerikai katona felvételére és a tálibok elleni támadások fokozására is rábeszélték. Két évvel később kormánya már a tálibokkal való megegyezést kereste, és 2020 februárjában a két fél olyan megállapodást írt alá, amely 2021 májusára teljes amerikai kivonulást írt elő. Cserébe a tálibok számos ígéretet tettek, köztük azt, hogy nem támadják meg az amerikai csapatokat.
Biden mérlegelte a nemzetbiztonsági csapatának tagjaitól kapott tanácsokat, akik amellett érveltek, hogy tartsák meg azt a 2500 katonát, akik januárban, hivatalba lépésekor Afganisztánban voltak. Április közepén azonban bejelentette a teljes kivonulásról szóló döntését, és eredetileg szeptembert jelölte meg a kivonulás határidejeként.
A tálibok ezután offenzívát indítottak, amely augusztus elejére kulcsfontosságú városokat, köztük tartományi fővárosokat döntött meg. Az afgán hadsereg nagyrészt összeomlott, néha inkább megadta magát, mintsem hogy végső harcba szállt volna, és nem sokkal azután, hogy Ashraf Ghani elnök elmenekült a fővárosból, a tálibok bevonultak Kabulba, és augusztus 15-én átvették az irányítást.
Az ország egyes részei modernizálódtak az amerikai háború évei alatt, de Afganisztán továbbra is kész tragédia. Szegény, instabil, és sokan attól tartanak, hogy visszatérnek a brutalitáshoz, amelyet az ország – különösen a nők és a lányok – elszenvedtek, amikor 1996 és 2001 között a tálibok uralkodtak.
Az USA számos kudarcot vallott. Lealacsonyította, de le soha nem győzte a tálibokat, és végül nem sikerült olyan afgán hadsereget létrehoznia, amely képes lett volna feltartóztatni a felkelőket annak ellenére, hogy az USA 83 milliárd dollárt költött a hadsereg kiképzésére és felszerelésére. A be nem váltott ígéretek között szerepelt a tartós partnerség egy USA-barát afgán kormánnyal, amely biztosíthatná, hogy az ország ne váljon ismét az Egyesült Államok elleni támadásokra törő szélsőségesek táptalajává.
