Az 1980-as években a szovjet erők hét alkalommal tettek sikertelen kísérletet arra, hogy elfoglalják Pandzsír-völgy területét. A tálib hatalomátvétel után a völgy lakói most ismét az ellenállást választották.
Pandzsír völgye közel három órányi autóútra fekszik Kabul városától északra, és szinte már egyfajta mitikus szerepet tölt be az afgán történelemben. Egy olyan természeti erőd, amit három irányból is óriási hegygerincek ölelnek körbe, területét a Pandzsír-folyó szeli át. Egyetlen bejárata van: egy szurdokon áthaladó keskeny út délen. A völgy zöld mezőin néhány rozsdás harci jármű maradványa hirdeti, hogy rendszeres összecsapások helyszíneként szolgált a terület.
Ahogy azt a The Spectator World cikkében felidézi: a Pandzsír-völgy részévé váltak a háborúk, miután a szovjet erők hét alkalommal is sikertelen kísérletet tettek arra, hogy elfoglalják az 1980-as évek során, majd a tálibokkal szemben is állandó ellenállást mutatott az 1990-es években. „Ezen a héten pedig egy újabb becsületérmet szerzett az afgán háborúk sorában, mivel ez az egyetlen tartomány, ami még mindig áll a tálibokkal szemben” – olvasható a lap írásában.
Ahmad Massoud, akinek édesapja Ahmad Shah Massoud 2001-ben bekövetkezett haláláig a „Pandzsír oroszlánja” címet is viselte, a Nemzeti Ellenállási Front lobogóját is felhúzta nemrég. Majd hozzá csatlakozott több ezer katona is, akik nem voltak hajlandóak kapitulálni a tálibok nyomására.
A lap beszámolója szerint az újonnan formálódott erők máris sikereket értek el, és Észak-Pandzsírban három kerületben is visszaverték a tálib erőket. Bár az eredmény kiemelkedő, a cikk szerint még jelentős teszt előtt állnak a harcosok: míg például az idősebb Massoud háborúkat vívott egész életében, fia Londonban tanult és nem szerzett még katonai tapasztalatot. Ráadásul a terület nem rendelkezik repülőtérrel, ami újabb kihívás elé állíthatja az ellenállókat, akiknek sziklás terepen, kevés járható úton kell boldogulniuk.
De a földrajzi kihívás a tálibok számára is fennáll. Sőt, a cikk szerzője, Davod Loyn szerint a „2.0-ás” tálibok még nagyobb nehézségekkel néznek szembe, mint korábban – akár az 1996-os polgárháború idején az akkori tálib csapatok. Szerinte ugyanis nem szabad elfeledkezni arról, hogy a tálibok jelenleg nem élvezik az afgán lakosság kiemelkedő részének támogatását.
„Ez egy nagyon fiatal ország, a lakosságnak majdnem fele nem is élt még, amikor a tálibok voltak hatalmon. A női jogokat megtartották – és nem csak a városokban. Az utolsó átfogó közvélemény-kutatás 2019-ben azt mutatta, hogy a tálibok támogatottsága kevesebb, mint 15 százalékon áll”
– írta Loyn, aki szerint Amrullah Száleh szerepe is kiemelkedő a jelenlegi eseményekben. Mint ismert, Száleh a tálibok hatalomátvétele után saját magát az ország ügyvivő elnökének nevezte ki, majd a pandzsíri ellenállókat is támogatásáról biztosította. Mivel a völgyet nagyrészt etnikailag tadzsikok lakják, és a szomszédos Tádzsikisztánban elfogadták Szálehet az ellenállás arcának, nagy lehetőségek állnak előtte. (Nem mellesleg Száleh az 1990-es években már szoros kapcsolatban állt a CIA-val, majd az afgán hírszerzés fejévé vált és máig jó kapcsolatokat ápolt a tádzsikisztáni vezetéssel.)
„Ha Száleh még nagyobb támogatásra és területre tud szert tenni, akkor az megfelelő ürügy lenne a nyugati kormányok számára ahhoz, hogy ne ismerjék el a tálibokat”
– írja a Spectator World szerzője, aki ezután azért megjegyzi: nem valószínű, hogy Tádzsikisztán nyíltan támogatásáról biztosítaná a Nemzeti Ellenállási Mozgalmat a jövőben. Továbbá Oroszország is jelezte, hogy nem áll Pandzsír mellé, és várhatóan az Öböl-menti országok, Pakisztán, valamint Kína is kész lesz elismerni a tálibok uralmát.
„Ez az ügy könnyen egy újabb nemzetközi törésvonallá válhat”
– véli az újságíró, aki összegzésként megjegyzi: Afganisztán háborúinak sora biztosan folytatódik a jövőben.
