Miközben a kongresszus a nukleáris fegyverek új generációjának kiépítéséről fog vitázni, egy konferencián a világ másik felén arra világítanak rá, hogy az olyan ellenfelek, mint Oroszország is, hogyan próbálják megkerülni az Egyesült Államok befolyását és hagyományos katonai dominanciáját – írja a Zenger.
Amikor az amerikai képviselőház a jövő héten a védelmi kiadásokról szóló törvényjavaslattal foglalkozik, az egyik szempont az lesz, hogy milyen nukleáris arzenált finanszírozzon az Egyesült Államok. Eközben egyesek az ukrajnai Kijevben ezen a héten tartott találkozóra mutatnak rá, amelyen bemutatják, hogy Oroszország nem-hagyományos katonai és politikai stratégiákat alkalmaz, nemcsak azért, hogy a Krím feletti ellenőrzést átvegye, hanem azért is, hogy megakadályozza amerikai válaszlépéseket
„A Krímben az orosz jelenlét nem védekező, hanem támadó jellegű”
– mondta Stephen Blank, a Külpolitikai Kutatóintézet vezető munkatársa és az amerikai hadsereg hadi főiskolájának korábbi orosz tanulmányokért felelős igazgatója a Mitchell Institute for Aerospace Studies által szervezett augusztus 23-i webináriumon.
„Tisztában kell lennünk ezzel a fenyegetéssel, és ellenintézkedéseket kell tennünk vele kapcsolatban”.
Eközben egyes amerikai törvényhozók megkérdőjelezik, hogy szükség van-e a drága nukleáris fegyverekre az Oroszország és Kína által jelentett fenyegetés elhárításához. Augusztus 9-én a képviselőház fegyveres testületek bizottságát vezető demokrata képviselő arra kérte Joe Biden elnököt, hogy a kormány nukleáris arzenálja rendszeres felülvizsgálatának részeként az új földi telepítésű nukleáris rakéták független pénzügyi felülvizsgálatát is folytassák le.
A Bidenhez intézett levélben Adam Smith, washingtoni demokrata képviselő szerint a felülvizsgálat során azt is elemezni kell, hogy szükséges-e egyáltalán fenntartani a nukleáris arzenál szárazföldi lábát. (Az Egyesült Államok nukleáris stratégiája régóta a „triász” megközelítésre épül, amely a szárazföldön az interkontinentális ballisztikus rakéták, a tengeren a tengeralattjárókon és a levegőben a B-52-esekből és B-2-es lopakodó bombázókból álló nehézbombázóflotta révén tartja fenn a működőképes fegyvereket).
Mivel azonban az Egyesült Államok Minuteman III interkontinentális ballisztikus rakétákból álló flottája elöregedett és hasznos élettartamán túlhaladt, egyes amerikai törvényhozók azt kérdezik, hogy nem túl magas-e a triász szárazföldi lába modernizálásának az ára, különösen a változó fenyegetések fényében.
A többi nukleáris hatalom arzenálépítésének fenyegetése arra készteti az Egyesült Államokat, hogy költséges új fegyverrendszerek mellett kötelezze el magát, miközben fenntartja jelenlegi arzenálját, amely olyan fegyvereket is tartalmaz, amelyek „megkérdőjelezhető operatív jelentőséggel bírnak a mai környezetben”
– írta Smith, példaként említve a B-83-as gravitációs bombát, az Egyesült Államok legerősebb nukleáris eszközét. (Az ilyen bombák hatóereje 1,2 megatonna, ami 60-szor erősebb, mint az, amelyet az Egyesült Államok a második világháború végén dobott le Nagaszakira.)
„Amikor mindezen rendszerekről kérdezik, a védelmi minisztérium gyorsan rámutat az orosz és kínai nukleáris fegyverfejlesztésekre, ami attól tartok, hogy egy újonnan felerősödött és nagyon veszélyes fegyverkezési verseny felé vezet minket”
– írta Smith.
Krími Platform
Augusztus 23-án Ukrajna adott otthont a Krími Platform csúcstalálkozójának, amely egy olyan nemzetközi diplomáciai találkozó, amelynek célja, hogy foglalkozzon Oroszország folyamatos jelenlétével a Krím-félszigeten. Oroszország 2014-es inváziója, majd a Fekete-tenger partján fekvő Krím-félsziget annektálása hangos nemzetközi elítélést váltott ki, többek között az ENSZ Közgyűlésének 2020. decemberi határozatában is.
Az invázió, amely civilruhás csapatokkal bevetésével zajlott, az úgynevezett „szürke zóna jelenségek” példája, amelyben az olyan nemzetek, mint Oroszország és Kína olyan katonai akciókat hajtanak végre, amelyek éppen csak nem vonják maguk után az Egyesült Államok válaszlépéséit.
Blank elmondta, hogy Oroszország kisebb, alacsonyabb hatóerejű „taktikai” nukleáris robbanófejeket fejleszt, amelyeket katonai erők és létesítmények ellen terveztek, szemben a nagy hatóerejű fegyverekkel, amelyeket városok lerombolására hoztak létre.
Mivel Oroszország és egyre inkább Kína is úgy látja, hogy az Egyesült Államok hagyományos eszközökkel legyőzhetetlen erő, a nukleáris fegyverek kifejlesztésében látja az egyetlen módot az amerikai hadsereg dominanciájának megfékezésére.
„A nukleáris fegyverek olyan védőpajzsot jelentenek Moszkva számára, amely mögött büntetlenül cselekedhetnek hagyományos eszközökkel”
– mutatott rá Blank.
Oroszország egy sor „kettős felhasználásra” képes járművet is épít, például olyan támadó tengeralattjárókat, amelyek hagyományos és nukleáris fegyverek bevetésére egyaránt alkalmasak. Miközben Oroszország interkontinentális atomrakétákat jelentős számban tart fenn, amelyek képesek csapást mérni az Egyesült Államokra, folytatja az új fegyverrendszerek fejlesztését, hogy segítsen „aláásni a stratégiai stabilitást”
Oroszország egy szudáni haditengerészeti támaszpont építésén is dolgozik, ami kibővített hozzáférést biztosít számára az Indiai-óceánhoz és a szomszédos amerikai érdekeltségekhez és szövetségesekhez.
Tekintettel Oroszország azon törekvéseire, hogy kiterjessze ellenőrzését olyan helyekre, mint a Krím és Afrika, veszélyes lenne csökkenteni vagy megszüntetni az amerikai fegyverarzenál egyes részeit, különösen mivel Oroszország tovább fejleszti fegyverkészletét.
„Ha eltávolítanánk a triász szárazföldi lábát, az oroszoknak nem kellene a megelőzésre alkalmas képességet kiépíteniük. Az egyoldalú leszerelés nem működik. Kérdezzék meg a tálibokat”
– mondta Blank, utalva az Egyesült Államok kivonulására és Afganisztán ezt követő elfoglalására az iszlám fundamentalista csoport felkelői által.
Hogyan tovább?
Közben a kínaiak is dolgoznak a saját triászuk kiépítésén, ami egy újabb ok arra, hogy az USA-nak meg kell tartania a szárazföldi rakéták robusztus hálózatát.
A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően, a volt Szovjetunió felbomlása után az Egyesült Államok a nukleáris elrettentésen alapuló védelmi stratégiáról áttért a terrorizmus elleni küzdelemre. A figyelem más nukleáris államokról való elterelése lehetővé teszi számukra, hogy egy „szürke zónában” tevékenykedjenek, és kihívást jelentsenek az Egyesült Államok befolyása ellen.
„Lehet, hogy fegyverzetellenőrzési kezdeményezéseket szeretnénk folytatni, és el kívánnánk szakadni a hidegháborús paradigmától, de Oroszország ezt nem fogja megengedni. Az az elképzelés, hogy az USA-nak és Oroszországnak egymáshoz láncolva kell maradnia, vezérli Oroszország gondolkodását”
– zárta gondolatait Blank.
