Jó oka van annak, hogy az arab világ és az Izrael-ellenes baloldal ragaszkodik a hazug és földrajzilag pontatlan „Ciszjordánia” kifejezés használatához, amikor Júdeára és Szamáriára utal — emlékeztet Dov Fischer az Algemeiner portálon megjelent véleménycikkében.
Gondoljunk csak bele: Képzeljünk el egy emberi jogi mozgalmat, amely a következő szlogen köré épül: Tiltsuk ki az arabokat Arábiából! Egy ilyen szlogen és mozgalom sok kérdést vetne fel. Például, hol máshol lenne joguk az araboknak a létezésre, ha nem Arábiában, és ki tarthatna nagyobb igényt Arábiára, mint az arabok?
Bár a szabadságszerető amerikaiaknak végtelen oka van arra, hogy Szaúd-Arábiára gondolva aggódjanak (ahogy a szabadsággyűlölő amerikaiaknak is), abban mindannyian hajlamosak vagyunk egyetérteni, hogy az araboknak, akik ott akarnak élni, feltétlenül joguk van hozzá. Arábia az araboké. India az indiaiaké. Oroszország az oroszoké. Mongólia a mongoloké. Ausztria az osztrákoké. Guatemala a guatemalaiaké. Kuba a kubaiaké. Jól hangzik.
Valahol ebbe a logikába illeszkedne az is, hogy Júdea a zsidóknak. Még az antiszemiták is nehezen állnának az olyan szlogenek mögé, mint a „Tiltsátok ki a zsidókat Júdeából! A zsidók soha nem éltek Júdeában!” A Júda (Jehuda) törzséből származó zsidók (héberül jehudim) adták Jehuda földjének nevét: Júdea, ahogyan a Biblia King James-féle fordításában olvasható.
Mindig is képtelenség volt Júdeát és Szamáriát „Ciszjordániának” nevezni.
Gondoljunk csak a Biblia leghíresebb helyszíneire: Jeruzsálem, Hebron, Betlehem, Názáret, Bét-El, Jerikó, Siló, Sém (Náblusz), Galilea, Tekoa – mindazok a helyek, ahol a zsidó pátriárkák és matriárkák, a királyok és próféták jártak és éltek. Jézus és az apostolok is. Életük középpontjában mind Júdea és Szamária állt. Ezek a kifejezések a Bibliában mindenütt előfordulnak.
Csak a Tanakhban (héber Biblia) és a keresztény evangéliumokban több mint 100 alkalommal említik „Szamáriát”.
Akkoriban nem volt Tel-Aviv, nem volt Herzlija, nem volt Haifa, nem volt Netanja. Persze, a cionisták megszállták ezeket a területeket is. De Júdea és Szamária városaiban ültették el és eresztettek gyökeret a nyugati civilizáció magjai.
Látogasson el a 140 zsidó közösség bármelyikébe, ahol jelenleg 800 ezer zsidó él Júdeában és Szamáriában, és nem fog folyópartokat látni. Nem úgy, mint Jersey City, New Jersey, amely a Hudson folyó nyugati partján fekszik. Senki sem hívja Jersey Cityt „West Bank-nek” (Nyugati partnak). Miért nem? Túl sok ott a történelem? Túl sok bibliai emlék Mózesről és Áronról, akik a Journal Square-en vásároltak cipőt, vagy a Grove Street-i állomáson használták a PATH-vonatokat?
Az arab világnak és éber szövetségeseiknek nem okoz gondot, hogy a Közel-Kelet minden más helyét annak bibliai nevén nevezzék: Ber Séva, Galilea, Jordán folyó, Gáza, Damaszkusz, Libanon, Tírusz, Szidon és természetesen Jeruzsálem, Hebron, Betlehem és Názáret. Még az amerikaiak is otthonosan használják a bibliai neveket nagyon sok városukra: Hebron, Maryland; a Jericho Turnpike, New York; Bethel, Indiana; a Shiloh-i csata, Tennessee; Manassas (Menashe), Virginia.
Júdeát és Szamáriát – Juda és Somront – a valódi nevükön kellene nevezni, nem pedig azon a pótlékos woke kifejezésen, amely a jelenleg ott élő 800 ezer zsidót akarja megfosztani örökségétől és földjétől. Amikor egy újszülött gyermek érkezik, gondoljunk azokra az órákra, a gondolkodásra, sőt a családok közötti vitákra és tárgyalásokra, amelyek gyakran megelőzik az új jövevény elnevezését.
A neveknek nagy erejük és jelentésük van. Ezért hívják Izrael ellenségei Júdeát és Szamáriát „Ciszjordániának”.
És ezért kell nekünk Júdeának és Szamáriának hívnunk azokat.
