Június végén új törvényt hoztak Franciaországban a köztársasági értékek megerősítése és a szeparatizmus ellen. Ennek nem titkolt célja az iszlamista tendenciák visszaszorítása, vagy legalább is korlátok közé szorítása. Viszont ezt kimondani mégis kényes, így a törvény rendelkezései az összes franciaországi vallásra hatással lesz – nagy vitákat kavarva.
***
Előzmények: a Samuel Paty lefejezése
A törvényjavaslat ötlete első ízben azután lett megemlítve, hogy 2010 őszén egy arab terrorista lefejezte az egyik középiskola földrajz-történelem szakos tanárát. Samuel Patynak annyi volt a bűne, hogy a szólásszabadság mibenlétének oktatásakor megmerte mutatni a 2015-ös terrorhullámot kiváltó Charlie Hebdos karikatúrákat. A pucér prófétát ábrázoló újságlapokat azonban nem hirtelen rántotta elő a táskájából, hanem előtte felajánlotta a diákoknak, hogy elhagyhatják a termet, amennyiben ezek az ismert képek bárkinek a lelki békéjét megzavarnák. Egy csellengésért egy nappal korábban kirúgott muzulmán lány bár nem vett részt az adott órán, de este beszámolt a többiektől hallott órai tananyagról a szüleinek. Úgy állította be a történteket, mintha őt pontosan azért zárták volna ki az iskolából, mert tiltakozott az ellen, hogy kiküldjék az óráról. Melyen szerinte Paty iszlámellenes, pornográf képeket akart felmutatni. A lány hazugságára később fény derült, azonban az apuka a Facebook és a Youtube segítségével egyfajta „fatwát” indított el a tanár ellen.
A felbőszült kommentelők közül végül egy több száz kilométerre élő, muzulmán csecsen fiatalember ragadta meg a stafétabotot, azaz a 30 centis kését. Ezzel fejezte le egy péntek délután a hazafelé igyekvő tanárt – majd kiposztolta a twitterjére. A kiérkező rendőrök elbántak vele, Samuel Paty tanárúr pedig a nemzet halottja lett.
Miért van szükség a törvényre?
Az IFOP 2020 szeptemberi felmérése szerint a fiatal, 25 év alatti francia muzulmánok 74%-a számára fontosabbak a vallási előírások, mint a köztársaság értékei. A 35 éven felüliek esetében ez az arány már csak 25%. A felmérések szerint fiatal francia muzulmánok számára sokkal fontosabb vallásgyakorlat, mint az idősebb generáció számára. Ez a tendencia egyébként nemcsak az arabok, hanem minden más kisebbség esetében jelen van: így a fiatal zsidók is jobban ragaszkodnak a kultúrájukhoz és a vallásukhoz – mint a tősgyökeres francia ifjúság, akik épp ellenkezőleg, egyre inkább eltávolodnak a rítusoktól. A fiatal franciák egy jó részét a szociológusok „katolikus zombiként” emlegetik, ami annyit jelent, hogy bár katolikus neveltetést kapnak, de ők már nem gyakorolják a vallást.
A muzulmán hátterű francia fiatalság radikalizációjának másik oka az, hogy maga az emigráció sokkal nagyobb volumenű, mint korábban. Míg a hatvanas években 15% körül volt a bevándorlás aránya, napjainkban 30%.
Az, hogy magasabb koncentrációban vannak jelen bizonyos város részekben az arab fiatalok, akik sok esetben kiábrándultak – kiváló táptalajt jelent a szeparatizmus és a radikalizmus számára.
Az új törvény
Az új törvény nem nevezi nevén azt, hogy kik is a célcsoportjai. Ezt viszont nagyon egyszerű észrevenni, ha az egyes elemeit vizsgáljuk. Például ezentúl tilos lesz vallási vezetőket külföldről a köztársaság vallási gyülekezetei számára delegálni. Ez a mostani gyakorlat leállítását célozza, amikor az arab országok imámokat, muzulmán arab papokat küldenek Franciaországba. Most már ezt saját maguknak kell megoldani. Ezenfelül azon szervezetek közfinanszírozását is betiltják, melyek értékrendje nem egyeztethető össze a köztársaság normáival. Még a törvény bevetése előtt, Samuel Paty kivégzése után betiltották az Izraelellenes Barakacity muszlim nonprofit szervezet franciaországi ágát.
Az Iszlám Testvériség által támogatott szalafista egyesület jótékonysági tevékenysége egy lepel, ami mögött az iszlamista teóriák terjesztése volt a fő cél. Az alapítványok külföldi dotációját is ezentúl felülvizsgálhatják. A franciaországi vallási közösségeknek pedig lehetnek bőven külföldi támogatói, hiszen 1905 óta semelyik egyház nem kap külön költségvetési támogatást. A hívek saját támogatása, tagdíjaik valamint más bevételeik (például a Francia Állami Rabbinátus esetében a kóser termékek kereskedelméből származó jövedelem) mellett jól jöhet egy kis plusz pénz. Az, hogy ezért mit várnak el a külföldi támogatók? Arab országok esetén – ez megint más kérdés.
A törvény értelmében a nem-állami fenntartású oktatási intézmények függetlensége is csorbulhat, minthogy ezeket is felülfogják vizsgálni. Mondván, hogy nem lehet trójai falóként felhasználni az magán iskolákat mindenféle radikális eszmék kibontakoztatására és leplezésére. Betiltják továbbá a szüzesség nőgyógyászati megállapítását, ami szintén előfeltétele még napjainkban is a vallásos arab házasságoknak. A francia nőgyógyászok egy része egyébként a hibás „bizonyítékok” ellenében is kiállította az igazolást, attól tartva, hogy ennek hiányában a fiatal lányokat súlyos atrocitások érhetik. A férfiak és nők egyenjogúsága is fontos napirendi pontja a törvénynek.
A francia zsidók esete
A Public Sénát televíziós politikai hírműsorban a francia főrabbit is megkérdezték a nők és a férfi egyenjogúságának a kérdéséről a zsidóságon belül. Köztudott ugyanis, hogy a nők és a férfiak mechicával, azaz egy függönnyel vagy paravánnal vannak elválasztva egymástól, és a nők nem vesznek részt a hagyományos zsidó liturgiában. Hogy lesz vajon így jelen a republikánus érték, az egyenlőség a két nem között? Haim Korsia elmondta, hogy miután megválasztották, az első közösség, amelyet felkeresett pont olyan volt, aminek női vezetője volt.
Szerinte semmi kivetnivaló nincs abban, ha a nők is aktívan részt vesznek a közösségi életben – az pedig, hogy a zsidók a saját vallásukat miként élik meg és vezetik, szerinte nem fog a törvény hatásköre alá kerülni. Tehát a mechica marad, ebben tehát nem lesz változás.
Arra a kérdésre, hogy mi lesz a reform és progresszív vallási vezetőkkel, akik Franciaországban nem, csakis Nagy-Britanniában, vagy az USÁ-ban, esetleg Izraelben kaphatnak képzést – azt válaszolta, hogy itt nem arról van szó, hogy eleve külföldiek jönnek ide, hanem, hogy franciák mennek tanulni külföldre. Ez pedig megint más tészta.
Szerinte semmi baj nincs azzal, hogyha az állam beleláthat a vallási gyülekezetek kasszájába. Azt mondja, hogy aki tisztességes, annak nincs félnivalója. Szerinte teljesen normális, hogy a köztársasági értékrendtől eltérő szervezetek közfinanszírozása megszűnik. Sőt mi több, szerinte egyáltalán nem is kéne, hogy létezzenek olyan szervezetek, amelyek nem egyeztethetők össze az állam normáival.
Francia zsidó iskolák
Franciaországban a zsidó gyerekeknek csupán a 30%-a tanul állami iskolákban, 35% magán iskolákban, és megint 35% vallásos zsidó iskoláknak. Az alacsony részvételt az állami oktatási rendszerben az magyarázza, hogy a szülők féltik az antiszemitizmustól a gyerekeiket, másrészt pedig szeretnék ha a zsidó vallásos értékek helyt kapnának a neveltetésükben. Haim Korsia sajnálatosnak nevezte a helyzetet, ami mindenki számára ismert. Azt viszont hozzátette, hogy azokon a helyeken, ahonnan kiveszik a zsidó diákokat, a köztársasági értékek is veszélybe kerülnek, és ezekben az iskolákban a radikalizmus is felerősödik. Magyarán gettósodnak bizonyos városrészek, például Seint Saint Denis, melynek az állami iskolájába már nincsenek is zsidó diákok.
A Public Senat kerekasztal beszélgetése során az egyik résztvevő felvetette a francia főrabbinak, hogy bizony a francia chábád-lubavicsi közösség is hajlamos ilyetén bezártságra. Erre ő azt felelte, hogy bár ez így tűnhet, de a zsidó szempont merőben más. A francia lubavicsi közösség például Dávid király egyes zsoltárait a Marseilles nemzeti himnusz dallamaira énekeli el, ami egyben egy jelkép is. Jeremiás prófétára utalt, aki szerint a zsidóknak azt az országot kell szolgálnunk, ahol történetesen élnek. Emiatt van az, hogy a köztársaságra és annak honvédelmére is mondanak áldást a szombati istentisztelet során.
A zsidóság sorsa ugyanis a köztársaság sikerével párhuzamosan alakul. Azokban a periódusokban, amikor gyenge a köztársaság, például a Dreyfus per idején – a zsidók sorsa is rosszabbul ment. Amikor erős a köztársaság helyzete, akkor viszont a zsidók is békében élhetnek. Emiatt Haim Korsia üdvözli az új törvényt.
Amiről nem volt még szó
Az, hogy a vallásos zsidó magániskolákat hogyan befolyásolja az új törvény, még nem lehet tudni. Ezekben például az irodalomoktatás is másként működik, mint egy átlagos francia iskolákban – egészen egyszerűen azért, mert a szépirodalom tanulmányozása során egyszerűen kihagyják a könyvek pikáns részleteit. Az, hogy a magániskolák tantervével mi lesz – egyelőre még talány.
Az új törvénye előír a franciaországi közszolgálat és oktatás szereplői számára is egyfajta képzést képzést az egyik francia republikánus alapkő, a szekularizmus témaköréről. Ezt a francia állami iskolák tanárai nagyon fontosnak tartják, mert így hozzájuthatnak olyan információkhoz és érvrendszerhez, ami segíthet például osztályon belüli vitákat kezelni egy Samuel Paty esetéhez hasonló kényes helyzetben. A vallásos zsidó iskolákban viszont nem várható el, hogy pont a szekularizmust fogják propagálni.
Emmanuel Macron a mészárlás után tett interjújában mindenesetre azt mondta, hogy nem járja, nem elfogadható, hogy a vallási gyakorlat a köztársaság értékeinél fontosabb legyen bárki számára is.
Haim Korsia főrabbi szerint azonban a köztársasági értékek teremtik meg a szabad vallásgyakorlat lehetőségét. Szabadság, egyenlőség, testvériség. A vallási szervezetek állami kontrollja viszont megkérdőjelezi azt, hogy az állam és a vallás valóban kettévált-e. A jövő nagy talány mindenki számára. Haim Korsia szerint viszont lépni kellett – íme, talán így jobb lesz.
