Miután hónapokig azt várták, hogy az iráni atomprogramról folytatott bécsi tárgyalásokon az áttörés csak idő kérdése, a siker esélye most egyre kevésbé látszik valószínűnek. A hónap elején Irán külügyminiszter-helyettese azt mondta, hogy a nukleáris megállapodás helyreállításáról szóló tárgyalások nem folytatódnak addig, amíg a keményvonalas Ebrahim Raisi augusztus 5-én hivatalba nem lép elnökként — írja a Times of Israel.
Bár mindkét félnek jelentős ösztönzői vannak a megállapodáshoz való visszatérésre, Irán agresszív tárgyalási követelései és nukleáris programjának folyamatos fejlődése olyan szakadékot hozott létre a felek között, amelyet egyre nehezebbnek tűnik áthidalni.
Ráadásul most már nem teljesen világos, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető továbbra is vissza akar-e térni a megállapodáshoz annak ellenére, hogy a Biden-kormányzat egyértelműen szeretné azt tető alá hozni.
Irán és az Egyesült Államok április óta közvetett tárgyalásokat folytat Bécsben a 2015-ös közös átfogó cselekvési tervhez való visszatérésről, amely Teheránnak szankciókönnyítést biztosított az atomprogramjának jelentős korlátozásáért cserébe.
Donald Trump, korábbi amerikai elnök 2018-ban kilépett a megállapodásból, és újra bénító szankciókat vezetett be Irán ellen, ami arra késztette az Iszlám Köztársaságot, hogy a megállapodást megsértve minden idők legmagasabb szintjére növelje az urándúsítást.
Az új amerikai kormány ezzel szemben nyíltan hangoztatta, hogy szívesen helyreállítaná a nukleáris megállapodást.
„Biden kezdettől fogva egyértelműen kijelentette, hogy vissza akarja szerezni a JCPOA-t, és az iráni atomprogramot egy dobozba zárni, hogy hivatalba lépése első napján millió más problémával foglalkozhasson, amelyekkel mind kül-, mind belpolitikailag szembe kellett néznie” – mondta Jonathan Ruhe, az amerikai Zsidó Nemzetbiztonsági Intézet külpolitikai igazgatója.
A Biden-kormányzat még arra is hajlandónak mutatkozott, hogy Iránnak hozzáférést biztosítson a külföldön befagyasztott eszközökhöz, amit azonban az üres gesztusként elutasított.
„Nyilvánvaló, hogy a rezsim nem érzi olyan szorosan a gazdasági hurkot, mint korábban”
– mondta Richard Goldberg, az Alapítvány a Demokráciák Védelméért vezető tanácsadója.
A tárgyalások hatodik fordulója június végén ért véget, és bár a Biden-kormány kifejezte érdeklődését a tárgyalóasztalhoz való visszatérés iránt, amerikai tisztviselők egyre pesszimistábbak a megállapodás esélyeit illetően.
A megállapodás egyenlete egyszerűnek tűnik: Irán a JCPOA által részletesen meghatározott feltételek szerint csökkenti nukleáris programját, míg az USA a Trump-korszak szankcióinak nagy részét visszavonja.
Irán – vagy legalábbis az Ali Khamenei köré tömörülő keményvonalas elemek – azonban többet követel. Teherán az összes szankciót el akarja törölni, beleértve a terrorizmussal és más, nem nukleáris kérdésekkel kapcsolatos szankciókat is.
Az iráni tárgyalók garanciákat követelnek arra is, hogy az Egyesült Államok nem léphet ki ismét az ENSZ jóváhagyása nélkül a megállapodásból. Ez a követelés nyilvánvalóan nem állja meg a helyét, mivel egy amerikai kormány által kötött megállapodás nem kötelező érvényű a jövőbeni kormányokra nézve, és teljesen elképzelhetetlen – nem is beszélve az alkotmányellenességről -, hogy az USA olyan országoknak, mint Oroszország és Kína, vétójogot adjon külpolitikája felett az ENSZ-ben.
Az iráni tárgyalócsoport tompa – egyesek azt is mondanák, nem túl kifinomult – megközelítése szöges ellentétben áll a 2013 és 2015 közötti ügyes manőverezéssel, amely a megállapodáshoz vezetett.
„Irán nagyszerű munkát végzett a 2015-ös megállapodáshoz vezető korábbi tárgyalások során, amikor a növelte befolyását ” – mondta Ruhe.
Teherán ezúttal is igyekszik befolyást szerezni, többek között iraki proxy milíciáin keresztül, amelyekről úgy vélik, hogy az országban lévő amerikai támaszpontok ellen a közelmúltban végrehajtott dróntámadások sorozata mögött állnak.
Az iráni hírszerzés ügynökei még azt is tervbe vették, hogy elrabolnak egy iráni-amerikai újságírónőt Brooklynban, és Iránba szállítják.
A legjelentősebb, hogy az irániak nyíltan kiterjesztették nukleáris programjukat a megállapodásban foglalt korlátokon túl: a működtetett centrifugák számát és típusát, az általuk dúsított urán mennyiségét és szintjét – akár 60 százalékig -, valamint az uránfém előállítását illetően.
„Még a Biden-kormányzatnak is, amely nagyon akarja a megállapodást, nehézséget okoz, hogy azt mondja: ’engedünk a nyomásnak’” – mondta Ruhe.
Irán 2019 júliusában kezdte el nyíltan felmondani a JCPOA szerinti kötelezettségeit, és felgyorsította programját, valamint korlátozta a nukleáris telephelyeihez való hozzáférést, miután az Őrök Tanácsa 2020 decemberében törvényt fogadott el, amely erre kötelezte a kormányt, ha a szankciókat nem oldják fel.
Az iráni előrelépések lehetetlenné tehetik az eredeti JCPOA-hoz való visszatérést, még akkor is, ha Irán hajlandó lenne visszavonni irreális követeléseit.
„Egy sor új tény van a terepen, amelyeket Irán a nukleáris programjával kapcsolatban hozott létre” – mondta Goldberg.
A JCPOA-t még azelőtt dolgozták ki, hogy Irán kifejlesztette volna az új, fejlett centrifugákat, amelyek lehetővé teszik, hogy sokkal gyorsabban eljusson a bombához. Ezenfelül Irán kiépítette nukleáris létesítményeit, beleértve a földalatti Fordo nukleáris létesítményt és egy új földalatti centrifugagyártó telephelyet Natanzban.
Mivel ezek a létesítmények 2015-ben még nem léteztek, egyáltalán nem egyértelmű, hogy a JCPOA-hoz való visszatérés szükségessé tenné a leszerelésüket. Mindenesetre az iráni program sokkal fejlettebb lesz, mint ahogy azt az alku valaha is elképzelte, és az irániak továbbra is birtokában lesznek mindannak a tudásnak, amelyet az elmúlt két évben szereztek.
Hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, Irán programja most sokkal átláthatatlanabb, mint 2015-ben volt.
Február végén Irán korlátozta a NAÜ hozzáférését azokhoz a nukleáris létesítményekhez, amelyeket a 2015-ös megállapodás részeként megfigyelt.
A február 21-én kötött három hónapos megállapodást, amely lehetővé tette egyes ellenőrzések folytatását, májusban további egy hónappal meghosszabbították. A megállapodás értelmében Irán vállalta, hogy megőrzi „egyes tevékenységek és megfigyelőberendezések” felvételeit, és azokat átadja a NAÜ-nek, amint az amerikai szankciókat feloldják.
Júniusban Irán közölte, hogy nem adja át a felvételeket.
„Van némi elképzelésünk arról, hogy Irán atomprogramja mennyire fejlett. De most sokkal több a kétértelműség körülötte, mint a tárgyalások megkezdése előtt” – magyarázta Ruhe.
Ez a kétértelműség egy új megállapodást is megnehezít. Anélkül, hogy tudnák, mennyire fejlett az iráni program – milyen jelentősek a dúsított uránkészletei és hány centrifuga működik – az amerikaiak nem lehetnek biztosak abban, hogy mire próbálják rávenni az irániakat, hogy engedjenek.
Irán tárgyalási pozíciója kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mire megy ki Khamenei játéka.
Az egyik lehetőség, hogy a legfelsőbb vezető stratégiai iránya nem változott, és végső soron vissza akar térni a megállapodáshoz. Ez azt jelentené, hogy tárgyalói taktikaként az időre játszanak, hogy lássák, meddig tudják nyomni a Biden-kormányzatot.
„Lehet, hogy azt mondják, már zsebre vágtuk az összes szankciót az amerikaiaktól, mégis többet akarunk” – mondta Goldberg.
„Véleményem szerint nem csak Biden az, aki a nukleáris kérdéseket ’vissza akarja tenni a dobozba’, hanem Khamenei is” – mondta Raz Zimmt, a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének Irán-szakértője.
A megállapodás segítene Iránnak megbirkózni gazdasági gondjaival, nagyobb legitimitást biztosítana számára a világ színpadán, és jelezné a Nyugat számára, hogy Raiszi mérsékeltebb, mint amilyennek jelenleg tűnik.
Ez azonban még nem garantálja, hogy az irániak végül beleegyeznek a megállapodásba.
„Bár az irániaknak vannak ösztönzői a szankciók enyhítésének biztosítására, az iráni keményvonalasok – úgy tűnik, mindig nehezen tudják rávenni magukat, hogy igent mondjanak bármire is az amerikaiaknak” – mondta Ruhe.
Az is elképzelhető azonban, hogy Khamenei úgy döntött, nem lép vissza a megállapodásba.
„Inkább megkerülnék a szankciókat olyan országokon keresztül, mint Kína, és létrehoznának egy ’ellenállási gazdaságot’” – mondta Zimmt.
Ennek hallatán az irániak megértik, hogy soha nem lesz garancia arra, hogy az USA a jövőben nem fogja újra bevezetni a szankciókat, és maga a Biden-kormányzat is „hosszabb és erősebb” szankciókat fog szorgalmazni egy következő megállapodásban.
Khamenei tehát azért folytatná a tárgyalásokat, hogy az iráni programnak minél több időt adjon a fejlődésre, amíg a Nyugat a tárgyalásokra összpontosít, és így Teherán az USA-t hibáztathatja, ha a tárgyalások kudarcot vallanak.
Iránon belül hibáztatási játszma bontakozott ki a távozó Hasszán Róháni kormánya és a hivatalba lépő Raiszi csapata között.
„A helyzet most az, hogy a fő vita nem Irán és a világhatalmak között zajlik, hanem Iránon belül” – magyarázta Zimmt.
Rouhani és Mohammad Javad Zarif külügyminisztériuma megpróbálja megírni politikai akaratát – mondta Zimmt.
Zarif július 11-én levelet írt a parlament nemzetbiztonsági és külpolitikai bizottságának, amelyben kifejtette álláspontját a JCPOA-ról és az Egyesült Államokkal folyó tárgyalásokról.
A levélben megvédte a megállapodást, és az iráni mélyállamot tette felelőssé azért, hogy nem használta ki a megállapodásban rejlő lehetőségeket, és hogy nem viszonozta az amerikaiak idén tett kísérleteit a közös megegyezésre.
A keményvonalasok, köztük a Forradalmi Gárdisták és szövetségeseik Rouhanit és Zarífot hibáztatják, amiért nem védték meg az iráni érdekeket és vörös vonalakat, és amiért nem tartották be az iráni atomprogram felgyorsításáról szóló 2020. decemberi törvényt.
Végső soron azonban a döntés Khamenei és az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács kezében van.
