A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy az Egyesült Államokban a magasan képzett emberek hajlamosak erősebb ellenszenvet viselni a zsidókkal szemben, mint az alacsonyabb végzettségűek. Az antiszemitizmus a magasan képzett osztályokon belül folyamatosan növekszik – nyilatkozta Simone Rodan-Benzaquen, az American Jewish Committe (AJC) európai ügyvezető igazgatója az Atlantico hírportálnak.
Az oktatásra gyakran úgy tekintenek, mint a nyitottságra való ösztönzés egyik motorjára, valamint eszközül a tudatlanság és a gyűlölet elleni védekezésben.
Az összeesküvés-elméletekben hívőkről szóló tanulmányok azt mutatják, hogy egyértelmű összefüggés van az iskolázottsági szint és a társadalmi kérdések magyarázatára irányuló nem-tudományos és alternatív nézetekhez való ragaszkodásra való hajlam között.
Ami a kortárs antiszemitizmust illeti, az egyértelműen a kisebbrendűségi komplexusból ered. Az a gondolat szüli, hogy a „zsidó elfoglalja azt a helyet, ami az enyém kellene, hogy legyen”.
Ha megnézzük a történelmet, rájövünk, hogy az oktatás sajnos nem mindig véd meg az antiszemita gyűlölettől. Az európai antiszemitizmus történelmi személyiségei között találunk néhány nagyon is műveltet.
Ilyen volt Edouard Drumont, a Libre Parole (antiszemita francia újság) alapítója, újságíró és parlamenti képviselő a Harmadik Köztársaság idején. A Dreyfus-ügyben is azt látni, hogy a magasan képzett tisztek és a parlamenti képviselők egy jelentős hányada nagyon mélyen gyökerező antiszemitizmussal rendelkezett. De az 1942-es Wannsee-konferenciára is tekinthetünk, ahol a náci vezetők a végső megoldásról döntöttek. A tizenöt résztvevő közül nyolcnak volt PhD-fokozata.
A háború alatt az is érdekes, hogy sok európai, aki zsidókat bújtatott, nem a legműveltebb rétegből került ki. Sokan egyszerű földművesek voltak, akik úgy érezték, hogy ez az egyetlen helyes dolog amit tenniük kell.
A második világháború óta az oktatás célja a kritikus gondolkodás fejlesztése és az előítéletek megkérdőjelezésére való ösztönzés. Ha megfigyeljük, mi történik ma az európai és amerikai egyetemeken, rájövünk, hogy a kritikus gondolkodást felváltotta a pártoskodás – véli Rodan-Benzaquen.
Egy új amerikai felmérés szerint, amelyet Jay P. Greene, Albert Cheng és Ian Kingsbury Greene professzorok végeztek, az Egyesült Államokban a legjobban képzett emberek hajlamosak nagyobb ellenszenvet táplálni a zsidókkal szemben, mint a kevésbé képzettek.
A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy
„úgy tűnik, hogy az oktatás nem nyújt védelmet az antiszemitizmus ellen, sőt, akár ösztönözheti is azt, részben azáltal, hogy az emberek számára kifinomultabb és társadalmilag elfogadhatóbb módokat biztosít az antiszemitizmus megfogalmazására”
Angliában Rakhib Ehsan több tanulmányt is végzett, amelyek többek között azt találták, hogy az egyetemi végzettségű brit muszlimok és feketék nagyobb valószínűséggel antiszemiták, mint az egyetemi végzettséggel nem rendelkező brit muszlimok és feketék. A magasan képzettek nagyobb valószínűséggel hitték például, hogy a zsidók túl nagy befolyással rendelkeznek a globális bankszférában, a politikában, a médiában, a szórakoztatóiparban és fegyvergyártásban.
Franciaországban, de még inkább Angliában és az Egyesült Államokban, az egykor marginális ideológiák, mint például a posztmodernizmus, a dekolonializmus, a neomarxizmus, a kritikai fajelmélet és az interszekcionalitás előtérbe kerülése pusztító hatással volt mind a zsidókra, mind az egyetemekre általában.
Ezek az elméletek, amelyek a világot feketére és fehérre, elnyomottra és elnyomóra osztják, kevés helyet hagynak a zsidóknak. A zsidókat támogató személyek kényelmesen a „fehérek” kategóriájába lettek besorolva. Eközben a cionizmus a „gyarmatosítás” és „rasszizmus” kategóriájába került.
Éppen Izrael és a cionizmus megkérdőjelezése révén váltak egyes európai és amerikai egyetemek a kortárs antiszemitizmus központjaivá.
Az Egyesült Államokban, különösen az interszekcionális mozgalom befolyása alatt, olyan antirasszista csatározásoknak lehetünk tanúi, amelyekből a zsidókat minimum kizárják, vagy ami még rosszabb, megtámadják. A Black Lives Matter mozgalomban részt venni kívánó zsidó diákokat például arra kérték, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben megerősítik, hogy nem cionisták.
Ma az antiszemitizmus gyakran a radikális anticionizmus formájában jelenik meg, amely mindenki számára elérhetővé tett, igazolt antiszemitizmussá válik. Az emberek úgy érzik, hogy engedélyt kapnak az antiszemitizmusra, ha az az antirasszizmus és az emberi jogok nevében történik – zárja gondolatait Rodan-Benzaquen.
