Kiss Rajmund: Erősödni fognak a nemzeti gondolkodású vezetők

Kiss Rajmund a Mathias Corvinus Collegium diplomácia műhelyének vezetője, dolgozott Szingapúr, Indonézia, Malajzia és Fülöp-szigetek magyar nagykövetségein. 2013-tól a Századvég Gazdaságkutató Intézet üzletfejlesztési igazgatója, 2014-től  Magyarország Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) rendelt Állandó Képviselője lett Genfben. A Neokohnnak adott interjújában beszél a keleti nyitásról, hazánk és Izrael kapcsolatáról, és arról, hogy miért adna jeles osztályzatot a magyar diplomáciának.

***

Mi az az MCC azok számára, akik nem tudják?

A 25 éve működő Mathias Corvinus Collegium Magyarország legnagyobb tehetséggondozó intézménye, amely ma már Kárpát-medence-szerte segíti a tehetséges fiatalokat. Az alapítóknak már negyedszázada is nagyon optimista, grandiózus terveik voltak, azonban az elmúlt egy évben teljesen új fejlődési pályára lépett az intézmény. Olyannyira, hogy szeptemberben kétezer középiskolás magyar tehetség kezdi meg az MCC-n belül a tanulási lehetőségét, amely szám néhány éven belül a duplájára nőhet a magyarországi és külhoni központjaink számának növelésével. De van általános iskolás és egyetemi programunk is, amelyek szintén egyre népszerűbbek. Ezek a programok jó alternatívát jelentenek a közoktatásban és a felsőoktatásban zajló képzések mellett. Azt szoktuk mondani, hogy az MCC ott kezdődik, ahol a rendes oktatás véget ér.

Hány diák tanul jelenleg az Egyetemi Programban?

Az Egyetemi Programban, amelynek része a juniorképzés is mintegy 200 hallgató vesz részt, de a vidéki és határon túli központok létesítésével az a szám is várhatóan emelkedni fog a következő években.

Mit kap, aki az MCC-n végez plusz képzést?

Az MCC képzései – legyen szó bármelyik korosztályról és programról – specifikusabb tudást és képességeket ad a diákok számára, mint a hagyományos oktatás. Ez annak is köszönhető, hogy kiscsoportokban zajlik a képzés, így lehetőség van nemcsak a tanulásra, hanem az együtt gondolkodásra is. A képzéseket a gyakorlati életben is nagy tapasztalatokat szerzett oktatók végzik. Igaz ez a Nemzetközi Kapcsolatok Iskolára is, amelynek négy műhelye van, ezek közül az egyik az általam vezetett diplomáciai műhely.

Az ön szakterülete a diplomácia. Hányas osztályzatot adna, egytől ötig, a jelenlegi magyar diplomáciai teljesítményre?

Én most nem dolgozom a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, és talán elfogult vagyok, de

én jelest adnék.

Fotó: Dimény András

Miért?

Nézzük csak mondjuk az elmúlt egy évet, a borzalmas pandémia időszakát, hogy ki hogyan reagált. Nem véletlen az, hogy ez a kölcsönös tiszteleten alapuló magyar külpolitika nemcsak külgazdasági szempontból érett be, hanem diverzifikálni tudtuk például a vakcina beszerzéseinket. Sajnos el kell mondani, hogy az Európai Unió nem volt a helyzet magaslatán. Persze sok kritikát kapott a Külügyminisztérium is, és Magyarország is, hogy miért vesz Kínából és Oroszországból vakcinát. Sokan azzal riogattak, hogy veszélyes, miközben óriási pénzeket bukott a gazdaság, nem beszélve arról, hogy világszinten több millió ember halt meg. Szerintem jól reagált a magyar kormány, és ezen belül a Külgazdasági Külügyminisztérium, amelyiknek nagyon jelentős feladata volt a beszerzésekben is. Szijjártó Péter októberben talán az egyetlen európai uniós politikus volt, aki elkezdett orosz, majd kínai vakcina-beszerzésről tárgyalni.

Még a független statisztikák szerint is legalább hat-hét hetet nyertünk, tehát ennyi életet tudott ez a politika megmenteni. Most pedig már látjuk, hogy ez körülbelül 500 milliárd forintot is jelentett.

Beszéljünk erről a sokat kritizált keleti nyitásról. Az egész világ a kínai befolyás növekedésétől retteg. Az Egyesült Államokban ki lehet jelenteni, hogy jobb oldaltól baloldalig mindenki ettől tart. Azt senki nem vitatja, hogy Kína komoly erő, már csak számosságát és gazdasági befolyását tekintve. Vajon nem a fő sodorral szembe megyünk, amikor szorosabbra fűzzük a kapcsolatunkat Kínával, Oroszországgal, Törökországgal?

Azt gondolom, hogy amíg a barátainkat meg tudjuk válogatni, a gazdasági partnereink esetében ez luxus lenne. Arra gondolok, hogy érdekelvű gazdaságpolitikát kell folytatni, és nem ideológiai alapon kell a kereskedelemi diplomáciát végezni. Megkerülhetetlen lett a kínai befektetések bevonzása hazánkba, vagy az ottani piacra való kijutás. Minden állam, amely minket kritizál, évtizedekkel hamarabb elkezdte Európából a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatot az akkor még jóval kommunistább Kínával és Oroszországgal is.

Akik kritizálnak minket, azoknak nagyon jó bilaterális kétoldalú gazdasági, kereskedelmi kapcsolataik vannak ezen államokkal.

2008 második felétől mélyrepülésben volt Magyarország GDP-je és a gazdaság, rá kellett jönni, hogy az európai partnereink ugyan nagyon érzékenyek, de mi még náluk is érzékenyebbek vagyunk. Ha Németország tüsszent, mi tüdőgyulladást kapunk. Amit mi nem közvetlenül adunk el Németországnak, a nap végén az is Németországba megy. Hivatalosan csak 30 százalék az export, de indirekt módon ez akár 70 százalék is lehet. A tavalyi évben Korea volt a legnagyobb befektetőnk, amelyre nem volt példa a rendszerváltás óta.

De vajon nem adjuk-e el magunkat aprópénzért, még akkor is, ha az jelenleg a túlélésünket jelenti?

Amikor befektetnek, ugyanannyi támogatást adunk a nyugat-európai partnereinknek, mint másoknak. 1 300 amerikai vállalkozás van az Egyesült Államokból Magyarországon. A stratégiai partnerségi vállalatoknak az egyharmada az USA-ból van.

A keleti nyitás tehát nem valakinek a kárára megy, hanem új piacokra szeretnénk magyar kis- és középvállalkozások termékeit, szolgáltatásait kivinni.

Magyarország nem túl nagy ország, nem túl nagy lakossággal és fontos geopolitikai nagyjáték részesei vagyunk, amiből próbálunk úgy kijönni, hogy mindenkinek jó legyen. Azt gondolom úttörő szellemiségünk amit nem szeretnek a nyugati partnereink, majd egyébként egy-két döntést át maguk is átvesznek.

Ez vonatkozik az ázsiai volt szovjet tagállamokra is? A különböző „isztánokra”?

A Külgazdasági és Külügyminisztérium multilaterális diplomáciával is foglalkozik. Hazánk tagja a többi között a WTO, az ENSZ és az OECD szervezeteknek. A külgazdaság szerintem nemzetbiztonsági kérdés. Nem lehetünk független, szuverén ország, hogyha nincsen stabil, fenntarthatóan növekedő gazdaságunk. A magyar termékeket, szolgáltatásokat a világ minden tájára ki kell ajánlanunk. Engem ez is motivált, mikor négy országban is voltam külgazdasági szakdiplomata, mielőtt nagykövet-helyettes, majd nagykövet lettem. Azért szeretem a kereskedelem diplomáciát, mert abban tényleg nem kell politikát keresni.

Kétségtelen, hogy Szíjjártó miniszternek elképesztő munkabírása van és úgy tűnik, hogy a magyarországi befektetéseket is leginkább ő menedzseli.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium alatt vannak háttérintézmények, kormányhivatalok. Az egyik a HEPA, a Magyar Exportfejlesztési Ügynökség, és édestestvére, a HIPA. Az egyik az exportért, a másik a befektetésekért felel. És 2014 óta már a KKM felügyeli kizárólagosan az Eximbankot. Én emlékszem arra az időszakra, amikor ezek a hivatalok négy minisztériumhoz tartoztak. A központosításnak tehát óriási előnyei vannak, hiszen sokkal gyorsabb a döntéshozatali mechanizmus.

Az Egyesült Államok és hazánk kapcsolata finoman szólva is fura. Miközben a nyugati világhoz orientáljuk magunkat, NATO tagok vagyunk, és Amerika a nyugati világ legerősebb hatalma.

Az elmúlt években azért volt egy jelentős változás.

Emlékezzünk vissza az Obama adminisztráció alatti mélypontra, amikor nyolc év alatt Orbán Viktor nem volt a Fehér Házban, és Obama elnök sem látogatott Budapestre.

Ugyanakkor Goodfriend ügyvivősége alatt, amikor igazán feszült volt a viszony a két ország között, igazán intenzívek voltak a beruházások. Magyarországon a legtöbb amerikai nagyvállalat akkor kapta meg a stratégiai státuszt, tehát a gazdaság szereplői akkor is elégedettek voltak.

Fotó: Dimény András

Nem várt hazánk többet a Trump-elnökségtől a két ország viszonyát tekintve?

Az intenzívebb politikai együttműködés 2017-től indult el, rá egy évre fogadta a Fehér Házban Trump elnök a magyar kormányfőt. Kapcsolataink főbb területei közül kiemelkedő a NATO partnerség, ami a magyar haderőfejlesztésben is megnyilvánul, de fontos terület volt a keresztények védelme, az illegális migráció kezelése, és a gazdasági kapcsolatok további erősítése.

Magyarország és Izrael tekintetében az elmúlt 5-6 év a kapcsolatok a minőségének drámai javulását mutatta. Amikor Netanjahu, akkori izraeli miniszterelnök itt járt Budapesten, három napig vendégeskedett, a magyar miniszterelnök szinte végig mellette volt. Egyértelmű, hogy van a két vezető közt egy nagyon jó személyes kémia. Izraelnek nyilvánvalóan nagyon fontos Magyarország. Az Európai Unió Izraelhez való hozzáállása nem túl jó, Magyarország ebben éket tud verni, és éket is ver minden egyes alkalommal. Izraelben új kormány van. Lát esélyt változásra a két ország viszonyában?

A kétoldalú kapcsolatokban nem csak érdekek, de komoly érzelmek is vannak. Emlékezzünk arra, hogy Szijjártó Péter még az új izraeli kormány megalakulása előtt, idén júniusban Izraelbe látogatott, hogy hazánk szolidaritását fejezze ki a gázai események miatt. A miniszter akkor kijelentette, hogy a Hamász nem egy NGO, hanem egy terrorszervezet. Azt is elmondta, hogyha egy barátunk bajban van, akkor mi ott kell legyünk.

Ezt a kiállást tapasztaljuk minden nemzetközi platformon, akár az EU-ban, akár az ENSZ-ben, ki kell állnunk a barátainkért és a zsidó nép védelme érdekében. Tehát Magyarország teljesen elkötelezett az antiszemitizmus elitélésében, mondhatni mínusz zéró toleranciát képviselünk, ami a jövőben sem fog változni.

Ebben a tekintetben tehát más Magyarország, mint Lengyelország például?

Most láthatóan például van egy konfliktus egy adott ügy kapcsán Izrael és Lengyelország között.

A migráció kérdése egyike azon ügyeknek, amely megosztja az európai országokat. Mit gondol a zsidó közösség szempontjából a migrációról?

Elég megnézni, hogy milyen erőszakos bűncselekményeket követtek el zsidó vallású emberek ellen Európában. Látjuk, hogy milyen atrocitások történtek Bécstől, szinte majdnem minden európai nagyvárosban.

Két évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy egy olyan világ fog következni, ahol erősödnek a nemzeti, konzervatív gondolkodású politikusok. Trump az Egyesült Államokban, Netanjahu Izraelben, Boris Johnson Angliában, Orbán Viktor Magyarországon, és Olaszországban illetve Franciaországban is erősödik a nemzeti tábor. Most számos vezető veszített a fentiek közül. Folytatódhat a trend?

A most elmúló válságból azt is tanulhatnánk, hogy a nemzetállamok jóval gyorsabban és jobban reagáltak a kihívásokra.

Azt gondolom, hogy a nemzeti gondolkodású vezetők erősödni fognak az elkövetkezendő időkben.

Hajdú Péter: Megtanultam hálásnak lenni

Az ismert műsorvezető korábbi tévedéseiről, szakmai és magánéletéről, származásról és a hálaadás fontosságáról is beszélt lapunknak adott exkluzív interjújában.