A Kommentár folyóirat főszerkesztője, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a magyarországi antiszemitizmusról és a nemzetközi baloldal Izrael-ellenességéről nyilatkozott a Mandinernek.
Jelen van még a magyarországi jobboldalon az antiszemitizmus? Vajon mire gondolhatott Jeremy Corbyn, amikor „holokauszt-revizionizmussal” vádolta meg Orbán Viktort? Hová tegyük a nemzetközi baloldal anticionizmusát, Izrael-ellenességét? Az M5-ön futó Kommentár Klub évadzáró adásának témáihoz kapcsolódóan a Mandiner Békés Mártont, a Kommentár folyóirat főszerkesztőjét, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatóját kérdezte.
Békés azzal kapcsolatban, hogy a brit baloldalon „a múltban iszlamista terroristák iránt megértők, vagy a venezuelai diktatúrát méltató” politikusok antiszemitizmussal és demokrácia-ellenességgel vádolják Orbán Viktort, elmondta, hogy meggyőződése szerint ezek a szereplők politikai fegyvereket kovácsolnak minden kezük ügyébe eső eszközből. „Az 1945-ös antifasiszta konszenzus Nyugaton az elmúlt évtizedekben szépen lassan felbomlott, egyrészt a baloldali pártok munkásosztálytól való végleges eloldódása, másrészt egy új szavazóbázis megjelenése, sőt importálása miatt. Miközben az őslakos európai kétkezi dolgozókat muszlim bevándorlókra cserélték,
a menet közben úgyis elfelejtett Tőke helyett a Koránnal kellett megbarátkozniuk”
– fogalmazott.
E folyamat révén „érdekes politikai amalgám jött létre, hiszen a szekuláris-progresszív baloldali, liberális és zöld pártok elkezdtek versengeni az etnokulturálisan meghatározott, vallásos és társadalompolitikai értelemben regresszív felfogású sokadik generációs bevándorlókkal – vagy éppen az újonnan érkezettek tömegével. A laicizmus, a nők és a szexuális kisebbségek jogai hirtelen nem olyan fontosak, ha egy-egy kerület muszlim többségű lakosságát kell megnyerni a parlamentbe való bekerüléshez, így a gyűlöletimámok tevékenysége, a sáriarendőrségek járőrözése, a zsinagógagyalázások és a hazulról hozott etnikai konfliktusok továbbélése (kurd–török ellentét, síita–szunnita villongás, zsidó–arab szembenállás) fölött könnyedén szemet hunynak” – tette hozzá.
A történész az interjú során elmondta, hogy mindehhez a közös alapot a régi internacionalizmus és a „willkommenkulturos” új globalizmus területnélküliséget és a határtalanságot propagáló krédója szolgáltatja, „amelyet ráadásul a nyugati progresszív erők mögött álló transzatlanti nagytőke is lelkesen üdvözöl. Manapság az antifa jelszavát (No border, no nation) valójában a globális kapitalizmus valósítja meg. A baloldal egykori szavazóbázisa pedig a nemzeti-szuverenista pártokat választja, méghozzá gazdasági érdekei és kulturális értékei miatt egyszerre. Az előbbiek miatt lehetséges, hogy egy 2010-es hollandiai felmérés szerint az ország lakosságának akkoriban 6 százalékát kitevő muszlimok háromnegyedét alkotó törökök és marokkóiak közül előbbiek harmada, utóbbiak 60 százaléka preferálta a választásokon a Munkáspártot, 6 százalékuk pedig a Baloldali Zöldekre szavazott” – hangsúlyozta Békés, aki lapunk főszerkesztő-helyettese, Veszprémy László Bernát a Migrációkutató Intézetben elvégzett kutatásait idézve hozzátette:
„A 2012-es franciaországi elnökválasztás volt az első voksolás Európában, amelyet a muszlimok döntöttek el, a szocialista François Hollande javára. Nagy-Britanniában a 2017-es parlamenti választásokon a muszlimok 87 százaléka szavazott a brit Munkáspártra. Ugyanebben az évben a németországi választások eredményeként 37 migráns hátterű képviselő jutott be a Bundestagba. Közülük legtöbben a Die Linke frakciójában foglaltak helyet (a kommunisták képviselőinek 12,5 százaléka rendelkezett bevándorló háttérrel), őket követték a török származású Cem Özdemir vezette Zöldek (11 százalék), majd a szociáldemokraták (6,7 százalék), míg a legtöbb képviselői hellyel rendelkező két uniópártnak összesen sem volt 5 százaléknyi muszlim hitű képviselője. És ha már itt tartunk: a németországi szavazók tizede bevándorló gyökerű, relatív többségük (730 ezer szavazó) török. Míg a migrációs háttérrel rendelkezők, akárcsak köztük a törökök, 40 százaléka az SPD-re szavazott, a „német németeknek” csak a 29 százaléka tett így 2017-ben.
A németországi törökök közel háromnegyede a szociáldemokrata pártot preferálta, ami kétszerese (!) volt az SPD országos támogatottságának.
Vagyis, ha az SPD nem kedvezne a muszlim szavazóknak, könnyen bajba kerülne. Röviden: a szocdemek a muszlim szavazók politikai foglyává váltak. Magyarul mondva: törököt fogtam, nem ereszt. A baloldali politikusok muszlimokkal való flörtölése Franciaországban már elérte azt a határt, hogy új szót – iszlámbalos, islamogauchiste – találtak ki rá”.
A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója a Sargentini-jelentésben szintén felbukkanó antiszemita váddal kapcsolatban elmondta, hogy „a nyugati mainstream progresszív erők, amelyek az euro-bürokrácia derékhadát adják, illetve közülük kerülnek ki a LIBE bizottság ülnökei és főként a bizottsági jelentéstevők, valamint a háttéranyagíró NGO-funkcionáriusok, szóval ez a hálózat már nem a régimódi, partizánromantikás antifasiszta konszenzus, hanem az újgenerációs, szivárványos antirasszizmus képviselője. Eszerint Izrael egy kirekesztő, etnikai homogenitásra törekvő, az államnak zsidó/izraelita karaktert adni akaró, gyarmatosító hatalom, mellyel szemben a palesztinokat kell támogatni. Ez az 1967-es arab–izraeli háború után a nyugati balos körökben elterjedt nézet, melyet nem kevés ügynöki munkával élesztett fel és terjesztett el az arab országok legnagyobb patrónusa, a Szovjetunió.
A baloldal antiszemitizmusa az anticionizmus, amely sokféle módon megnyilvánul,
a nemzetközi bojkottmozgalomtól (BDS) kezdve Izrael önvédelemhez való jogának megtagadásán át egészen a Hamász finanszírozásáig.
Békés Márton az interjúban Benjamin Netanjahu volt izraeli kormányfőt is idézi, aki szerint „az antiszemitizmus elleni fellépéséért igen sokat tett a magyar miniszterelnök”. A történész emlékeztet, hogy „ezt az egymással egyébként nem túl jó viszonyban lévő hazai zsidó szervezetek (EMIH, Mazsihisz) is készségesen elismerik, de legutóbb a Zsidó Világkongresszus elnöke is ráerősített. Az elmúlt tíz évben nemcsak a magyar–izraeli kapcsolatok fejlődtek, de a hazai izraelita közélet is szervesen bontakozik ki, 2017-ben például úttörő, kétkötetes Talmud-fordítás jelent meg, a kormány zéró toleranciája az antiszemitizmussal kapcsolatban vitathatatlan (nem úgy, mint az ellenzéké), zsidó lapok pedig nemcsak, hogy működnek (Múlt és Jövő, Szombat, Új Élet), hanem kínálatuk bővül, legutóbb például egy nagyon informatív, szabadelvű-konzervatív termékkel, a Neokohn.hu-val. Ehhez képest Judith Sargentini Baloldali Zöldek pártja, amely 1989-es megalakulásakor magába olvasztotta a Holland Kommunista Pártot, csatlakozott az Izrael-ellenes BDS-mozgalomhoz, a képviselőnőnek pedig közismert palesztinbarátsága vagy inkább Izrael-ellenessége. Ezek után nem lesz meglepő, ha elárulom: amellett, hogy határozottan bevándorlásbarát és föderációpárti, Strasbourgban ráadásul az LMBT frakcióközi munkacsoport tagja volt”.
„Sargentini önmagában példázza a nyugati baloldal bizarr perfiditását” – tette hozzá Békés.
A magyarországi antiszemitizmusra utalva Békés Márton kiemelte, hogy „Magyarországon nyíltan antiszemita mozgalom, vállaltan zsidóellenes párt nem létezik, az Alkotmányvédelmi Hivatal és maga az állam, valamint a közbeszéd alakítói-szereplői is mindent megtesznek az ilyen hangok elszigeteléséért. Azzal, hogy a kormánypártok és azok vezetői semmilyen teret nem engednek az antiszemita beszédnek, pláne az efféle cselekvésnek, az elsődleges gátja az ilyesmi megjelenésének.
Ellenzéki oldalon viszont látszik – egy ócska, bornírt vicc csattanóját idézve – az igény az antiszemitizmusra”.
Majd hozzátette: „Emlékezzünk rá, hogy a 2020. októberi szerencsi időközi választáson mindegyik ellenzéki párt szívfájdalom nélkül támogatta azt a jobbikos jelöltet, aki távolról sem volt mentes az antiszemita beszédmódtól. Tudjuk, elmondták, 2022 tavaszán is felsorakoznak majd mögötte. A baloldali sajtó eközben tematikájával, az izraeli–palesztin konfliktus tálalásával, a róla szóló anyagainak címadásával rásegít az Izrael-kritikára, amely meredek csúszda az antiszemitizmus felé”.
Az interjú teljes szövege itt olvasható el.
