Az Egyesült Államok, a koronavírus világjárvány által leginkább sújtott országok egyike, úgy tűnik, visszatér a normális kerékvágásba, miután újra megnyitotta üzleteit és repülőtereit, és feloldotta a maszkokra vonatkozó utasítást. És lám, egy másik járvány máris felütötte a fejét: az antiszemitizmus. Az Israel Hayom riportsorozata.
Az antiszemita tartalmak széles körben elterjedtek a közösségi médiában, és a zsinagógák, zsidó intézmények és bárki, aki könnyen zsidóként azonosítható, elsődleges célponttá vált.
Néhány héttel ezelőtt, az izraeli-gázai konfliktus miatti feszültségek csúcspontján a 31 éves Joseph Borgent palesztinbarátok egy csoportja bántalmazta New Yorkban.
„Próbáltam a karommal védekezni, annyira, hogy még mindig fájnak az ízületeim. Fizikailag már majdnem felépültem, de lelkileg sokkal nagyobb kár ért, bevallom” – mondta az Israel Hayomnak.
Borgen egy Izrael-párti tüntetésre tartott a Times Square-en, miután egy héttel korábban részt vett egy hasonló felvonuláson.
„Az első menet során minden nagyon békés volt. Egy héttel később, a második tüntetésre menet kiléptem a vasútállomásról, és a barátaimra vártam, amikor a szemem sarkából megpillantottam, hogy valaki felém fut.
„Mielőtt bármit tehettem volna, egy csapat ember vett körül, akik elkezdtek rugdosni és ütni, és paprikaspray-vel fújtak le. A karjaimat a fejem fölé emeltem, hogy megvédjem magam. Azt hittem, hogy meg fogok halni.”
Honnan tudták, hogy zsidó vagy?
„A kipámról. Nem volt nálam izraeli zászló, és nem is mondtam semmit héberül. Egyszerűen csak kipát viseltem, ahogy most is „.
A támadást több járókelő is filmre vette. A felvételeken látszott, hogy Borgent kíméletlenül verik a rendőrök kiérkezéséig. Kórházba szállították, ahonnan néhány órával később hazaengedték. A támadók közül többet letartóztattak, de néhányuknak sikerült elmenekülniük a helyszínről.
A támadásra válaszul nagyszabású Izrael-párti felvonulást tartottak Long Islanden, ahol Borgen felnőtt. Meghívták, hogy ossza meg történetét, amelyet a médiának adott több tucat interjúban is elmesélt.
Egyes vezetők azt tanácsolják a zsidóknak, hogy ne viseljenek olyan szimbólumokat, amelyek alapján zsidóként azonosíthatók. Mi a véleménye erről?
„Nem hiszem, hogy bárkinek is rejtegetnie kellene a zsidó identitását. Én továbbra is kipát hordok. A történtek óvatosabbá tesznek, hátra-hátra nézek, hogy minden rendben van-e. De ha lesz még egy Izrael-barát felvonulás, biztosan részt veszek rajta kipát viselve. Több óvintézkedést fogok tenni, talán többed magammal megyek, hogy ne legyek magányos célpont.
Nem fogom azonban eltitkolni, hogy zsidó vagyok, és hogy támogatom Izraelt.
„Zsidó identitásunk elrejtése az utolsó dolog, amit tennünk kellene. Ezt próbálják elérni. Senkinek sem kellene aggódnia amiatt, hogy kimehet-e az utcára csak azért, mert egy kisebbség tagja, akár fekete, ázsiai vagy zsidó.
„Kitartónak kell lennünk, erősnek kell lennünk, és meg kell mutatnunk, hogy zsidók vagyunk és támogatjuk Izraelt. Ugyanakkor nem szabad úgy tennünk, mintha a mai idők nem jelentenének kihívást. Az a személy, aki megtámadott, szabadon járkál. A környezete hősnek tartja, és lehet, hogy megismétli a tettét, és más zsidókat bánt. Kellemetlen belegondolni, hogy nincs börtönben, de megpróbálok továbblépni”.
Borden szavai leírják az amerikai zsidóság nagy részének tapasztalatait. A közösség évekig szemet hunyt az antiszemitizmus terjedése felett, mondván, hogy „ilyesmi soha nem történhet meg az Egyesült Államokban”. Az Izrael és a Hamász közötti legutóbbi konfliktus azonban felébresztette az antiszemitizmus egy szunnyadó típusát az Egyesült Államokban, amelyet az amerikai zsidóság már nem hagyhat figyelmen kívül.
A 2000-es évek elején kezdte felütni a fejét, és az amerikai zsidóság a „másik oldalt” hibáztatta. Amikor Barack Obama volt az elnök, a jobboldal azzal vádolta, hogy gyűlöletet terjeszt Izrael, és így a zsidók ellen. Amikor Donald Trump hivatalba lépett, a baloldali zsidók neonácizmussal és fehér felsőbbrendűséggel vádolták, és őt okolták a 2018-as pittsburghi zsinagógai lövöldözésért és a 2019-es powayi zsinagógában elkövetett támadásért.
Bár az ilyen politikai nézeteltérések a mai napig tartanak, az antiszemitizmus kérdésében minden zsidó – vallási hovatartozástól vagy politikai nézettől függetlenül – egyetért. Egyrészt abban, hogy a növekedés példátlan és aggasztó, másrészt pedig abban, hogy a külföldi zsidókat felelősnek tartják Izrael tetteiért, illetve, hogy a baloldali politikai vezetés hallgat, amikor a zsidógyűlöletről van szó.
Ami magukat a zsidó vezetőket illeti, a legtöbbjük szintén hallgat. Huszonhárom demokrata párti zsidó kongresszusi képviselő felháborodott Ilhan Omar muszlim képviselő antiszemita kijelentései miatt, aki felszólalásában lényegében a Hamászt támogatta. A kongresszusi képviselők két titkos megbeszélést tartottak az ügy megvitatására, de nem tudtak megegyezni abban, hogy nyilvánosan elítéljék Ommart. Joe Biden elnök ezzel szemben elítélte az antiszemitizmus növekedését. Így tettek a republikánus párt képviselői is, akik Izrael legfőbb támogatóinak számítanak.
A Rágalmazásellenes Liga (ADL), amely a zsidók elleni diszkriminációval küzd az Egyesült Államokban, csak 2021 májusában 305 antiszemita incidenst regisztrált, ami az előző évhez képest a duplája. A szervezet szerint „a legdrámaibb növekedés az előző évhez képest a támadás kategóriájában volt, amely a 2020. május 11-31. közötti nulláról 11-re emelkedett 2021 májusának ugyanezen az időszakában. Bizonyítékok vannak arra, hogy az antiszemita támadások közül legalább hétnek a közel-keleti konfliktus miatti düh volt az indítéka”.
A jelentés olyan eseteket sorolt fel, mint például, hogy palesztinbarát támogatók Los Angelesben egy kiülős étteremben étkezőket szólítottak le, és miután azok megerősítették, hogy zsidók, azt kiabálták nekik, hogy „szégyelljétek magatokat”. Egy idegen pedig Las Vegasban egy zsidó férfit támadott meg „a zsidók csecsemő-gyilkosok” és „nem fogtok létezni” kiáltásokkal. Másszor egy zsidó középiskolás diákot New Orleansban egy diáktársa zaklatott, mert kipát viselt. Azt mondta neki, hogy „vegye le a mocskos zsidó sapkáját”. Nem beszélve az antiszemita skandálásokról arabul egy palesztinbarát tüntetésen Washingtonban, például: ”Ó, ti zsidók, Mohamed serege visszatér.”
A jelentés szerint az antiszemita támadások száma az elmúlt nyolc évben megháromszorozódott. A 2013-as 751 támadásról 2020-ra 2204 támadásra emelkedett. Egyértelmű, hogy 2021-ben még magasabb számot fognak regisztrálni.
Az antiszemitizmus riasztó megugrására válaszul az amerikai zsidóság az utcára vonult, hogy támogassa Izraelt és szembeszálljon a diszkriminációval, több száz gyűlést tartva szerte az Államokban.
Június 3-án több mint 200 ember gyűlt össze a Miami Beach-i holokauszt-emlékműnél a „Nincs gyűlölet. Nincs félelem” elnevezésű rendezvényre, amelyet az Észak-Floridai Zsidó Szövetségek szerveztek. Sokkal több résztvevőre számítottak, de „talán a közönség belefáradt a nagyszámú gyűlésekbe” – mondta az egyik szervező. Másrészt „talán egyesek aggódnak, hogy egy ilyen gyűlés konfliktusba torkollik a palesztinbarát támogatókkal”.
A helyi zsidó közösség, amely 123 000 taggal büszkélkedhet, nem hasonlít máshoz az Egyesült Államokban: egyharmaduk külföldön született és Oroszországból, Izraelből, Kanadából vagy Franciaországból vándorolt be; az ultraortodox közösség nagyobb számú jelenléttel rendelkezik, mint az USA más területein; és még a demokratákhoz tartozó zsidók is lelkes Izrael-pártiak.
Egy nappal a felvonulás előtt egy zsidó diák az Israel Hayomnak elmondta, hogy egy helyi zsidó vállalkozás Instagram-fiókját antiszemita és anticionista kommentek árasztották el, saját kollégiumi szobájának ajtaját pedig horogkereszttel és a „náci” szóval rongálták meg.
A helyzet annyira elfajult, hogy még Aaron Keyak, Joe Biden amerikai elnök „zsidó elkötelezettségi igazgatója” is tweetelt: „Fájdalmas ezt mondanom, de ha félti az életét vagy a testi épségét, vegye le a kipáját és rejtse el Dávid-csillagját”.
Az Izrael-barát felvonulás egyik szónoka Jake Solomon, a Greater Miami Jewish Federation elnök-vezérigazgatója volt. Beszéde után az Israel Hayomnak adott interjújában elmondta, hogy „több zsidó épületet és tárgyat megrongáltak a közelmúltban, és a biztonsági felvételek rögzítették, hogy valaki leköpött egy menórát egy helyi zsinagóga előtt. Minden eset fényes nappal és nyilvános helyen történt”.
Amikor megkérdezték tőle, hogy veszélyes-e kipát viselni az utcán, Salamon habozott, de nemmel válaszolt.
„Mindazonáltal ismerek olyan embereket, akik a kipa helyett inkább baseballsapkát tesznek fel. Ha mégis kipát viselsz, nagy valószínűséggel nem leszel támadás célpontja, nem mindennapos eset. Itt nem olyan rossz a helyzet, mint New Yorkban.
„És mégis, a dolgok az évek során sokkal rosszabbra fordultak, mind a támadások számát, mind a zsidók biztonságérzetét tekintve. Az antiszemitizmus jelenlegi kiugrása aggodalomra ad okot. A 2021-es év eleje aggasztó precedenst teremtett az év hátralévő részére.
„A közösségi média még ront a helyzeten: mindenki ki van téve Izrael démonizálásának, és nem tud különbséget tenni az antiszemitizmus és a kritika között. Trenddé vált kiállni Izrael ellen. Ugyanazokról az emberekről beszélünk, akiknek az empátiát kellene hirdetniük, mint a Black Lives Matter mozgalom vagy egyéb szervezetek, amelyek a diszkrimináció ellen küzdenek, vagy az emberi és az LMBTQ jogokat támogatják. Miért nem emelik fel szavukat az antiszemitizmus ellen?”
Szólalnak fel ellene állami vezetők?
„Egyáltalán nem. Az Izrael ellen felszólaló közéleti vezetők száma százszorosa azoknak, akik elítélték az antiszemita támadásokat”.
Mit gondol, mit jelent mindez az amerikai zsidóság jövője szempontjából?
„Vannak emberek, akik azt mondják, hogy ami ma történik, az a háború (II. világháború) előtti időkre emlékezteti őket Németországban. Az emberek látják, mi történt Nagy-Britanniában és Franciaországban. Az ottani zsidók többsége Izraelbe költözött, de mi még nem tartunk ott.
„Beszélek a közösségben élő emberekkel, akik nagyon is tisztában vannak azzal, hogy mi történik mind személyes, mind biztonsági szinten. Tanultam történelmet, és tudom, hogy volt Németországban, az 1930-as években.
Aki most nem figyel oda, az később meg fogja fizetni az árát”.
Gabriel Groisman a floridai Bal Harbour polgármestere szintén eljött, hogy beszédet mondjon a felvonuláson. Néhány héttel korábban a városában egy zsidó családot verbálisan bántalmaztak palesztinok. Autóval hajtottak el mellettük, és antiszemita szidalmakat kiabáltak: „Hitlernek igaza volt” és „a zsidók ölték meg Jézust”.
Beszédében Groisman felszólította az egész amerikai zsidóságot, hogy lépjen fel az ilyen megkülönböztetés ellen.
„Félre kell tennünk a politikai nézeteltéréseket” – mondta. „Ezek a különbségek lényegtelenek, amikor a zsinagógákban imádkozókat támadnak és verbálisan bántalmaznak. Össze kell fognunk, hogy szembeszálljunk ellenségeinkkel. Harcolnunk kell az igazságért, harcolnunk kell a helyünkért a gyönyörű amerikai demokráciában, és együtt kell harcolnunk zsidó hazánkért, Izrael államért és annak helyéért a világban.
„Továbbra is meg kell tanítanunk gyermekeinket a gyökereinkre, a vallásra, a történelemre, a földre és a hazára, valamint arra, hogyan védjük meg magunkat fizikailag és intellektuálisan. A történelem megtanított bennünket arra, hogy a dolgok gyorsan eszkalálódhatnak, és ha fenn hordjuk az orrunkat, sebezhetővé válunk. Azt tanácsolják nekünk, hogy rejtsük el azokat a jeleket, amelyek zsidóként azonosíthatóvá tesznek bennünket, ez ellen azonban fel kell lépnünk”.
Az Israel Hayomnak adott interjújában Groisman azt mondta: „Úgy gondolom, hogy a válaszunk hangos, büszke, erős és bocsánatkérésmentes kell legyen, hogy az antiszemitizmus ne emelkedjen olyan szintre, amit nem akarunk. Még nem tartunk ott, hogy a zsidók nem élhetnek az Egyesült Államokban, de úgy tűnik, hogy aranykorunk véget ért.
„A támadók és támogatóik meg akarják semmisíteni zsidó identitásunkat és Izrael iránti támogatásunkat, miközben meg akarnak győzni bennünket arról, hogy ők nem antiszemiták, csak Izraelt és a cionizmust ellenzik.
„A közösségben az az általános megközelítés, hogy kerüljük a konfrontációt, de engem nem így neveltek. Az én megközelítésem az, hogy keménynek és hangosnak kell lenni. Ha elfutsz a probléma elől, vagy elbújsz a szobádba, amikor szembesítenek vele az egyetemen, az semmiképpen sem segít rajtad. Az itteni zsidó közösség nagyon kicsi, és nem engedheti meg magánk, hogy belső nézeteltérések alakuljanak ki.
„Republikánus vagyok. Az előttem és utánam felszólaló zsidó polgármesterek demokraták. Amikor az antiszemitizmus témájáról van szó, egyetértünk. Minden nap beszélünk, és együtt dolgozunk. Amikor a zsidók bántásáról van szó, minden politikát félreteszünk”.
Mit tud mondani azokról a zsidókról, akik részt vesznek az Izrael elleni gyűlöletkeltésben? Mint például a New York Times hírhedt címlapjának zsidó szerkesztői, akik a gázai hadművelet gyermekáldozatait mutatták be?
„Az antiszemitizmus elleni küzdelemben eltöltött 10 év alatt megtanultam, hogyan kell bánni a fehér felsőbbrendűséggel, a BDS (Boycott, Divestment, Sanctions)-szel, az Izraelt gyűlölő muszlimokkal. De a legnehezebb dolog az, hogy kiálljak a zsidókkal szemben, akik a saját népük ellen beszélnek. Ezért mondom, hogy a felelősség elsősorban rajtunk van”.
Evan Shields afroamerikai demokrata képviselő is részt vett a gyűlésen.
„Rendkívül fontos, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a zsidó közösséggel, amikor az Egyesült Államokban az antiszemitizmus növekszik” – mondta az Israel Hayomnak. „Számomra személy szerint alapvető fontosságú, hogy nem csak mint a közösségben aktív ember, hanem mint baptista lelkész és afroamerikai is jelen vagyok. A közösségünknek mellé kell állnia mindenkinek, aki ki van téve az elviselhetetlen gyűlöletnek.
„Alabamában nőttem fel a 60-70-es években. Ott Martin Luther King megértette, hogy össze kell kapcsolódnunk és szolidaritást kell mutatnunk más közösségekkel, hogy növeljük ügyünk támogatását az egész világon. Az egyik legfontosabb dolog, amit tett, hogy rabbikat és zsidó vezetőket hívott meg.
„Aggaszt, hogy a közösségem kisszámú tagja jött el ma ide. Ezért vagyok itt a feleségemmel. Mindketten úgy gondoljuk, hogy eljött az ideje újraéleszteni a kapcsolatot a fekete és a zsidó közösségek között. A kettőnek szüksége van egymásra. Ezért is értem, hogy mennyire fontos a mai jelenlétem”.
Mit gondol azokról, akik párhuzamot vonnak a Black Lives Matter mozgalom és a palesztinok között?
„Teljes mértékben támogatom Izraelt. Ha valaki rakétákat lőne az otthonomra, minden erőmmel megvédeném magam és a családomat. Igaz, hogy a fekete közösségben sokan azonosulnak a palesztinokkal, de a küzdelmeink nem hasonlóak. Mi, a fekete közösség, a polgári jogokért harcolunk ebben az országban azáltal, hogy békés úton teremtünk kapcsolatot.
A palesztinok, akik közül sokan támogatják a Hamászt, ebben a kérdésben nagyon különböznek tőlünk”.
Egy másik, az antiszemitizmusra reagáló felvonulást június 6-án tartottak Floridának a másik oldalán fekvő Szentpéterváron. A helyi holokausztmúzeum előtt zajlott, amelyet nemrégiben horogkereszttel és a „zsidók bűnösök” felirattal rongáltak meg.
Tíz nappal az incidens után a múzeum ügyvezető igazgatója, Elizabeth Gelman még mindig nehezen tudja értelmezni ezt a gyűlöletet.
„Nem ismerik az álláspontomat Izraelről és annak tetteiről, és ez nem is számít. Maga a tény, hogy ez az intézmény a holokauszttal foglalkozik, elég nekik ahhoz, hogy célba vegyék”.
Gelman Chicagóban nőtt fel, és 2015-ben költözött Szentpétervárra.
„Ez Amerika egyik legváltozatosabb városa. Amikor választásokról van szó, a különbség a demokraták és a republikánusok támogatása között mindig elenyésző, és mindenki békében él egymás mellett. Ez egy nyitott és empatikus közösség.
„Több épületet is megrongáltak horogkeresztekkel, de ez volt az első alkalom, hogy az egyikre ráfirkálták, hogy „a zsidók bűnösök”, ami egy antiszemita kijelentés. Amikor megtudtam, hogy ez történt, úgy éreztem, kihúzták a talajt a lábam alól. Mindannyiunknak megszakadt a szíve, mert a közösség ebben a városban ennél jobb.
„Sokan kerestek meg minket, hogy támogatásukat fejezzék ki – az önkormányzat, a rendőrség, a választott tisztségviselők. De az a tény, hogy idén megnőtt az ilyen incidensek száma, riasztó. Úgy tűnik, hogy az elkövetők csak okot keresnek a gyűlöletkeltésre, és a gázai konfliktus kapóra jött nekik. Floridában élek, nem Izraelben, és nincs módom befolyásolni, hogy mi történik ott. És mégis, itt is támadnak embereket. Miért? Mert zsidók.
„Megkérdezem a holokauszt túlélőit, akik eljönnek a múzeumba beszélni, hogy mit üzennek a világnak. Sokan közülük azt mondják, hogy ilyen szörnyűség soha senki mással nem fog megtörténni. Az üzenetük főként a zsidóknak szól, de nem csak nekik. A holokauszt egyik üzenete az, hogy az antiszemitizmussal szemben határozottan fel kell lépni. Nem szabad teret engednünk az ilyen gyűlöletnek”.
A Floridai Holokauszt Múzeum évente 150 000 látogatót fogad, és érdekes módon nem mutat be szörnyű képeket a holokausztról.
„Biztosítani szeretnénk, hogy a gyerekek el tudjanak jönni a múzeumba, és kapcsolódni tudjanak az üzenethez, és ne vesszenek el azok között a képek között, amelyek traumatizálhatják őket” – magyarázta Gelman.
„Az Egyesült Államokban mindig is volt észrevétlen antiszemitizmus, és az emberek tudták, hogy vannak dolgok, amelyeket nem lehet kimondani. Az utóbbi időben olyan dolgokat kezdtek el mondani, amiket korábban soha nem mertek volna. És ez nem csak a zsidók ellen irányul, hanem ázsiaiak, afroamerikaiak, spanyolajkúak, bevándorlók ellen is.
„2017-ben fegyveres biztonsági szolgálatot kellett alkalmaznunk, mert a múzeumot azok a civilek fenyegették meg, akiket mi szolgálunk. Ez megríkatott, mert ennek a helynek az a célja, hogy reményt adjon az embereknek a jövőre nézve, hogy oktasson és biztosítsa, hogy ilyen dolgok soha többé ne forduljanak elő. És mégis megtörténtek.”
Mit tudsz meg ebből a helyzetből?
„Annyi gyűlölet van a világban, hogy az már félelmetes. A zsidó nép egyedül nem képes megbirkózni az antiszemitizmussal. Szükségünk van szövetségesekre, össze kell kapcsolódnunk más közösségekkel, amelyeket szintén diszkriminálnak, és el kell jutnunk az antiszemitizmus gyökeréig, a gyűlöletig. Az emberek gyakran nem veszik észre, hogy antiszemita módon viselkednek vagy beszélnek. Néhányan azt sem tudják, hogy mit jelent az, hogy valaki zsidó.
„Lehet, hogy naivan hangzik, de mi lenne az alternatíva? Én úgy döntöttem, hogy naiv leszek. Ez az én reményem a jövőre nézve. Ez az én szemléletem, és ezt az üzenetet szeretné a múzeum is közvetíteni.”
Mi a helyzet az alijázással?
„Jártam már Izraelben, de nem gondolkodom azon, hogy odaköltözzek. Amerikai zsidó vagyok, és világpolgár.”
Az antiszemitizmus nem idegen New York ultraortodox területén sem. Ruházatuk és szokásaik jellegéből adódóan az itteni zsidók már régóta hozzászoktak a diszkriminációhoz, jobban, mint az USA egyéb részein.
Brooklynban több százszor fordult elő szidalmazás, támadás, autófeltörés és zsidók elleni támadás. A vallásos életmód nem teszi lehetővé, hogy a közösség tagjai elrejtsék zsidó identitásukat, és úgy érzik, hogy a helyi hatóságok nem reagálnak hatékonyan a támadásokra.
Egy ortodox zsidó, aki Brooklynban él. 18 éves fiát és unokaöccsét nemrégiben megtámadta egy csoport muszlim a sábátkor. S. kérte, hogy névtelenségben maradjon, mert attól fél, hogy családja ismét célponttá válik.
„Három fiatal muszlim támadta meg őket. Arculütötték őket, a hátukra és az egész testükre ütöttek. Tényleg.”
„A támadók azt követelték, hogy mondják azt, hogy ‘Szabad Palesztinát’, de nem jártak sikerrel, mert a fiam és az unokaöcsém visszaverte őket. Ezután kimentek az autójukhoz, hogy krikettütőket hozzanak védekezésük, de a támadók addigra elmenekültek. Aztán a semmiből egy muszlim Uber-sofőr megállította az autóját. A fiam és az unokaöcsém aggódtak, hogy ő is a támadók egyike, de meggyőzte őket, hogy jó szándék vezérli. A fiúk beszálltak a kocsiba, és ő néhány utcával arrébb biztonságba helyezte őket. Így menekültek meg.”
Az interjú előtti napon S. lányát és barátnőjét verbálisan bántalmazták a Times Square-en, miután több ember észrevette rajtuk, hogy ruházatuk alapján zsidók.
Szidalmazták őket, és azt mondták: ‘Hülye zsidók’ és ‘Takarodjatok a pokolba New Yorkból’, és így tovább. Nem hallom, hogy a politikusok megszólaltak volna. A legtöbbjük, még a zsidók is, hallgatnak” – mondta S..
Yochonon Donn a Mishpacha magazin véleményírója és a Karlin-Stolin haszid dinasztia tagja. Elmondása szerint folyamatosan történnek antiszemita támadások, és szinte naponta fújnak horogkereszteket zsidó épületekre. Gyermekeit arra utasította, hogy sötétedés után ne hagyják el a házat.
„Itt, a közelben található Chuck Schumer szenátor, a szenátusi demokrata többség vezetőjének választási körzete. Ő egy zsidó, aki az amerikai történelem legelőkelőbb pozíciójába jutott. Néhány napja egy zsidó rádióállomásnak adott interjúban úgy jellemezte magát, mint „Izrael védelmezője”, és a színfalak mögött igyekszik erősíteni a közösséggel való kapcsolatát, és segíteni a költségvetésben és más dolgokban.
„Nyilvánosan azonban Schumer nem mer semmit sem mondani, mert attól tart, hogy Alexandria Ocasio-Cortez, a pártja progresszív baloldali képviselőnője, aki szintén ebben a körzetben él, kihívja őt, és győzni fog. Látta, mi történt Eliot Engel veterán kongresszusi képviselővel, aki egy fiatal és progresszív vetélytárssal szemben veszített, és attól tart, hogy ha nyíltan kiáll a zsidók mellett, elveszíti fiatal szavazóit.
„Mikor van az egyetlen alkalom, amikor ők (a baloldal) felszólalnak az antiszemita támadások ellen? Csak akkor, ha abban az időben, vagy ugyanott, egy másik kisebbség elleni támadás történt. Tehát például, ha egy mecsetet megrongáltak, és tíz zsidót brutálisan megtámadtak, a baloldal azt mondja, hogy „elítélünk minden incidenst”, és röviden megemlíti a zsidókat. Náluk nincs olyan, hogy egy magában álló antiszemita támadást elítélnének „.
Elhanan Popko tanárként dolgozik két manhattani zsidó iskolában. A diákoknak olyan t”echnikákat tanít, amelyekkel kezelni tudják a pánikrohamokat.
„Paradox módon azok a diákok, akik állami iskolában, nem zsidó osztálytársakkal tanulnak, stresszesebbek. Az izraeli-gázai konfliktus idején egyeseknek azt mondták: ’Te zsidó vagy, nem akarok melleted ülni’. Ezzel szemben azokkal, akik zsidó iskolákban tanulnak, értelemszerűen nem történt ilyesmi”.
Moshe Hauer rabbi, aki az Egyesült Államok egyik legbefolyásosabb zsidó intézményét, az Ortodox Uniót vezeti, azt mondta, hogy a zsidók elleni támadások egyértelmű elítélését” várja. A másik oldal igazolása nélkül, kontextus nélkül, más kisebbségek említése nélkül. Keményen dolgozunk azon, hogy jobban megvédjük a közösséget, és hogy biztosak legyünk abban, hogy a helyes dolgok hangzanak el.
„Olyan világban élünk, ahol kevesebb az érték. Az emberek sok mindenre dühvel reagálnak. Nyilvánosan erőszakos cselekedeteket hajtanak végre. A polarizáció növekszik. A politika szétválasztja az embereket, akik már nem érzik magukat összetartozónak vagy felelősnek egymásért.
Ezért engedik meg maguknak, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyeket korábban soha nem tettek volna meg, és nem számít nekik, hogy a manhattani zsidó épületek vagy a Capitolium ablakát törik be.
Én így látom a jelenlegi eseményeket”.
Ari Lamm, a vallásközi kapcsolatokat ápoló Bnai Zion vezérigazgatója elmondta, hogy soha nem látott még ennyi antiszemitizmust az utcákon.
„Ilyen dolgokat látni a mi kis városunkban: Izrael elleni tüntetést! – ilyet még soha nem láttam. Vagy hogy a városi tanács féljen kitenni egy izraeli zászlót, ami ellentétes a néhány hónappal ezelőtti saját döntésükkel! Ez az igazi antiszemitizmus. És az Izrael-gyűlölők merészsége, hogy zsidó és haszid körzetekbe jöjjenek, hallatlan.
Mit gondol, mi hozta a változást?
„Az Egyesült Államok hajlamos a saját történetét a világ többi részére vetíteni. Az Izrael és a Hamász közötti legutóbbi konfliktust itt úgy mutatták be, mint a fehérek és az afroamerikaiak közötti konfliktust. Ön és én tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen sok zsidó szefárd származású. Semmiképpen sem fehérek a feketék ellen, még csak nem is zsidók az arabok ellen, hiszen az izraeli közvéleményt sokkal több ember alkotja, mint pusztán zsidók.
„Matti Friedman újságíró egy nemrég megjelent cikkében kifejtette, hogy amikor az USA függetlenné vált, a klasszikus hős egy fehér cowboy volt, szőke hajjal és kék szemmel. A dolgok megváltoztak, mert a mai amerikai hős sötét bőrű, így Izraelt az erős fehér elnyomónak látják. Az amerikai felfogásnak semmi köze az izraeli valósághoz. Az USA a saját gaztetteit vetíti ki Izraelre és másokra. És ez döntő fontosságú, mert Izrael épp most fizeti meg ennek az árát”.
Mit gondol, mit jelent az antiszemitizmus jelenlegi erősödése az Egyesült Államok jövője szempontjából?
„Óriási különbség van a zsidó nép korábbi száműzetései és a jelenlegi amerikai száműzetés között. A korábbiak mindegyikében a rezsimtől vagy a minket befogadó országtól függött a védelmünk. Élvezték azt, amit mi adtunk, és megszabadultak tőlünk, amikor kedvük volt hozzá. Amerika az első, amely befogadja a zsidókat, mert nagyobb szüksége van ránk, mint nekünk rá, mert az ország az Isten előtti egyenlőség fogalmán alapul. Ez egy zsidó eszme, amely a Bibliából és a bölcseinkből származik”.
Mi van, ha a dolgok elfajulnak?
„Bármelyik pillanatban csatlakozhatok a családomhoz, a szüleimhez és a nővéremhez, akik Izraelben élnek. A közösségem, a zsinagógám és a hadsereg mindig ott vár rám”.
Mielőtt azonban Izraelbe költöztek volna, sok zsidó úgy döntött, hogy Floridába költözik, ahol alacsonyabbak az adók, hatékonyabb a helyi kormányzat és biztonságosabb hely a zsidók számára.
„A rendőrség gyenge New Yorkban a kormányzó és a polgármester liberális megközelítése miatt” – mondta Lamm. „Floridában erős a rendőrség, és sokkal kevesebb a potenciális támadó.”
New Yorkban Gilad Erdan, Izrael amerikai és ENSZ-nagykövete az antiszemitizmus növekedése miatt és az általa vezetett ENSZ-ben folytatott diplomáciai kampány részeként találkozót hívott össze a legnagyobb zsidó szervezetek vezetőivel.
Erdan célja, hogy az ENSZ elfogadja a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség antiszemitizmusra vonatkozó munkadefinícióját – nevezetesen, hogy a zsidókat nem szabad felelőssé tenni az Izraelben történt eseményekért, de azt is, hogy az antiszemitizmus és a cionizmusellenesség ugyanannak az éremnek a két oldala -, és hogy az ENSZ Közgyűlés elé terjesszen egy holokauszttagadás elleni határozatot.
Felszólította továbbá az országokat, hogy bojkottálják a rasszizmus elleni világkonferencia 20. évfordulója alkalmából Durbanban tartott ENSZ-rendezvényt, amelyen antiszemita üzenetek hangzottak el. A nagykövet alternatívaként egy olyan konferenciát tervez, amely a rasszizmus minden fajtájával, köztük az antiszemitizmussal is foglalkozna.
„A gázai hadművelet során az antiszemitizmus betegségének riasztó kitörését láttuk, amely az elmúlt évben egyre jobban terjedt” – mondta Erdan az Israel Hayomnak. „Az a tény, hogy a prominens zsidó szervezetek vezetői összefogtak, hogy közösen tárgyaljanak és harcoljanak ellene, csak a kemény valóságot és a zsidógyűlölet elleni fellépés és küzdelem szükségességét hangsúlyozza”.”
