Caroline B. Glick szerint két tényező is megakadályozza a Lapid-Bennett kormányt abban, hogy érdemben foglalkozzanak az USA-ban jelentkező gondokkal.
Úgy tűnik, egyetlen nap sem telik el anélkül, hogy valami botrányos támadás ne érné a zsidóságot az amerikai baloldal részéről – véli az Israel Hayom szerzője, aki több esetet is felidéz a közelmúltból. Múlt héten Philadelphiában egy utcai ételfesztiválról tiltottak ki egy zsidó árust, mert az izraeli ételeket kínált volna. Nemrég pedig egy leszbikus parádé tett közzé Chicagóban olyan hirdetést, amin egy nő égetett amerikai és izraeli zászlókat.
A Hamász rakétatámadásait követő izraeli összetűzések idején, májusban 193 alkalommal érte támadás az amerikai zsidóság tagjait, és 17 ezer online zaklatást jelentettek a Rágalmazásellenes Liga (ADL) számára.
Caroline B. Glick szerint normális esetben az izraeli kormánynak lenne mondanivalója ezeket a negatív folyamatokat látva, „de tragikus módon minden jel arra utal, hogy az új Lapid-Bennett kormány természeténél fogva képtelen arra, hogy küzdjön a zsidógyűlölet ellen Amerikában”.
A szerző szerint Jair Lapid jelenlegi külügyminiszter, Izrael soron következő miniszterelnöke jól ismeri a baloldali értékeket, ami miatt érthető, hogy elsődleges céljai között említette a kapcsolatok megújítását az amerikai Demokrata Párttal és az amerikai zsidósággal.
„Ilyen prioritások mellett állítólagosan Lapidnak épp hogy jó pozíciója lenne a harchoz. De két mozdíthatatlan akadály miatt semmi hasznosat nem fog tudni elérni. Az első akadály a Demokrata Párt, a másik pedig pont Lapid koalíciója” – állítja Glick.
A Demokrata Párton belül jelentkező problémákat már a szervezet tagjai közül is többen felismerték, és két évvel ezelőtt megalakították a Demokrata Többség Izraelért (DMFI) nevű csoport, aminek vezetőjével, Mark Melmannal köztudottan baráti kapcsolatban áll Lapid. Ennek fényében nem meglepő, hogy az izraeli vezető a szervezet videókonferenciájához csatlakozott, amikor az amerikai zsidóságot próbálta megszólítani.
Glick szerint ugyan Melman csapata helyesen teszi, hogy igyekszik megállítani a „vörös-zöld progresszívek” nyomulását pártján belül, de nincs meg a kellő ereje hozzá. Az Izrael-ellenes demokraták ugyan kisebbségben vannak a párton belül, a csendes többség nem tudja kordában tartani az agresszív politikusokat.
„Lapid helyesen gondolja úgy, hogy Izraelnek fontos jó kapcsolatokat ápolnia a demokratákkal és az amerikai zsidósággal, de Izrael nem tudja megváltoztatni a politikai realitást” – fogalmaz Glick, aki szerint Lapid kiindulópontja is helytelen. Ugyanis az a feltételezése, hogy a demokratákkal kialakult problémákért elsősorban Benjamin Netanjahu felelős, aki a Republikánus Párttal állt szorosabb kapcsolatban.
A szerző szerint most jól látszik, hogy a demokraták akkor sem képesek kordában tartani az Ilhan Omar és Alexandra Ocasio Cortez által képviselt vonalat, amikor Netanjahu már nincs a pályán.
Ráadásul Lapidnak egy másik lehetetlen akadállyal is meg kellene küzdenie ahhoz, hogy sikeresen fellépjen az antiszemita hangokkal szemben – ez pedig a saját koalíciós helyzete. A Lapid-Bennett kormány 61 székkel szerzett többséget a Kneszetben, de ha bármelyik tagja leugrik a hajóról, akkor szinte azonnal összeomlik a kormányerő. Márpedig az anticionista, iszlamista Ráám Párt vagy a zsidó identitásra épülő Izrael képét elvető Meretz Párt könnyen megállíthatja Lapid törekvéseit a baloldali zsidósághoz kapcsolódóan.
Kedden épp a Meretz és az Arab Pártok Közös Listájának képviselői járultak hozzá egy konferencia megszervezéséhez, aminek a „Megszállás és Apertheid között” címet adták. Kritikusok szerint az ehhez hasonló rendezvények éppenséggel az antiszemita BDS mozgalmat erősítik, ami az Egyesült Államokban gőzerővel igyekszik elnémítani Izrael támogatóit az amerikai egyetemi kampuszokon vagy a közélet más szféráiban.
Májusban demokrata képviselők egy csoportja egyesével állt pódiumra, hogy Izraelt apartheidnek kiáltsa ki, és egyetlen zsidó törvényhozó sem ítélte el az így cselekvőket. „Az az állítás, miszerint Izrael egy apartheid állam, szándékos antiszemita vérvád” – írja Glick, aki szerint a cionizmus és rasszizmus összemosása egyre gyakoribb jelenség napjainkban
A szerző szerint tovább ront a helyzeten, hogy számos amerikai zsidót megtévesztettek Donald Trump elnöksége alatt.
Négy éven át Trump-gyűlölettel „etették” őket intellektuális vezetőik, akik azt mondták nekik, hogy az antiszemitizmus magától Trumptól ered – Izrael legnagyobb barátjától, akinek unokái is zsidók. Az sem zavarta őket, hogy az egyetemi kampuszokon elkövetett antiszemita cselekményeket főként baloldaliak követték el, vagy az, hogy az antiszemita erőszak nagy része feketék vagy arab amerikaiak részéről származott. A zsidó vezetők elhitették az amerikai zsidókkal, hogy a veszély a politikai jobboldaltól eredt, és visszaszorul, ha a demokraták kerülnek hatalomra.
„Most Trump elment, és a ’jófiúk’ visszatértek a hatalomba. Ám ezek a jófiúk támogatják az antiszemitizmust a Kongresszusban, és semmit nem csinálnak az antiszemitákkal szemben, akik zsidókra támadnak az utcákon, mert ezek az antiszemiták demokraták” – összegzi a helyzetet Glick, aki szerint ezen a koalíciós kihívásokkal küzdő, demokratabarát Lapid-Bennett kormány sem lesz képes segíteni a következő időkben.
A legutobbi gazai konfliktus alatti antiszemita jelensegekkel kapcsolatban „Caroline B. Glick szerint normális esetben az izraeli kormánynak lenne mondanivalója ezeket a negatív folyamatokat látva, „de tragikus módon minden jel arra utal, hogy az új Lapid-Bennett kormány természeténél fogva képtelen arra, hogy küzdjön a zsidógyűlölet ellen Amerikában”.
A konfliktus a Netanyahu kormany regnalasa alatt zajlott, es a demokrata antiszemitizmus az USA-ban szinten a Netanyahu korszakban erosodott meg. De Glick szerint Benett a hunyo, sot alig 30 nappal az uj kormany beiktatasa utan mar az is vilagos szamara, hogy keptelen lesz megkuzdeni vele.
Izraelben van nehany tucat politikai elemzo, koztuk baloldaliak, jobboldaliak, Bibi hivek es Bibit ellenzok. Nem tudom elkepzelni, hogy nem lehet (legalabb idonkent) Glicknel ertelmesebbet es kevesbe egyoldalut talalni.
Fogalmam sincs Caroline B. Glick értelmi képességeiről, valamint az oldalainak a számát se ismerem, de azt , hogy az
vitathatatlannak tartom.
Az is igaz, hogy
De ha az egyidejüség egyben ok-okozati összfüggést is jelent, akkor a fukusimai atomerőmű-baleset miatt Netanyahut hajnali ötkor, a vár fokán fel kell pofozni.
„De ha az egyidejüség egyben ok-okozati összfüggést is jelent, akkor a
fukusimai atomerőmű-baleset miatt Netanyahut hajnali ötkor, a vár fokán
fel kell pofozni.”
Ez egy nagyonis helyénvaló meglátás! A valódi ok természetesen a baloldali-liberális áramlatok térnyerése a nyugati világban, amely áramlatok már szinte önygyilkos módon ragaszkodnak az életidegen PC elvekhez, ezeket a valóság és szükségszerűség elé helyezve. ENSZ, EU, sok-sok párt, sőt állam vezetése már jó ideje ebben a cipőben jár. Ezt az Izrael-gyűlölők tudatosan ki is használják.
Sokat lehetne mondani erről a folyamatról, amit én itt nem teszek. Annyit azonban fontosnak tartok felvetni, hogy azoknak a zsidóknak az USA-ban és Izraelben, akik párt- vagy baloldali elveikhez való hűség okán az Izrael – és zsidógyűlölők oldalán sodródnak, sürgősen magához kell térnie. Itt már nem elvekről van szó, hanem arról, hogy az Izraelnek és általában a zsidóságnak ártani akarók oldalán állnak-e, vagy sem. Csak az után, hogy ezt a két dolgot (Izrael-gyűlölet és elvek) külön választották magukban, következhetnek az elvek.
A folyamatról valóban köteteket lehetni írni. A készülő első kötet szerint az egyik tényező a galutiság (első kötet 1.- 23456. oldal).
Akkor es ott pofozod fel Netanyahut, ahol es amikor jonak latod. A fukosimai balesettel ellentetben, az USA (beleertve demokratakat, republikanusokat, zsidokat, Trumpot, Bident, stb) es Izrael viszonya az elmult 12 evben Netanyahura volt bizva. A kapcsolatokban jelenleg fennallo problemakert az uj kormanyt hibaztatni, sot azt alkalmatlannak nyilvanitani a promlema kezelesere, nem vall egy objektiv, rutinos elemzore. Az, hogy te is igy latod, szuveren jogod, de legalabb nem irod le, mint alapbolcsesseget egy hosszu cikkben. Nekem nem a velemennyel van a bajom, hanem a Neokohn tajekoztatasi szinvonalaval.
A jelenlegi kormány valóban nem hibás a kapcsolatok fagypontra züllésében. De szerintem nem is ez a lényeg.
A lényegi kérdések :
1) Indokolt volt-e annak idején az Obama-adminisztrációval, majd most a Biden-adminisztrációval szembeni határozott kiállás?
2) Milyen mozgástere van a Benett-Lapid koaliciónak?A Neokohn-t idönként magam is szívesen küldeném a sarokba kukoricán térdepelni.
Te meg ne duzzogj! Haverok között egy kis csipkelődés még nem a világ vége.
Nem duzzogasnak szantam, nagyon jol elvagyok a mas nezeteket vallo haverokkal.
Netanyahu valoszinuleg atlepte a kotelezo mertektartas hatarait mind az Obama adminisztracioval szembeni fellepes modjaban, mind a Trumppal valo romantikus, szerelmi dramajaban. A kovetkezmenyek varhatoak voltak, remelem, csak Bibi szempontjabol. Ugy tunik, Bidenek szivelyesen bannak az elnokkel es kormannyal is. Ami Irant illeti, remeljuk, Biden Trumpnal kevesbe arrogansan, de hatarozottan politizal.
De megegyszer, nem ez a problemam. A problemam az, hogy a Neokohn rendszeresen lehozza Caroline elemzeseit, es ez a fenti idonkent emlekeztet Bibi parlamenti beszedere, amiben Benetet alkalmatlannak nyilvanitotta a kormanyzasra. Nos ez, egy eppen az ellenzekbe atulo kormanyfotol, ertheto, bar nem a legelegansabb bucsuzas a miniszterelnoki szektol, mondjuk nehez elkepzelni a brit parlamentben, vagy Stockholmban (mint tegnap lattuk), de teljesseggel elfogadhatatlan egy politikai elemzotol.
Nem Bibi az első izraeli minisztereknök, aki beintett az amerikaiaknak. Megtette ezt már Ben Gurion és Begin is.A Neokohn egyrészt, mint a Szombat konkurense, másrészt mint Köves Slómó szócsöve, az izraeli jobboldalt preferálja. Ennek a preferenciának a Caroline B. Glick stílusú tollforgatók megfelelnek. Az ő írásait epeömlés nélkül olvashatják mindazok akiket nem zavar az, hogy Caroline B. Glick nem elemez, hanem a véleményét ismerteti.
Csak egy elméleti kérdés – mivel szinte biztosra veszem, hogy nem fogod megválaszolni – de akik nem háborognak amiatt, hogy a balos „tollforgatók” hosszú évek óta még csak köszönő viszonyban sem állnak az objektiv zsurnalisztikával, mint olyannal – azokat miért zavarja az, hogy ha „Caroline B. Glick nem elemez, hanem a véleményét ismerteti”.
Nem Glick az egyoldalú hanem te és ha legalább csak egy ezredrésznyire olyan értelmes lennél mint amilyen Caroline Glick akkor nem irnál ilyen ordas nagy és ostoba csúsztatást. Ugyanis a demokrata antiszemitizmus megerősödése NEM Netanyahuhoz köthető hanem Barack Obamához – az Obama adminisztráció regnálásához – az Obama korszakban.
Az amerikai antiszemitizmus mindig is jelen volt. Nem Obama, hanem Carter volt az, aki ellenségesen viszonyult Izraelhez, az őt követők már csak folytatták a megkezdett utat.Az vitathatatlan, hogy a legpregnánsabban Obama tette, de ez csak látszat, mert Clinton képes volt arra is, hogy „tárgyalópartnerei” közé egyenlőségjelet téve Nobel-díjat adasson egy terroristavezérnek egyidejűleg….
A fenti kommentemet a „stb” nick mögűl irogató úriembernek cimeztem, aki megpróbált valamiféle fúrcsa ok-okozati összfüggést kovácsolni az időbeni egybeesés alapján – arra való hivatkozással, hogy „a demokrata antiszemitizmus az USA-ban a Netanyahu korszakban erősödött meg”.
A hsz-emben ennek az okoskodásának a hibájára próbáltam felhivni a figyelmét – ugyanis az amerikai demokrata antiszemitizmus megerősődése (ebben a korszakban) NEM Netanyahu személyéhez kötődik, hanem Barack Obamához és az Obama adminisztráció regnálásához – és a Netanyahu korszak (31 March 2009 – 13 June 2021) valamint az Obama korszak (Januar 20, 2009 – Januar 20, 2017) egyidejűségének úgyszóván semmi köze sincs ehhez a tendenciához.
És mihez kezdene vele az előző kormány?
Ha emlékezetem nem csal,akkor a japánoknak köszönhetjük,hogy ma nem horogkeresztes rongyok lengenek az egész világon.Amerika Perl Harboor nélkül,hagyta volna pusztulni a világot.A VH.után pedig megköszönhetem az amerikai(demokrata)zsidóknak a Joint által küldött használt ruháikat és a hetenként egy szelet hershi csokoládét a PIH Vilmakirálynő út 25-27-ben levő fiú árvaházi gyerekek nevében.Manapság,sajnos csak az az egy kérésem maradt,hogy meneküljenek úgy a zsidóságuktól,hogy felejtsék el még megemlíteni is Izrael nevét.
Mikor voltál a Vilma királynő út 25-27-ben? A hershey csokoládé az Akácfa u. 32-ben is finom volt.
Miért írtad az utolsó mondatod?
A Vilmakirálynő úti fiúárvaházban 1945-46ban Wolf Imre tanár úr csapatában voltam.Aki egy nagyszerű ember és jó zsidó volt. Tisztességre,becsületre nevelt minket,árva gyerekeket. Az utolsó mondatom pedig az amerikai demokrata párti Izrael ellenes,gerinctelen zsidóknak szól,mert nem tudom tisztelni a Joszef ben Matitjáhú(Jozefus Flavius)féle korcsokat.
Lehet, hogy ismerted családom tagját, aki az Exodus hajóval jutott tovább. Részleteket nem tudok. W. Emil (’32), volt egy öccse is, aki a Fiúárvaházban halt meg, lehet, hogy a nyilasok támadása idején.
Ha a nyilasok támadásakor halt meg biztos,hogy nem ismerhettem.Mint írtam,én 1945 től,tehát kb. a II, VH befejezése után 6 hónappal kerültem az árvaházba és 47 közepéig voltam ott.Leibovits Ávráhám,az akkori „nagy fiúk „(12-16 évesig)pedagógusa írt egy nagyszerű könyvet.Címe: Az Árvavár.Valamikor a 80-as évek elején kaptam meg tőle dedikálva . Érdemes utánanézni.Nem tudok róla,hogy az én időszakomban bárki is meghalt volna.
Igen, most néztem meg a dátumot, a nyilasok 1944. december 24.-én hatoltak be.
Köszönöm a válaszod, megkeresem az általad ajánlott könyvet.
Ajánlom elolvasni ezt a cikket:
A Vészkorszak árvái – virtuális könyvbemutató
https://www.hirolvaso.com/2021/01/30/a-veszkorszak-arvai-virtualis-konyvbemutato/
Nem tudom, meg lehet-e venni nálatok a könyvet, sok fénykép is van benne, talán magadra is ismernél valamelyiken. Wolf Imre tanár úr is látható egy csoport gyerekkel. A könyv nagyon tartalmas, érdemes megvenni.
…”Mihez kezd az amerikai antiszemitizmussal Izrael új kormánya?”…
Magához nyúl örömében, és bebizonyítja, hogy az USA számára „nagyon hasznos”…