David Berlinski, matematika és filozófia professzor szerint a tudomány nem tudja megcáfolni Isten létezését, és sok tudós képes bármilyen áltudományos teóriát elhinni, csak ki tudja hagyni a Teremtőt a képletből.
David Berlinski valószínűtlen figura, aki annak ellenére, hogy a Princeton Egyetemen végzett és ott tanított matematikát, mára a tudományos világon belül a száműzöttek társaságában helyezkedik el. A professzor Párizsban él, és az elmúlt években nagy port kavartak a könyvei, amelyek a tudományos világban elfogadott ideológiai ortodoxiát támadták.
Az 1942-es születésű Berlinski élete során nagy fordulat játszódott le a nyugati egyetemeken. Berlinski pályája elején a tudósok inkább nem firtatták az Isten-kérdést, aminek egyszerű oka az volt, hogy a tudomány semmit nem tud mondani az ügyben. Ennek ellenére az elmúlt évtizedek során elfogadottá vált a nézet, hogy aki hisz a tudományban, az nem hihet Istenben.
Berlinski szerint a tudósok gúnyos megvetéssel kezelik a hívőket, annak ellenére, hogy a nyugati világon kívül ők vannak többségben, valamint, hogy a történelem legnagyobb tudósai is szinte kivétel nélkül hívők voltak.
A szerző az újateisták rövid aranykora alatt többször vitatkozott velük és nekik adott válaszként írta meg az Ördögi téveszme: Az ateizmus és tudományos elbizakodásai című könyvét, amely egyfajta cáfolata volt Dawkins Isteni téveszméjének.
Berlinski könyvében nem kívánja bebizonyítani Isten létezését, mindössze azt akarja bizonyítani, hogy a tudomány nem tudja megcáfolni azt.
A szerző német-zsidó menekültek gyerekeként kapott némi vallásos nevelést, amely azonban elmondása szerint nem volt rá hatással. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy benne igen apró az a bizonyos „Isten-méretű űr”. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért tartja az ateizmust téveszmének. Elmondása szerint ő elfogadta azt, hogy nem tudja a választ, és elismeri, hogy az emberi élet legfontosabb kérdéseire a tudomány nem képes válaszolni, viszont a vallás igen.
A fejlődés hazugsága
Berlinski szerint az akadémiai világban három fő nézet kapcsolódik az ateizmushoz: a materializmus, a morális relativizmus és az önzés biológiai alátámasztása. A szerző szerint a tudósok állítják, hogy a tudomány teljes mértékben a ráció talaján áll, ennek ellenére képesek teljesen abszurd állításokat tudománynak nevezni. A probléma az, hogy amit ma tudományosnak neveznek, sok esetben nem az. Berlinski leírja, hogy a fizika törvényei és a matematika szabályai tisztán tudományosak, de nagy port kavart állítása szerint például az evolúció nem (a témának egy teljes könyvet szánt).
Az ateisták kedvelt nézete, ahogy az újateista Christipher Hitchens írta: „a vallás mindent megmérgez”. A szerző nem tagadja, hogy Isten nevében sok bűnt elkövettek az elmúlt évszázadok során, azonban szerinte nem lehet félretolni azt a sok jót, amit a zsidó-keresztény örökség hagyott a nyugati világra. Berlinski szerint a 20. század bebizonyította, hogy micsoda gonoszságra képesek azok, akik úgy hiszik, nincs felettük felsőbb hatalom. Ez egy olyan pont, amit szerinte az újateista gondolkodók szeretnek félretolni. Példának hozza fel Steven Pinker népszerű pszichológust, aki azt állítja, hogy „van valami a modernitásban és annak kulturális intézményeiben, amelyek nemesebbé tettek minket.” Berlinski szerint ez a nézet teljesen figyelmen kívül hagyja a 20. század és 21. század borzalmait és tömeggyilkosságait.
A szerző szerint az emberek elfelejtik, hogy ugyanabban a korszakban élünk, amiben a holokauszt történt, s ennek a feledésnek súlyos következményei lehetnek. A holokauszttal kapcsolatban joggal fel lehet hozni a keresztények szerepét, hogy nem szólaltak fel, azonban Berlinski szerint szándékosan félre van tolva a tény, hogy a holokauszt végrehajtói szekuláris emberek voltak, egy művelt és nagyrészt szekuláris társadalomban. A náci ideológia ráadásul büszke volt „tudományosságára”, és nézetei jelentős részét a társadalmi darwinizmusból vezette le.
Berlinski leírja, hogy egy szekuláris társadalom problémája, hogy nem fogadja el a felsőbb hatalom létezését, így tulajdonképpen nem marad más mértéke a moralitásnak, mint a társadalmi konszenzus. Ez ahhoz vezet, hogy amit a társadalom elfogad az meg is tehető (lásd német társadalom és a holokauszt). Ha nincsenek morális abszolútumok, akkor megengedhető az abortusz, az eutanázia és számtalan olyan dolog, ami a vallásos emberekben etikai aggályokat vet fel.
A tudomány minden vélt fejlődés ellenére nem tud hozzászólni az etikai kérdésekhez. A morális relativizmus lényege, hogy nem ismeri el, hogy léteznének abszolút morális törvények és igazságok.
A konklúzió az, ha Isten nem létezik, akkor mindent szabad, és bizonyos időközönként emberek pontosan eszerint cselekednek.
Kezdetben
Berlinski könyvének jelentős részét az teszi ki, hogy megvizsgálja, vajon igaz-e, hogy a tudomány fejlődése véglegesen megcáfolta Isten létezését. Berlinski három nagy terület vizsgál: az univerzum létrejöttét, a világegyetem összetételét, és az ember létezését.
A tudomány ismert eredményeinek eléréséhez szükség volt arra, hogy a tudósok higgyenek abban, hogy rend van az univerzumban, hogy a természet törvények szerint működik, amelyek megismerhetőek. A legnagyobb tudósok, mint Isaac Newton, egy rendező erőt feltételeztek az univerzumban. Azonban Berlinski szerint, minél többet fedezett fel az ember az univerzumból, annál titokzatosabbá vált az. Newton felfedezte a gravitációt, de a fizikusok csak leírni tudják, nem tudják megmondani, hogy mi az, ugyanez igaz az erőre és az anyagra is.
Ahogy a hit visszaszorult a nyugati világban, a tudósok a felfedezésektől várták Isten cáfolatát, ami azonban nem érkezett meg. A 20. század egyik legsokkolóbb felfedezése a fizikusok számára az volt, mikor a tudósok felfedezték, hogy az univerzumnak volt kezdete. Ez megrázta a tudósokat, akik Einsteinnel együtt azt hitték, hogy az univerzum végtelen időben létezik. Berlinski leírása szerint a professzorok megijedtek, mert a kezdet létezése kísértetiesen hasonlított a több ezer éve leírt szavakra: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
A kezdet problémája abban rejlik, hogy a tudósok le tudják írni az ősrobbanást, de nem tudják megmondani, mi okozta. Márpedig valami okozta. A természet törvényei, az idő és a tér mind ekkor jöttek létre. Arno Penzias Nobel-díjas fizikus a következőt mondta az ősrobbanásról: „A legjobb adataink a Nagy Bummról, pontosan olyan adatok, amiket akkor is kikövetkeztethettem volna, ha nincs más információm, mint Mózes öt könyve, a zsoltárok és úgy általában az egész Biblia”.
A fizikusok körében egyre népszerűbb teória, hogy a „semmi okozta” a világegyetem létrejöttét. Berlinski szerint egyes asztrofizikusok bármit elhisznek, csak egyre távolabb kerüljenek a teista magyarázattól. Egy másik népszerű teória, hogy az univerzum egy kisebb „mini-univerzumból” jött létre, ami Berlinski szerint abszurd és teljes mértékben bizonyíthatatlan teória, éppúgy, mint a „semmi” teória.
David Berlinski könyvében leírja, hogy tulajdonképpen a tudomány számára az egyik legmegmagyarázhatatlanabb kérdés az, hogy a „véletlen folyamatok” hogyan hozhattak létre ennyire tökéletes feltételeket az élet számára. Maga Richard Dawkins is elismeri, hogy nagy a kísértés arra, hogy azt mondjuk, hogy a világot egy teremtő alkotta. Berlinski szerint a legegyszerűbb válasz erre, hogy azért tűnik teremtettnek, mert teremtve van. A szerző részletesen ismerteti a multiverzum teóriát, amivel a kozmológusok megpróbálják kikerülni azt, hogy miért ennyire különleges az univerzumunk. Ezt azzal oldják meg, hogy azt állítják a kvantumfizika segítségével, hogy más univerzumokban, amiket nem ismerünk és nem is tudjuk létezésüket kimutatni, egészen mások a feltételek, mint nálunk, tehát nem is vagyunk különlegesek.
Berlinski szerint az is nagy kérdés, hogy egyáltalán miért vannak a természetnek törvényei? Honnan kerültek bele a világba a szabályok, amelyek szerint működik? A szerző szerint a tudomány erre nem tudja a választ, ő pedig matematikusként nem tudja elfogadni azt, hogy „véletlenül”.
A legnagyobb titok: az ember
Ha a tudósok egy részét ki is elégíti az, hogy azt állítsák, az univerzumot a semmi okozta, akkor is hatalmas problémát jelent, hogy ebbe a „véletlen” univerzumba, hogyan került bele az ember.
Berlinski leírja, hogy minden kultúrában és vallásban spontán levezették ugyanazt: az embert egy felsőbbrendű lény hozta létre. Szerinte ehhez annyi kellett, hogy az ember körül nézzen a világban.
Berlinski szerint valójában az emberek többsége továbbra se fogadja el, hogy az ember a majomtól származna, ha valaki mégis óvatos kritikát fogalmaz meg az evolúcióval kapcsolatban, biztosan gyorsan megkapja az idióta, a tudományellenes vagy ennél jóval cifrább jelzőket. David Berlinski evolúciókritikáját nem lehet óvatosnak nevezni. Egy egész könyvet írt róla, de az Ördögi téveszmében is kifejti nézeteit Darwinnal kapcsolatban.
Az evolúció teóriájának megalkotásában nagy szerepet játszott Alfred Wallace, akinek nevét a tudomány elsősorban azért igyekszik elfelejteni, mert az elmélet kidolgozása után úgy döntött, a teória valószínűleg hamis. Darwinnak is voltak kétségei, de ő úgy gondolta, hogy a tudomány előbb-utóbb megtalálja a választ arra, hogy miért nem lehet kimutatni az evolúciót a kőzetleleteken.
Alfred Wallace már a 19. században megfogalmazta, hogy több olyan emberi tulajdonság van, amire nem ad választ sem a variáció, sem pedig a legerősebbek fennmaradása, ilyen a beszéd képessége, az ember kiegyenesedett tartása, az emberi kéz, az emberi szem stb.
Berlinski szerint ezeket az evolucionisták azóta se tudták megmagyarázni, hanem olyan meséket találtak ki, hogy az ember azért beszél, mert szükséges volt a vadászatban a kommunikációra. Berlinski szerint ezek a teóriák meg se próbálnak tudományosan hangozni, az átlagembert mégis lehülyézik, ha kétségbe vonja őket. Jogos kérdés, hogy akkor miért ez az uralkodó elmélet? Mivel az egyetlen alternatíva a teremtés, ezért a tudományos világ inkább hirdet egy Berlinski szerint érezhetően hibás teóriát. Ma az ideológia erősebb, mint a tudomány.
A matematikus szerint az evolúciós tudományágaknak, mint az evolúciós pszichológia valójában nincs sok tudományos alapjuk. Hasonló a véleménye az emberi tudattal kapcsolatos teóriákról. Dawkins „Önző gén” című könyve hatalmas népszerűségnek örvend, a műben azt állítja, hogy az embereket a természetes szelekció hozta létre, és az ember csak saját génjeinek engedelmeskedik. „Ami abszurd, hogy senki, aki komolyan veszi az önző géneket, az nem veszi komolyan az önző géneket” – írja Berlinski. Dawkins maga is kijelentette, hogy nem hisz a biológiai determinizmusban. Ha az ember a saját génjeinek szolgája, akkor senki nem felelős a saját tetteiért, és az emberek ezt nem tudják elfogadni, még akkor sem, ha azt mondják, hogy elfogadják.
David Berlinski szerint a tudományok egy része keblére ölelte az áltudományosságot, csak azért, hogy nehogy felfedezzék Istent a képletek mögött. Inkább elhisznek anekdotákra alapuló elméleteket, mint, hogy elismerjék, a tudomány nem tudja megcáfolni Istent.
Ennek következménye a teljes ideologizálódása az olyan tudományágaknak, mint a biológia. A tudományos világ Berlinski szerint katedrálist épített saját elméleteiből, és mint a középkori katolikus egyház, ők se fogadnak el kritikát. A matematikus leírja, hogy időnként felbukkannak olyan tudósok, akik tudományos alapon merik kritizálni az ortodoxiát. Az ilyen emberek szerinte olyanok, mint azok a tudósok, akik évszázadokkal ezelőtt az egyház tévedhetetlenségét kritizálták, csak most a tudományos világ vezetői a papok.
