Shmuley Boteach rabbi, politikai aktivista, számos könyv, többek közt a magyarul is megjelent Kóser Szex szerzője. A The Jerusalem Post a világ 50 legbefolyásosabb zsidóinak listáján előkelő helyen szerepel, Amerika-szerte úgy is hívják, America’s rabbi (Amerika rabbija). Népszerűségét a könyvein túl saját valóságshowjával alapozta meg, melynek címe Shalom in the Home (Béke otthon) volt. Az általa alapított World Values Network egyike a befolyásos amerikai Izrael-párti, zsidó lobbiszervezeteknek, rendezvényein neves politikusok vendégeskednek, mint Cory Booker vagy éppen Mike Pompeo. Boteach rabbi nem hallgat, ha Izrael vagy a zsidó nép védelméről van szó, a Neokohnnak adott exkluzív interjújában szó esik magyarországi tapasztalatairól, az izraeli és amerikai helyzetről, illetve a szexről, persze szigorúan kóser módon. Megyeri A. Jonatán interjúja.
***
Shmuley Boteach rabbi, köszönöm, hogy elvállalta ezt az interjút!
Szeretném üdvözölni minden zsidó testvéremet Magyarországon, egy olyan országban, ahol már sokszor jártam, és ami nagyon hiányzik. Nem is olyan régen jártam Budapesten: micsoda város, micsoda történelem, és a mi népünk számára milyen tragikus történelem! Nagyon fájdalmas.
Könyvet is írt róla.
Igen, most jelent meg az új könyvem, a Holokauszt-nyaralás, amely arról szól, hogy 2017 nyarán egy európai körutazásra vittem a gyerekeimet a holokauszt főbb helyszíneire, a megsemmisítő táborok helyszíneire.
Valójában közvetlenül Szlovákia után mentünk Budapestre; a feleségem családja Szlovákiából származik. A szlovákiai zsidókat kiirtották. Nyilvánvalóan nagyon megindító volt, különösen a feleségem és nagyszülei számára, akiket titokban Budapestre hurcoltak, ahol nem zsidóként, bujkálás nélkül vészelték át a háborút. Ahhoz, hogy átjussanak a határon egy őr, SS vagy valamelyik náci szövetséges, fogta a szuronyát és beledöfte a szénába, rejtőzik-e benne valaki. Egy nem-zsidó gazda elrejtette őket, és túlélték.
És persze Budapestnek számomra, mint zsidónak, annyi más rezonanciája is van, Theodor Herzl szülőhelye…
Nagyon hangosan áll ki a zsidó ügyekért, most például az izraeli háború dolgában. Azonban nem csak a zsidó állam támogatása, hanem a média hozzáállása miatt is, különösen a hírességekkel szemben, akik téves információk alapján a palesztinok oldalára álltak. Még egy egész oldalas hirdetést is kifizetett a New York Timesban. Hogyan látja az amerikai zsidóság kötődését Izrael államhoz, és visszatekintve néhány évre, lát-e valamilyen tendenciát a zsidó állam támogatása tekintetében?
Nos, először is engedje meg, hogy tisztelettel kijavítsam. Ezek a hollywoodi hírességek nem a palesztinok támogatói, hanem a Hamász támogatói, és ez nagyon nagy különbség. A palesztinok támogatói soha nem támogatnának egy olyan terrorszervezetet, amely brutálisan bánik a palesztinokkal. A Hamász nagyobb veszélyt jelent a palesztinokra, mint Izrael zsidó államára. A Gázában élő palesztinok minden egyes nap szenvednek a Hamász brutális, autokratikus uralma alatt. 2006-ban volt egy szavazás, és azóta mindenféle szavazás nélkül uralkodnak, tönkretették a demokráciát, tönkretették a palesztinok képviseleti kormányzatát.
Ez egy vérszomjas halálszekta, meggyilkolnak palesztin lányokat, akiknek egyetlen bűne, hogy barátjuk van, lemészárolnak meleg palesztin férfiakat és nőket; undorítók, gyilkosok.
Az emberek azt hiszik, hogy a palesztinok ügye mellé állnak, valójában azonban a Hamászt támogatják.
Ami az amerikai zsidóságot és Izrael támogatását illeti, ez van. Nevezhetjük vádaskodásnak, nevezhetjük kritikának, de sok amerikai zsidó süket csendben ül Izrael ügyében, amikor az háborúban áll. Én örülök, hogy a háború szót használta, mert amit az elmúlt két hétben Gázában láttunk, az háború volt. Háború a terroristák és a demokrácia között.
A mainstream zsidó szervezetek még csak nem is álltak be az Izraelért szervezett gyűlések mögé. Ez szánalmas.
Egy olyan időszakban, amikor Izraelnek szüksége van a közvélemény támogatására, amikor zsidókat vernek meg a Times Square-en, Los Angelesben és Torontóban? Miközben Palesztin testvéreink és nővéreink nyilvános tüntetéseken verik szét Izraelt.
Nézzen bele az interjúba, azután olvasson tovább:
Ha eltiporják Izraelt, miért nevezi őket testvéreinknek?
Vallásos zsidóként nem mondhatok mást, hiszen a Tóra azt mondja nekem, hogy minden emberi lény a testvérem Isten alatt. Kivéve a terroristákat, akik eltörlik magukról Isten képmását. Remélem, hogy palesztin testvéreim valóban belátják, hogy Izrael ugyanolyan nagy áldás az araboknak, mint a zsidóknak. Mert ha Izrael egy szabad és nyitott, gazdaságilag virágzó társadalomban élhet a Közel-Kelet szívében, akkor ez azt jelenti, hogy Jordánia, Egyiptom, Libanon, Szíria, Irán egy napon mind ugyanilyenek lehetnek, ha Isten is úgy akarja. Közülük nagyon sokan ma brutális diktatúrák. Irán a legbarbárabb kormány a Földön, talán Észak-Koreával együtt, vagy a Hezbollah a libanoni ellenőrzésével, vagy természetesen Gáza a Hamásszal.
Azt akarom, hogy arab testvéreim élvezzék az izraeli arabok és izraeli zsidók összes szabadságát. Tehát az amerikai zsidó szervezeteknek fel kell lépniük az Egyesült Államokban.
A zsidóknak nemcsak Izrael zsidó államáért, hanem az amerikai típusú demokráciáért is ki kell állniuk. Ez nem csak zsidó kérdés, ez amerikai kérdés.
Az antiszemitizmus, ahogy említette, az elmúlt hetekben New York, Los Angeles és sok más amerikai város utcáin mutatta meg csúnya arcát. Lát szebb jövőt az amerikai zsidóság számára?
Az amerikai zsidók most mélységesen aggódnak. Ez az egyik oka annak, hogy megtiszteltetés számomra, hogy interjút adhatok a magyar zsidó közösségnek. Ugyanis én valóban törődöm az európai zsidósággal; tudom, hogy mennyit szenvedtek. Nem csak a népirtásra, a holokausztra gondolok, hanem a modern antiszemitizmusra is. Mivel az Oxfordi Egyetem rabbija voltam, tudom, milyen Nyugat-Európa. Nagyon érdekes, amit az amerikai zsidó közösség nem vesz észre:
furcsa módon Kelet-Európa utcáin gyakran kevesebb antiszemitizmus van, mint Nyugat-Európában. Amikor zsidók sétálnak az utcán például Lengyelországban, ahová sokat járok, nem kell aggódniuk amiatt, hogy kipát viselnek. Magyarországon ugyanez a helyzet.
Az ember látja ezeket a szörnyű eseményeket és ezeket a szörnyű tendenciákat. Mégis, a legtöbb amerikai zsidó nem áll a zsidó közösség, nem áll Izrael állam mellé, és a Kongresszusba beszavazzák a „Squadot” (Az Osztagnak fordított, három demokrata szenátorból álló csapat). Felfedezhetőnek tartja az amerikai zsidóság felelősségét mindebben?
Nos, ezt kétféleképpen lehet nézni. Az egyik az, hogy hibáztassuk őket. AOC (Alexandria Ocasio-Cortez), nos, őt nem fogom antiszemitának nevezni, az nem volna fair. De Rashida Tlaib egy vérbeli antiszemita, Ilhan Omar valószínűleg még inkább. Tehát vagy az amerikai zsidókat hibáztatjuk, vagy, hogy őszinték legyünk, az Izrael-párti közösség önmagát hibáztatja, és azt mondja: „Hogy lehet, hogy ilyen pocsék munkát végzünk az embereknek a zsidó haza, a demokrácia és a szabadság központi szerepére nevelésében?”.
Mindig azt mondom, hogy a zsidók bizonyos dolgokban nagyon jók, más dolgokban viszont borzalmasak.
Nagyon jók vagyunk az oktatásban, a jótékonykodásban, a közösségekben, a családokban. De a public relations-ben gyengén teljesítünk.
Ami vicces, hiszen mindig azzal vádolnak minket, hogy mi birtokoljuk az egész médiát, és mi irányítjuk a kommunikációt.
A zsidók nem értik meg, hogy a public relations valójában mély, nem valami felszínes dolog. A public relations az a képesség, hogy egy érdemi üzenetet hatékonyan kommunikáljunk, és ezzel az üzenettel inspiráljuk az embereket. Mi zsidók minduntalan elbukunk ebben. Az ősi bibliai időkig visszamenőleg miért van az, hogy a kereszténység – lényegében a zsidó vallásból átvett – üzenetét emberek milliárdjainak terjesztette sikeresen. Mi, zsidók számban soha nem nőttünk 14-15 millió fölé. Miért van az, hogy az iszlám – ismét csak lényegében az egy Isten üzenetét és az isteni törvény, a nép stb. fontosságát kivonva – szintén milliárdnyi emberhez juttatja el üzenetét, de mi zsidók nem tudjuk a miénket gyarapítani? Soha nem voltunk jók ebben, és soha nem voltunk jók az antiszemita támadásokra való reagálásban. Amikor kétezer évvel ezelőtt a zsidókat istengyilkossággal, Jézus megölésével vádolták, nem tudtunk hatékonyan reagálni, mert azt gondoltuk: „Ez nevetséges, ezt senki sem fogja elhinni”.
A vérvád során azzal vádoltak minket, hogy keresztény gyermekek vérét isszuk. Megint csak nem vettük komolyan, mert azt gondoltuk, hogy senki sem fogja elhinni. Így most, amikor az emberek rám néznek, és azt mondják: „Senki sem fogja elhinni a Hamász szavát Izraelével szemben; Izrael egy demokrácia, míg a Hamász egy terrorszervezet. Még csak válaszolnunk sem kell, ez magától értetődő”.
Én meg azt mondom nekik, hogy ez magától értetődőbb, mint az, hogy a zsidók megölték a keresztény megváltót.
Azért csak meg kéne próbálni, nem?
El kell fogadni, hogy a világ hajlandó bármit elhinni a zsidókról. Ezért kell reagálnunk hatékonyan. Az elmúlt hetekben komoly PR-csatákat, közösségi média csatákat vívtam Izrael gyűlölőivel. A
mit ők csinálnak, az valójában egy nagyon egyszerű: Fogják a Hamásszal kapcsolatos összes igazságot, megfordítják, és Izraelről mondják el őket. A Hamász ártatlan férfiakat, nőket és gyerekeket gyilkol? Azt mondják, hogy Izrael ártatlan férfiakat, nőket és gyerekeket öl.
Azt hiszem, az átlagos nyugati ember, aki ezt az esti hírekben nézi, nem igazán érti, hogy kik a különböző politikai pártok. Hogyhogy nem sikerült ezt kommunikálni a Hamásszal, amelynek hitleri törekvései vannak; az alapszabályuk a zsidók népirtó megsemmisítésére szólít fel.
A Jerusalem Postban nemrég megjelent egy nagyon érdekes kutatás a Pew Research Center részéről, amely a Chábád növekvő támogatottságáról szólt a zsidók körében. Eszerint több 35 év alatti zsidó tartozik a Chábádhoz, mint a reform és a konzervatív mozgalomhoz együttvéve. Tehát egyfelől a hagyományos judaizmus felé fordulunk, másfelől pedig az érem másik oldalán a zsidók asszimilálódását és az asszimiláció erősödését látjuk. Ön szerint mi legnagyobb kihívás az amerikai zsidóság számára?
Attól függ, kit kérdez. Ha a Chábádot, és én büszke Chábád követő vagyok, ők azt mondják, hogy a legnagyobb kihívást nem az antiszemitizmus vagy az Izrael elleni támadások jelentik, hanem az asszimiláció. Ebben sok igazság van, de ha megkérdezzük az átlagos amerikai zsidót, vagy talán az európai zsidókat, vagy az izraelieket, valószínűleg azt mondanák, hogy ma a legnagyobb kihívást az antiszemitizmus és a zsidó emberek elleni gyűlölet jelenti, ami olyan, mint egy cunami, végigsöpör az egész világon.
Azt is mondhatnám, hogy a kettő összefügg. Az egyik ok, amiért nem küzdünk hatékonyan az antiszemitizmus ellen az az, hogy nincs elég zsidó, akinek van olyan erős az identitása ahhoz, hogy büszkén kiálljon ellene, mert a néphez tartozás érzése az asszimiláció révén elenyészett. A két legnagyobb kihívás tehát az asszimiláció és a fizikai biztonságunkat fenyegető veszélyek.
Izraelben népirtással fenyegetnek most is, mialatt beszélgetünk. Három ellenség veszi körül Izraelt, akik minden zsidót megölnének ebben a teremben, ha lehetőségük lenne rá, sőt, a világ minden zsidóját: nyugaton a Hamász, északon a Hezbollah, keleten pedig Irán.
Tehát az asszimiláció és az Izrael elleni megsemmisítéssel való fenyegetés – ezek a legnagyobb veszélyek, amelyekkel ma szembe kell néznünk, és természetesen az antiszemitizmus erősödése.
Nyugodtabb vizekre evezve, a Kóser Szex című könyve nagy sikert aratott Magyarországon.
Igen, tudok róla.
Gyakran tart előadásokat az intimitásról és a párkapcsolati kérdésekről. Mi késztette arra, hogy megírja ezt a könyvet, és hogy ez legyen az egyik kiemelt témája?
Nos, a Make love, not war! (Szeretkezz, ne háborúzz!). Bárcsak sokkal többet beszélhetnénk a házasságok megmentéséről, a szenvedély és az intimitás fontosságáról férj és feleség között! Én elvált szülők gyermeke vagyok, ez késztetett arra, hogy megírjam ezeket a könyveket, hogy megpróbáljam felfedezni a titkot, hogyan lehet a házasságot boldogsággá tenni, hogy az emberek ne váljanak el, hogy a gyerekek ne úgy nevelkedjenek, mint a „jojó a házastársak” között. Az apám egy éve halt meg, és rettenetesen hiányzik. Bárcsak úgy nőhettem volna fel, hogy apám állandóan a házban van, de a szüleim elváltak; anyám nevelt minket, és én ugyan sokat láttam apámat, de ez nem ugyanaz, mintha két olyan szülő nevelne, akiket látja az ember, hogy szeretik egymást.
Szóval, ez az, ami arra késztetett, hogy megírjam a Kóser Szexet és sok más, a kapcsolatokról szóló könyvet. A lányom, Chana pedig a Kóser Szex 20. évfordulóján, két évvel ezelőtt indította el a Kosher.sex nevű céget. Bárki elmehet oda, ez csodálatos.
Izraelben üzletet is nyitott, igaz?
Számos pop-up-ot és állandó üzletet indított; az izraeli üzlet állandó. És ezzel világviszonylatban is figyelmet keltett. Sokkal szívesebben beszélek a szerelemről és a házasságról, mint a zsidógyűlölő emberekről és a népirtásról, csak hát annyi gyűlölet van a népünkkel szemben! Engem valahogy mindig visszahúznak ebbe az egészbe.
A Kosher.sex épp most készül bevezetni ezeket a csodálatos termékeket, amelyek a házaspárokat segítik, és épp amikor elindultunk volna, Izrael háborúban áll a Gázai övezettel. Nem hallgathatok!
Az Izrael iránti elkötelezettségem sok ember számára visszatetsző lehet, akik csak a kapcsolatokról akarnak hallani, de nem nézhetem végig, ahogy a népem szenved. Viszont ha már a kapcsolatokról beszélünk, mindig is igazán inspirált, hogy mindent megtegyek azért, hogy házaspároknak adjak tanácsot, és hogy szingliknek segítsek találkozni a lelki társukkal. Nagyon hiszek a házasság intézményében. Bárcsak állandóan erről beszélhetnék!
Az egyik legsikeresebb könyvem a Kóser Szex, amelyet mintegy 20 nyelvre fordítottak le.
Egy másik, nemrég megjelent könyvével a Kóser Jézussal kapcsolatban, és az evangéliumi keresztények Izrael állam csökkenő támogatásával kapcsolatban kérdeznék. Ön a zsidó-keresztény kapcsolat hangos védelmezője. Hogyan látja ezt a kapcsolatot most, és hogyan látja annak jövőjét? Van-e közös ellenség, ami manapság egyesíti a keresztényeket és a zsidókat? Olyanra gondolok, mint a radikális iszlám.
Izrael ma közelebb kerülhet néhány Öböl-államhoz, kezdetben a közös ellenség, például Irán miatt, legyen szó az Egyesült Arab Emírségekről, Bahreinről vagy Marokkóról (bár az nem Öböl-állam), ami aztán a gazdasági kapcsolatok miatt valódi kapcsolattá vált. Emellett a muszlimoknak és a zsidóknak nagyon sok közös értékük van a hitben; túl kell lépnünk a zsidó nép elleni iszlamista fanatikus gyűlöleten, és el kell jutnunk ahhoz, ami vallási szempontból közös bennünk. De amikor az evangéliumiokról van szó, ez természetes kötelék.
Szerintem ez egyáltalán nem egy kényelmi kapcsolat, és nem is azon alapul, hogy közös ellenségünk van. Úgy gondolom, hogy evangéliumi testvéreink nagyon-nagyon hisznek Isten igéjében és a Bibliában. Hiszik, hogy áldottak Izrael és a zsidó nép támogatása által, hisznek abban, hogy mi vagyunk a kiválasztott nép.
Sok zsidó ül ott és vakarja a fejét: „Mit jelent az, hogy ’kiválasztott’?” Úgy hangzik, mintha azt gondolnánk, hogy jobbak vagyunk mindenkinél, hogy elitisták vagyunk. Ez nem igaz. A kiválasztott nem főnév. Azért vagyunk kiválasztottak, hogy megtanítsuk a világnak Isten parancsolatait, és azt, hogy Isten mennyire szereti őket, és hogy meg kellene tartaniuk Isten parancsolatait. Alázattal kell, hogy eltöltsön, ha eszünkbe jut, hogy Isten minden gyermekét, zsidót és nem zsidót egyaránt, az emberi család ernyője alatt akarja tudni.
A fiatal keresztény evangéliumiok, akikkel találkozom, szeretik Izraelt. Állandóan látom ezeket a szörnyű jóslatokat, hogy kapcsolatunk az evangéliumiok a kukában fog végződni, mert a fiatal keresztények nem olyan elkötelezettek a zsidó-keresztény kapcsolatok és Izrael iránt, mint a szüleik. Jómagam nem láttam ilyet, és nem vagyok biztos benne, hogy ezek a tanulmányok pontosak.
Az Oxfordi Egyetemen rezidens rabbiként segítette a zsidók közelebb hozását a valláshoz. Magyarországon 100 000 zsidó él. Mit tanácsol a nem gyakorló, nem elkötelezett zsidók számára?
Az európai zsidóságnak három nagy központja maradt. Sok amerikai zsidó ezt nem érti. Mindannyian azt hisszük, hogy Hitler megölte az összes európai zsidót. Elfelejtjük, hogy 600 000 zsidó van Franciaországban, 230 000 zsidó az Egyesült Királyságban és 100 000 zsidó Magyarországon.
Az én tanácsom az, hogy össze kell kapcsolnunk őket egymással, erős közösségeket kell építenünk, zsinagógákat építeni, ahogy a Chábád is teszi – iskolákat, mikvéket, oktatási központokat, ki kell álljunk az antiszemitizmus ellen, és össze kell kapcsolnunk mindannyiunkat Izraellel. Így lehet erős identitást teremteni, egy olyan identitást, amely először a külsőségeken alapul – a zsidó nemzet részeként való életben -, később majd a bensőségeken, a mitzvák (parancsolatok) betartásának spirituális kapcsolatán.
