Joe Manchin és Kyrsten Sinema a demokrata párt első számú közellenségeivé váltak, miután jelezték: nem hajlandóak a filibuster eltörlése mellett szavazni, ami azt jelenti, hogy a demokraták republikánus segítség nélkül egyetlen fontos tervezetet se fognak tudni átvinni.
Az alapító atyák úgy alkották meg az amerikai alkotmányt, hogy a mindenkori többségnek ne legyen korlátlan hatalma. A bizottságok létezése, az államok egyenlő képviselete, a két ház mind azért van, hogy a pártok csak olyan törvényeket tudjanak átvinni, amelyek mögött nagy többség áll. Ennek következtében a Kongresszus különösen az elmúlt száz évben (a számbéli növekedés miatt), de már előtte is, egy nehézkes és kissé rozsdás gépezetként működött.
Az elmúlt években a két párt azon ügyeskedett, hogy ki tudja jobban kijátszani a rendszert és megvalósítani a saját terveit.
Ennek egyik eszköze a bírói ág volt. A demokraták liberális bírákkal töltötték fel a bíróságokat, mikor a republikánusok a kilencvenes években feleszméltek ők is elkezdtek kinevezni konzervatív bírókat. A bíróság pedig egyre több alkalommal vette fel a törvényalkotó szerepet, amely elvileg nem az ő feladata lenne. Aztán ott van az elnöki rendeletek intézménye, amit először Barack Obama kezdett el a törvényhozás kikerülésére használni, miután két év után elvesztette a többségét a Képviselőházban. Ezt az eszközt bevetette Donald Trump is, Joe Biden pedig már az első heteiben rekordot döntött az elnöki rendeleteinek számával. A rendeletek elsősorban a hatalmas amerikai bürokráciát tudják befolyásolni, amely az elmúlt évtizedekben hatalmassá és átláthatatlanná vált, és amelynek alkalmazottai gyakran megakasztják a választott politikusok munkáját.
Az amerikai társadalom heterogén jellege miatt, számtalan olyan politikai kérdés van, amelyben két adott állam között óriási ellenétek vannak. Az amerikai politikai rendszer éppen ezért több kérdésben szabadságot ad az államoknak, ilyen például a szavazás. Egy aktuális példa a vészhelyzetre adott válasz: vezetéstől függően voltak olyan amerikai államok, amelyek teljes lezárást rendeltek el és voltak olyanok, amik végig nyitva maradtak a járvány alatt.
A filibuster védelmében
A Kongresszus mindkét házában szerény többséget élvező demokraták két fontos törvénytervezetet szeretnének átvinni, az egyik a szavazati reform, a másik pedig az úgy nevezett „egyenlőség” törvénytervezet, amely a melegjogok kiterjesztése. Azonban mindkettőt republikánus támogatás nélkül akarják megvalósítani, ami azonban csak úgy lenne lehetséges, hogy megszüntetik a filibustert.
Jelenleg republikánusok a vita elnyújtásával akadályozni tudják a törvényhozást a Szenátusban, ezt nevezik filibusternek. A vita „megtöréséhez” hatvan szavazatra van szükség. Ez biztosítja, hogy csak olyan törvényeket lehessen elfogadni, ami vagy nagy támogatást élvez, vagy egy kompromisszum következménye.
Ha a demokraták megtudnák szüntetni a filibustert, akkor bármit át tudnának vinni úgy, hogy jelenleg csak az alelnök szavazatával van többségük. Itt jön képbe Joe Manchin, Nyugat-Virginia demokrata szenátora, valamint Kyrsten Sinema, Arizona állam szintén demokrata szenátora.
Manchin egy republikánus államot képvisel éppen ezért a szenátor időnként a republikánusokkal szavaz. Az igazán fontos kérdésekben ritkán tér el a pártja álláspontjától. Némi meglepetést okozott határozott kiállása a filibuster mellett, mivel az év elején még nem adott egyértelmű választ arra, hogy miként szavazna, ha felmerülne a kérdés. Manchin nincs egyedül, Kyrsten Sinema, Arizona állam demokrata szenátora szintén jelezte múlt héten, hogy támogatja a flibustert, mivel szerinte „védelmezi a demokráciát.” Sinema döntése mögött összetettebb okok lehetnek, Arizona ugyanis billegő állam, másrészt itt az egyik legnagyobb a nyomás a határon. Sinema többször felszólította Bident, hogy kezelje a határkrízist, mivel évtizedes rekordokat dönt az érkezők száma. Azonban ez nem történt meg, így Sinema kiállása tekinthető potenciális nyomásgyakorlásnak is.
A demokraták tisztába vannak vele, hogy a jelenlegi keretek között nem tudják átvinni a terveiket, ezért át akarják alakítani a kereteket. A frusztráltság érthető, az Egyesült Államokban sokkal kisebb hatalma van a Kongresszusnak, mint egy nyugat-európai demokráciában a parlamentnek.
Néhány éve a demokraták még kiálltak a filibuster mellett, sőt a Washington Examiner adatai szerint csak 2020-ban 327 alkalommal használták az eszközt, amit most el akarnak törölni.
A Kongresszus mozgásának felgyorsítása a mindenkori többségnek kedvez. A filibuster megszüntetését a demokraták faji kérdéssé változtatták. Barack Obama 2020 júliusában John Lewis, a legendás polgárjogi aktivista temetésén tartott beszédében fejtette ki támogatását a megszüntetéssel kapcsolatban, mivel szerinte ez az egyetlen módja, hogy a demokraták át tudják vinni a szavazási reformot:
„Ha ahhoz, hogy minden amerikainak biztosítsuk az Isten által adott jogait, arra van szükség, hogy felszámoljuk a filibustert, ami a Jim Crow időszak relikviája, akkor pontosan ezt kell tennünk” – jelentette ki a volt elnök. A demokrata párt átvette a nézetet és rendszeresen kijelentik, hogy a filibuster rasszista.
Ben Shapiro konzervatív kommentátor a témát érintő műsorában elmondta, hogy az ügy iróniája, hogy 2017-ben Trump volt az, aki a filibuster eltörlését követelte, miután a republikánus többség ellenére szinte semmit nem bírt átvinni a Kongresszuson, és a demokraták voltak azok, akik tiltakoztak.
Miért lenne szükség egy szavazási reformra?
Jelenleg az államoknak jogában áll megszabni a szavazás lebonyolításának részleteit: kérnek-e fényképes igazolványt, meddig lehet beküldeni a levélszavazatokat, mikortól van korai szavazás stb. Ezt azért tehetik meg, mert az alkotmány az államok kezébe adja a döntést. A demokraták viszont egységes szabályrendszert szeretnének.
Ted Cruz konzervatív republikánus szenátor podcastjében felvázolta, hogy mit tartalmaz a demokraták szavazási reformja, amely a For the People (Az emberekért) nevet viseli. „Ez a törvény semmi más célt nem szolgál, mint hogy hatalomban tartsa a demokratákat” – jelentette ki Cruz, amit szerinte a politikai rendszer átalakításával szeretnének végrehajtani. A demokraták ezzel szemben azt mondják, hogy a tervezet célja, hogy minél több ember számára elérhetővé tegye a szavazást.
A törvény automatikus szavazói regisztrációt hozna létre, megtiltaná a fényképes igazolványok kötelezővé tételét, és minden államot kötelezne, hogy tegye lehetővé minden egyes állampolgár számára a korai levélszavazást.
2020-ban a levélszavazás nagy szerepet játszott Trump bukásában, különösen a kulcsfontosságú billegő államokban, ahol néhány tízezer szavazaton múlt Biden győzelme.
Ráadásul Cruz elmondása szerint a több száz oldalas törvény létrehozna egy föderatív „ellenőrző bizottságot”, amelyben a demokraták lennének többségben, és ami „ellenőrizné a választás tisztaságát.”
A törvényt abszolút prioritásként kezelté a demokraták, azonban Joe Manchin vasárnap bejelentette, hogy nem szavazza meg a tervezetet, amely azt jelenti, hogy a republikánusoknak nem kell bevetnie a filibustert. Manchin ezzel gyakorlatilag kétszeresen kigáncsolta saját pártját.
Rich Lowry a National Reviewban azt írja, hogy a szavazási törvény várható bukása és a két demokrata kiállása a filibuster mellett jelentősen visszaveti Biden progresszív programját. Az elnök erőssége szenátorként az volt, hogy bárkivel hajlandó volt együtt dolgozni a cél érdekében. Hosszú karrierje során számtalan baráti kapcsolatot épített ki a republikánusokkal, elnökségét mégis azzal kezdte, hogy nem elég, hogy nem próbált együttműködni a másik párttal, még a saját középen álló demokratáit is magára hagyta. Ben Shapiro szerint Biden azzal követte el a hibát, hogy progresszív tanácsadóira hallgatott, ahelyett, hogy megpróbált volna középen maradni, ahogy eredetileg ígérte. Márpedig ilyen szűk többséggel minden egyes demokratára szüksége lenne. Azonban Manchin és Sinema ellenállása azt jelenti, hogy a demokraták várhatóan nem fogják tudni megvalósítani Biden ambiciózus programpontjait, hacsak nem próbálnak meg mégis együtt dolgozni a republikánusokkal, ami azonban a jelenlegi politikai klímában nem tűnik valószínűnek.
Így Bidennek maradnak az elnöki rendeletek, a demokrata államok és a bürokrácia, a Kongresszus pedig folytatja nehézkes és lassú munkáját, pont ahogy az alapítók megtervezték.
