Jichák (Buzsi) Herzog volt munkapárti politikus lesz Izrael tizenegyedik államelnöke a hét év után leköszönő Reuven Rivlin utódja – jelentette a helyi közszolgálati rádió szerdán.
Herzogra 87-en szavaztak a kneszet választásra jogosult 120 képviselője közül, míg a másik induló, Mirjam Perec 26 voksot szerzett a honatyák körében. A 60 éves Herzog édesapja, Háim Herzog Izrael hatodik államfője volt 1983 és 1993 között. Nagyapja, Jichák HaLevi Herzog 1936-től 1959-ig Izrael askenázi főrabbija volt.
Herzog 2018 óta a Szohnut, az egész világ zsidó diaszpóráját összefogó ügynökség elnöke, de előtte 2013-tól a szociáldemokrata Munkapárt vezetője és kormányfőjelöltje, s a parlamenti ellenzék vezetője volt.
Kiábrándító.
Az izraeli elnök lényegében egy király-pótlék, akinek pont akkora hatalma van mint II. Erzsébetnek. Sok egyéb mellett jogában áll kegyelemben részesíteni azokat a személyeket, akiket az igazságügy miniszter erre javasol.
Könnyen lehet, hogy az alakuló Benet kormány Buzsit fel fogja hatalmazni arra, hogy Natanjahu bírósági ügyét elnöki kegyelemmel lezárja.
Ez a Natanjahu-korszak végét jelentené.
1. A jogaszok szerint egy vadlottat nem lehet kegyelemben reszesiteni az itelet elott. De ebben nem vagyok eleg tajekozott.
2. Buzsi csak akkor adhat kegyelmet, ha az igazsagugy miniszter javaslatot tesz. A kovetkezo 4 evben, ha jol ertettem, eloszor Szaarnal, utana Sakednel lesz ez a tarca. Ha ezek kozul valamelyik kegyelmet ad Bibinek, akkor megeszem a kalapom.
Biztos ami biztos; alaposan pácold be a kalapodat.
Erre a celra vannak marcipan kalapjaim. Mar megtanultam, hogy Izraelben jobb, ha finom kalapjaid vannak :-)))
Vigyáz, hogy ki ne fogyj a kalapokból!
https://uploads.disquscdn.com/images/be2add07dd9e1914ca03175a99ae29714a278b0f8fcdba29c5967fbec074028c.png Láthatod, hogy hova vezet az, ha hiánycikkekre alapozol egy üzletet.
Az izraeli elnök lényegében egy király-pótlék, akinek pont akkora hatalma van mint II. Erzsébetnek.
Ami azt illeti, Őfelségének elég nagy hatalma van, az persze más kérdés, hogy ezzel a legtöbb esetben érthető okokból kifolyólag mostanság nem él. Az izraeli elnöknek sajnos nincsen akkora hatalma.
Könnyen lehet, hogy az alakuló Benet kormány Buzsit fel fogja hatalmazni
arra, hogy Natanjahu bírósági ügyét elnöki kegyelemmel lezárja.
Ezt a kompromisszumos megoldást én már régóta mondom, hiszen ha nem a végletekig küzdene mind a két oldal, akkor belemennének egy olyan felállásba, hogy Netanyahu lemond a miniszterelnökségről, cserébe viszont az ellene folyó vádakat ejtik. Sajnos azonban Netanyahu a hatalmat és az ártatlanságát is akarja, míg az ellenfelei a Netanyahu korszak végét és Bibi bebörtönzését is szeretnék megvalósítani. A pár perccel ezelőtti hír tükrében úgy néz ki, hogy most még közelebb kerültek Netanyahu ellenfelei az előbbi céljukhoz.
Még válaszolok stb-nek is, ott kifejtem részletesebben a véleményemet, csak hogy ne kelljen kétszer leírni.
Miert? A szavazatok 3/4 reszet megkapta, ezek szerint gyakorlatilag konszenzus volt.
Jobban orultel volna Mirjam Perecnek?
Miért?
Ez hosszú lesz, úgyhogy ezt inkább a végére hagyom… 🙂
A szavazatok 3/4 reszet megkapta, ezek szerint gyakorlatilag konszenzus volt.
A 120 tagú Kneszetben 87 képviselő szavazott Buzsira, 26 Miriamra, tehát való igaz, hogy Buzsi ezzel „rekordot döntött” (bár itt pontosabb lenne a passzív szerkezet), hiszen a szavazatok 72,5%-át megszerezte, ezt pedig nyilván nevezhetjük effektív konszenzusnak is. Ezt nem is vitattam. Az más kérdés, hogy ehhez a végeredményhez minden bizonnyal hozzájárult a vallásosabb, bigottabb képviselők női jelölttel szembeni fenntartásaik is.
Jobban orultel volna Mirjam Perecnek?
Ha már Yehoram Gaon nem indult, akkor igen, én jobban örültem volna Peretznek, és én neki szurkoltam… 🙂
Felvezetésnek megemlíteném Haviv Rettig Gur vonatkozó cikkét, mert szokás szerint ő alkotta meg a ToI legkitűnőbb (egyetlen értékelhető?) írását az elnökválasztás kapcsán, még órákkal az eredmény előtt. Ő többek között elmondta, hogy bár a társadalom úgy tűnik egyértelműen Miriam mellett áll (közv-kutatás eredménye, bár szerintem ez az eredmény intuitívan is belátható volt), de ez még messze nem egy lejátszott meccs. Igaza is lett, hiszen a Kneszet jelenlegi képviselői „nem értettek egyet” az elektorátussal, ezúttal sem. Az egyik aspektusa a rosszallásomnak pontosan ez, és ugyebár ez így egy újabb ordító bizonyítéka annak, hogy az izraeli választási rendszer nem igazán korrelál a választók akaratával. Ha véletlenszerűen allokálná egy szoftver a mandátumokat, akkor is megszülethettek volna ezek az eredmények.
Mose Menahem lentebb megemlítette, hogy ez csak egy szimbolikus poszt, de én ebből kiindulva azt gondolom, hogy ha már egyszer ez „csak egy szimbolikus poszt”, akkor aztán igazán „odalökhették” volna már egyszer az életben egy nőnek, egy anyának, egy özvegyasszonynak, egy szefárdnak, etc… De a „változatosság kedvéért” azonban ismét sikerült egy jómódú askenáz férfit elnökké tenni, sőt, csak hogy fokozzák az elitizmust, most egy ex-elnök fia lett a nyerő, akinek legnagyobb kihívása az életben talán az ezüstkanál kiköpése lehetett. Ezzel sincs persze alapvetően baj, és ettől függetlenül is lehetséges herceg Herzog mellett érvelni. Számomra, meglehet saját élettapasztalataimból adódóan, szimpatikusabb volt a szerényebb és tragikusabb sorsú casablancai jelölt.
Mint minden jóérzésű ember, én is a békességet és a szakadékok áthidalását támogatom, azonban egy ilyen ziccer láttán nehéz azt mondani, hogy a nem askenáz többség soron következő sértődöttsége nem lesz indokolt. Egy ilyen után kezdik majd el nekik bizonygatni, hogy úgy egyébként ők is számítanak? És most tudom, hogy azt fogod mondani, hogy Bibit is hashemként imádják egyesek, de ez a fenti hírből adódó percepción aligha változtat. És igen, igaz az is, hogy volt már mizrahi elnökötök, nem is egy, illetve ott van Golda Meir z”l is, akit (még legalábbis egy ideig) lehet emlegetni, mint a szabályt erősítő kivételt (megj.: a modern világban 4.-ként lett nőként orsz.vez.). És persze az is igaz, hogy ez alapvetően irreleváns, hiszen nem a neme/szexualitása/szubkultúrája határozza meg az embert, ám ettől függetlenül ez egy elszalasztott lehetőség volt.
Aztán én nem tudom, hogy mi alapján válik valaki kvalifikálttá egy ilyen pozícióra, de azt talán meg tudnám tippelni, hogy mik azok a dolgok, amik diszkvalifikálnak egy jelöltet. Ha a Herzoggal kapcsolatos pletykáknak még ha csak a fele igaz (pl. hogy lekurvázta a párttársnőjét, vagy hogy a hallgatás jogával élt akkor, amikor feltehetőleg lett volna mondanivalója), akkor én úgy gondolom, hogy egy Herzog inkább ne induljon el ezen a versenyen.
Sőt, továbbmegyek: én egy ex-elnök fiaként már eleve nem indultam volna UGYANARRA a pozícióra, amit az apám egykor (kiérdemelten) birtokolt. Annyi más pozíció van a világon (pl. a Jewish Agency vezetése), miért kéne nekem pont ez? Az amerikaiak szemében, és a szememben is, pont ugyanolyan visszatetsző volt az, amikor ifj. Bush költözött be apja után a Fehér Házba, és való igaz, hogy Hillary Clinton sem lett volna szebb látvány akkor, ha a férje nyomdokaiba lépett volna az Ovális Irodában. Ez nem egy családi vállalkozás, nem egy monarchia.
Ha tehát egy állam NEM monarchia, akkor ha lehet, tartsa mindenki tiszteletben az ilyesfajta íratlan szabályokat is: ne hajazzunk a monarchiákra. Főleg akkor nem, ha a főellenségünk fejéhez napi rendszerességgel odavágott vádak közt szerepel a „Király” és a „korrupt” szavak.
PS: a JPost a minap lehozott egy gusztustalan lejárató cikket Peretzről, ami igazából +1 ok volt mellette
Az a szep ebben a vilagban, hogy minden szavaddal egyetertek, de a velemenyem tovabbra is az, hogy Mirjam nem valo az elnoki szekbe. (Ami a feminizmust illeti, vigasztaljon, hogy az alakulo kormanyban egyelore 8 noi miniszter van.)
Mirjam kedves, szimpatikus figura, egeszen addig, amig pedagoguskent es az elesett gyerekeit gyaszolo anyakent jelenik meg. Amikor faklyat gyujtott es beszelt, meg meghato volt. Erre a szerepre ot elsosorban a gyasza tette „relevanssa’. (Errol irta egyebkent valami szociologus, hogy a gyasz nagyon fontos az eletunkben, valahogy meg kell emeszteni a vesztesegeinket, de nem szabad a gyaszbolt etoszt csinalni. Es Mirjam eseteben, meg ha akaratlanul is, de ez tortent.) Sajnos, ahogy az elnokvalasztasi kampany elindult, a kep egyre termeszetellenesebbe valt. Egyreszt eleinte ugy tunt, hogy az elnokvalasztas Bibi egyik menekulesi utvonalaval lesz kapcsolatos, vagy ugy, hogy o maga jelolt, vagy ugy, hogy az egyik hive lenne es kegyelmet adna neki. Vegul ezek a verziok elmaradtak, de az elnokvalasztas emlekeztetett korabbi, gusztustalan harcokra, mint peldaul Kacav megvalasztasa. Nos, szerencsere lecsillapodtak a kedelyek, de azert volt nemi kampany. Es az valo egy politikusnak, legyen az Buzsi, Peresz vagy Rivlin, de nagyon nem valo Mirjamnak vagy Joram Gaonnak. Utobbi gyorsan megerezte ezt, es nem csinalt bohocot magabol. Nem akart belemaszni a politika mocskaba, amitol az elnoki palota sem mentes. Mirjam „kampanya” valoban light volt, de en meg igy is egyre rosszabbul viseltem. Hiaba irja Menachem, hogy ez csak egy diszlet, valojaban resze a rendszernek, a politikai eletnek, az elnoknek jol integraltnak kell lenni, stb. Es Mirjam nagyon nem az. Eddig nehany elnok regnalasa alatt eltem itt, es eltekintve az idiota Kacavtol, akinek mar a megvalasztasa is buzlott, a tobbiek megfeleltek az elvarasaimnak. Mivel Buzsit jol ismerjuk, tudom, hogy valoszinuleg o is meg fog felelni. Mirjam (es Joram Gaon is) alkalmatlan erre a feladatra.
Én nem gondolom magamat feministának, ráadásul a jelenkori változatát kifejezetten taszítónak találom. Az való igaz, hogy a Kneszetnek nincs miért szégyenkeznie a diverzitás terén, akkor is ha nem/szexualitás/etnikum/vallás alapján hasonlítjuk a világ többi parlamentjének összetételéhez. Ugyanakkor való igaz, hogy szerintem már igencsak „belefért” volna az, ha most egy nő kapja meg ezt a posztot.
Azt nem gondolom, hogy Peretz csupán a gyásza lenne, még akkor sem, ha ebből ő „ethoszt” csinált, és még akkor sem, ha ez az aspektusa valóban ki lett domborítva többek által is. Tény és való, hogy tragikus dolgok történtek vele, azonban itt megemlíteném pl. a Ramon családot, akik szintén nagyon sok katasztrófán mentek keresztül (megj.: apa meghalt űrhajó balesetben, legidősebb fiú repülőgép balesetben, az anyuka pedig rákban), mégis mindnyájan különlegesek voltak, és egészen elképesztő dolgokat tettek le az asztalra. Egyikőjük sem adta fel az életet a másik halála után, és a tragédiák után is képesek voltak alkotni, illetve másokon segíteni. Miriam ugyanúgy édesanyja még 4 másik gyereknek is, mint ahogyan az anyja volt Urielnek és Eliráznak is. És még ha nem is egy papa praxisát (és trónját) öröklő éljogász, akkor is azt gondolom, hogy hasznos tagja az izraeli társadalomnak, és megkockáztatom, hogy vetélytársához képest ráadásul feddhetetlen is. Szerintem ennél a posztnál speciel fontosabb a karakter, éppen ezért volt csalódás az, amikor Ruvi is lebukott a karanténszabályok megsértésével. Senkit nem érdekel, hogyha Lieberman és Netanyahu trükközik, tőlük ezt megszoktuk, már-már el is várjuk. De más az, hogyha ezt az elnök is elköveti ugyanezt, akinek inkább feladata a példamutatás. A miniszterelnök dolga az állam építése, fejlesztése, védelme, etc… tehát minden más, kézzelfogható dolog.
Mindazonáltal ez az eddig legjobb érv, amit hallottam, tehát hogy Miriam jobb annál, mint hogy a politika mocsarába ragadjon. Ezt elfogadom, ez valóban igaz.
Ha a „jól integráltság” szempont, akkor tény és való, hogy Buzsi jó választás volt. Igaz, még mindig nem az elektorátus, avagy ám jiszráel választása volt, hanem a képviselőké. Más kérdés, hogy ugyanettől a „mocsártól” (t. establishment) vannak rosszul az amerikaiak is odaát.
Joram Gaont dicsertem azert, hogy ellen tudott allni a kisertesnek, Mirjam Perec erre nem volt kepes. Amit becsuletere lehet mondani, hogy elegansan, esztetikusan veszitett. De volt ideje felkeszulni, mert egyertelmu volt, hogy Buzsi nagy tobbseggel nyer. A Ramon csaladdal valo osszehasonlitas nem fair, mert ok netto adtak az orszagnak, es nem akartak nyerni a tortenettel. Mirjam kemenyen „haszonra” torekedett. De engem nem ez tavolitott el tole, hanem az, hogy a „kampanya” giccses volt, nem az izlesemnek valo.
Szerintem szigorú értelmezése az a dolognak, hogy ő ezzel nyerészkedni akart. Nem hiszem, hogy ez lett volna a célja akár a Shirát Miriammal, akár ezutóbbi megmérettetéssel. Minden ambíciót nem tekinthetünk automatikusan önzőségnek.
A Ramonékkal való összehasonlítás lehet, hogy nem a legtökéletesebb példa, de ez szintén messzire vezetne. Egyébként Peretz(ék), ha minden igaz, eddig szintén csak „nettó hasznot” hoztak Izrael államának.
A kampányának részleteit nem ismerem, így arról nem mondhatok véleményt. De ennek megítélése is óhatatlanul szubjektív, mint ahogyan a Herzoggal szembeni averzióm is. Ennek ellenére én is kitartok a véleményem mellett, amúgy sem oszt/szoroz semmit… 🙂