A két csoport által Izrael-szerte elkövetett példátlan zavargások, verekedések és gyújtogatások arra ösztönzik a lakosokat, hogy alulról szervezzenek járőrözést – de a probléma forrása továbbra is fennáll — írja helyszíni tudósításában a Times of Israel.
Hilal Habashit dühös kopogtatás ébresztette fel hajnali 5 órakor jaffói otthonában. Egy Ajami negyedbeli lakótársa volt az, aki robbanást hallott és füstszagot érzett. Odakint Habashi és testvére, Khalil lángokban találta szomszédjuk autóját.
A múlt héten nem ez volt az első alkalom, hogy a káosz az ajtajukon kopogtatott.
Amikor a hónap elején zavargások törtek ki a jeruzsálemi Templom-hegyen, és Izrael újabb csatát vívott a gázai terrorista vezetőkkel, a zavargások átterjedtek Jaffa, Ramle, Lod és Akkó városára, ahol zsidók és arabok egyaránt viszonylagos harmóniában éltek.
Jaffa Ajami negyedében, amely már régóta ismert a magas bűnözési arányáról, a közelmúltbeli etnikai erőszak egyedülálló szintre emelkedett. Robbantások, verekedések és vandalizmus tört ki zsidó és arab izraeliek csoportjai között, majd ez egymás ellen irányulva eszkalálódott.
Az izraeli biztonsági tisztviselők attól tartanak, hogy a jelenség polgárháborúba torkollhat.
Mivel a helyi rendőri erők a végsőkig feszültek – a zavargások csúcspontján a kormány több ezer határőrségi tartalékost hívott be az erőszak megfékezésére -, az olyan polgárok, mint Habashi, saját kezükbe vették az ügyet, és helyi polgárőrségeket szerveztek.
„A hajnali fél ötkor kezdődő fajr imáig őrködünk” – mondta Habashi a The Times of Israelnek egy ilyen reggelen. „A hajnal és a napfelkelte közötti időszak a legveszélyesebb – amikor még sötét van, és mindenki rendkívül fáradt”.
A Jaffa és Tel-Aviv északi határán álló, mérföldkőnek számító óratoronytól egészen délre, Ajamiig számos őrzőcsoport alakult. Tevékenységüket személyesen és digitálisan olyan szolgáltatásokon keresztül koordinálják, mint a WhatsApp – de nem feltétlenül a rendőrséggel.
Nonprofit szervezetek és más, bíróságon kívül eső és gyakran politikai csoportok országos szintű erőfeszítéseivel ellentétben ezek a polgárőrségi erőfeszítések a helyi lakosok közvetlen környezetük iránti aggodalomból gyökerező összefogásából állnak.
A Times of Israel többszöri megkeresésére az izraeli rendőrség nem válaszolt közvetlenül arra a kérdésre, hogy a polgárőrök segítik vagy akadályozzák-e erőfeszítéseiket. Egy szóvivő azonban arra biztatta a civileket, hogy ne vegyék a törvényt a saját kezükbe, hanem bűncselekmény gyanúja esetén hívják a rendőrség 100-as forródrótját.
A Tel Aviv-Jaffó önkormányzat szóvivője azt mondta, hogy a polgároknak jót tesz, ha fellépnek, mint őrzők, feltéve, hogy az törvényes.
„Jaffó az együttélés szimbóluma Izrael Államban és minden, a lakosok által vezetett kezdeményezés és felelősségvállalási akció pozitív, különösen, ha azt arab és zsidó lakosok együttesen hajtják végre, és amennyiben a kezdeményezés a rendőrséggel és a bűnüldöző szervekkel összhangban történik” – mondta a szóvivő a The Times of Israelnek.
Alulról szerveződő jog és rend
Egyes csoportok zsidó lakosokat tömörítenek, mások arabokat. Egyesek megpróbálják felhívni a rendőrség figyelmét erőfeszítéseikre; mások dacolnak velük. És sokan megpróbálják összehozni az arabokat és a zsidókat, hogy megnyugtassák a közös élettérben élőket. Ez nehéz feladat.
A túlnyomórészt arabok lakta Ajamiban a helyzet továbbra is feszült, és sok lakos továbbra is félti a biztonságát, egyesek szerint a rendőrség csak fokozza a feszültséget.
Habashi és szomszédai nem tudták biztosan, hogy ki gyújtotta fel a házukkal szemben álló autókat. Állításuk szerint a rendőrségnek nem állt szándékában megoldani az ügyet. A tényszerű információk szűkössége, valamint a félelem, az aggodalom és a rendőrségi támogatás hiánya arra késztette Habashit és másokat, hogy létrehozzák az éjszakai arab vezetésű szomszédfigyelő őrséget.
„Együtt ülünk kint, vízipipázunk, és figyelünk mindenkire, aki nem a környékről való” – mondta Habashi. „Ellenőrizzük a WhatsApp-jelzéseket egész Ajamiból. Az itteni srácoknak van mopedjük, és körbe tudnak kerülni, hogy megnézzék, mi a helyzet. Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a környék minden részével.”
„Húszezer arab jaffói lakos van” – mondta. „Mind ismerjük egymást. Mindannyian távoli rokonok vagyunk. Valaki valakinek az unokatestvére. Tudjuk, hogyan öltözködnek az itteni emberek, hogyan néznek ki, és azonosítani tudjuk egymást.”
Az arab, héber és angol nyelvek között zökkenőmentesen váltogatva Habashi arra panaszkodott, hogy az izraeli média a polgári zavargások során a vegyes városok arab lakosainak viselkedését félremagyarázta, és főként agresszorként festette le őket.
Habashi azt állította, hogy Ajamiban sok hozzá hasonló arab lakos védekező álláspontra helyezkedett. Megpróbáltak nyugodtak maradni, miközben távolról látták a más városokban kibontakozó káoszt. De amint az erőszak elérte a küszöbüket, Jaffó lakói úgy érezték, hogy cselekedniük kell, hogy megvédjék magukat, a tulajdonukat és a környéküket.
„Az itteni emberek gyorsan rájöttek.”- mondta Habashi. „Együtt élünk a szomszédainkkal, szeretjük a szomszédainkat, tiszteljük a szomszédainkat, és nem akarjuk, hogy bárkinek is baja essen. Az emberek gyorsan áttértek a támadásról a védekezésre – még az általában ellenséges Ajami szomszédságában is”.
A zavargások csúcspontján, még a rendőri jelenlét erőssége mellett is, az ajami fiatalok saját maguk járőröztek a térségben, gyakran kis csoportokban, elektromos kerékpárral és autóval. Mások, mint Habashi, a többiekkel együtt ültek ki otthonaik vagy üzleteik elé, hogy a jelenlét és a rend érzetét keltsék.
„Azok az emberek, akik Jaffóban nőttünk fel, mindannyian tiszteljük egymást. Ha valaki bajban van, segítünk neki. A szomszédaink csak békét akarnak. Évtizedek óta együtt élünk itt” – mondta Habashi.
„Együtt kell működnünk”
Karin, egy ajami zsidó lakos, Habashihoz hasonló tapasztalatokat osztott meg. Miután látta, mi történt a környékükön az elmúlt hetekben, a civilek elkezdték saját kezükbe venni a helyzet lecsendesítését – mondta a The Times of Israelnek.
„Tudomásom van arról, hogy jelenleg sokféle szomszédfigyelési kísérlet történik” – mondta Karin, aki kérte, hogy vezetéknevét ne közöljék. „Mind a zsidók, mind az arabok úgy érzik, hogy vissza kell venniük az irányítást. Sok erőfeszítést koordinálnak – nem gumibotokkal vagy fegyverekkel, hanem csakis azok között, akik biztonságosan akarnak közlekedni az utcán”.
Karin azt is megjegyezte, hogy a zsidóknak és az araboknak együtt kell ezeket az erőfeszítéseket tenniük.
„Együtt kell tudnunk dolgozni az arab lakosokkal” – hangsúlyozta. „Ma este muszlimok és zsidók egy csoportja kimegy, hogy együtt, csendben sétáljanak. Hogy megpróbáljuk, mint polgárok, csendesíteni a helyzetet és megvédeni az otthonunkat”.
Később aznap este Karin elérte a The Times of Israel-t, hogy közölje, a muszlim lakosok visszaléptek. Az őrjáratra nem kerül sor.
A felekezeti megosztottságon átívelő koordináció nehézségei számos Jaffa környéki polgárőrcsoport számára közös küzdelem volt. Az erőszakos időszak – zsidók az arabok és arabok a zsidók ellen – gyanakvást keltett a korábban barátságos szomszédok között.
A túlnyomórészt zsidók lakta északi Jaffa negyedben, ahol erőszakos támadásokat követtek el civilek és üzlethelyiségek ellen, külön zsidó és külön arab őrségeket tartottak fenn egymástól alig pár lépésnyire.
„A mecset előtt ülünk, hogy biztosak legyünk abban, hogy senki sem okoz bajt” – mondta egy névtelenséget kérő helyi arab férfi az észak-jáffai Al Sik Sik mecsetben. „Persze, a rendőrség a sarkon áll. De néhány napja bementek a mecsetünkbe, és ránk lőttek. Biztosra kell mennünk, hogy megvédjük magunkat”.
Az al-Sik Sik mecsettel szembeni parkban egy zsidó lakott, aki a helyi szomszédfigyelést is kezdeményezte. Ő is névtelenséget kért; sokan, akik kapcsolatban állnak a szomszédfigyelőkkel, nem akarták felhívni a figyelmet a jelenségre.
„A szomszédfigyelés lényege, hogy egy hírszerzési rendszert hozzon létre” – mondta egy lakó. „A tagok szétszóródnak a környéken, és valós idejű frissítéseket tudnak küldeni. Ha valaki bajban van, egyszerűen elküldi a tartózkodási helyét, és mi megyünk segíteni”.
„Járőrözünk a környéken, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a zsidóknak nem esik bántódásuk. Sokan közülünk botokkal és paprikaspray-vel vannak felfegyverkezve. Azt akarjuk, hogy az emberek kevésbé féljenek, és nagyobb biztonságban érezzék magukat. Néhány lakónak nem tetszik ez az erőfeszítés, és inkább a félelmet választja. Én erre nem vagyok hajlandó. Ez az én környékem. Ez az én házam. Meg kell védenem magam” – mondta egy helyi lakos.
Ki figyeli a figyelőket?
Míg egyes járőröknél zsidók és arabok külön dolgoznak, további kísérletek történtek az arab-zsidó szakadék áthidalására, például olyan WhatsApp-csoportokban, mint a Szomszédsági őrség előkészítése Yafon (Jaffó). De a csoportszabályok, a politika, az elnevezési konvenciók és a taktikák körüli féktelen belharcok erős reakciókat váltottak ki, és megnehezítették a fellépést.
„Sok ilyen csoportban az emberek csak az érzelmeket engedik ki” – mondta Seffi Smadga-Wasserman, egy régi jaffói lakos, önkéntes rendőr és a helyi szomszédságvédelmi WhatsApp-csoportok tagja. „Tapasztalatból tudom, hogy ebben a csoportban lehet ugyan 50 lelkes ember, de amikor eljön az idő, csak öt fog cselekedni”.
Önkéntes rendőrként Smadga-Wasserman elmagyarázta, milyen nehéz körülményekkel kell szembenézniük ezeknek a szomszédfigyelőknek
„Az emberek meg akarják védeni a környéket, de nincsenek meg hozzá az eszközeik. Mit lehet tenni az ütőkkel vagy kövekkel érkező kisgyerekek csoportjai ellen? Az emberek nincsenek felkészülve arra, hogy harcoljanak ez ellen” – mondta Smadga-Wasserman. „Kapcsolatban állok a rendőrséggel. Tudják, hogy ezek a [figyelő] csoportok nem hosszú életűek. Az emberek stressz alatt vannak, és egy szomszéd figyelő csoport megszevezése megnyugvást adhat nekik. De nem hiszem, hogy bármi is változni fog.”
Egy másik megosztó tényező a különböző polgárőrcsoportok között a rendőrséggel való koordinációról alkotott nézetek voltak. Az észak-jaffai zsidó őrség azt állította, hogy tudatták a rendőrséggel az erőfeszítéseiket, még akkor is, ha a bűnüldöző szervek nem működtek velük aktívan együtt. Ezzel szemben az arab lakosok, mint például Habashi és az Al Sik Sik mecset lakói, nagyrészt a rendőrség hanyagsága miatt hozott létre szomszédfigyelő őrségeket.
„Ha a rendőrség valóban intézkedett volna, és nem kivételezett volna nyilvánvalóan az egyik féllel szemben, a dolgok nyugodtabbak lettek volna” – mondta Habashi. „De idejöttek, és gyakorlatilag gardírozták a lakosságot, amely megtámadta az arab helyieket. Azt akarják mondani, hogy megállították a helyzetet? Nem hiszem.”
„Remélem, hogy ennek az egésznek vége lesz, és visszatérünk a jó szomszédsághoz” – tette hozzá Habashi. „És azt is remélem, hogy nem lesz következő alkalom. De ha lesz, akkor fel kell készülnöm. Mert nem érzem magam biztonságban. Nem érzem, hogy a rendőrök tudnának rám vigyázni.”
„Hiányzik a bizalom magában a rendőrségben és a viselkedésükben” – mondta Karin. „Senki sem gondolja, hogy nem próbálják lecsendesíteni a dolgokat. De ezt aszimmetrikus viselkedéssel teszik. És amikor ezt [a véleményt] Jaffón kívüli emberek hallják, nagyon baloldalinak, szélsőségesnek és politikainak tűnhet.”
Több mint palliatív (a szimptómák enyhítését célzó cselekvés – a ford.)
Az elmúlt néhány napban a fokozott rendőri jelenlét közepette tétova nyugalom uralkodott. Az erőszak remélhetőleg alábbhagy, ezzel együtt azonban a polgárőrségre is szükség van, de sok érintett tisztában van azzal, hogy a csoportok csupán rövid távú megoldást jelentenek a sokkal mélyebb problémákra. Az önkormányzat által büszkén hangoztatott együttéléssel ellentétben sokan rámutattak a mélyben rejlő gondokra, amelyeket Jaffa gyors dzsentrifikációja okoz mind a jómódú, mind a vallásos zsidó lakosok részéről.
„Jaffó nagyon problémás” – mondta Karin. „Az olyan feliratok, mint a ‘Zsidók és arabok nem hajlandók ellenségek lenni’, amelyek a szomszédfigyelő erőfeszítésekből születtek, szépek, de nem oldanak meg semmit. A probléma igazán mélyen van, és a gyökerénél kell megoldanunk. A szomszédság figyelés nem több, mint egy sebtapasz.”
Hozzátette, hogy „sok zsidó, aki mostanában érkezett Jaffóba, nem érti a durvaságot. Ez ellentéteket szül. Nekem személy szerint nincs problémám azzal, hogy itt éljek. Úgy gondolom, hogy jogom van hozzá. De nem fogok dörgölőzni. Nem fogok odamenni és panaszkodni a kóborló csirkék miatt, vagy hogy miért van itt annyi szemét, vagy hogy miért vezetnek őrülten. Ugyan már, ez Jaffó.”
Smadga-Wasserman hasonlóan vélekedett. „Az Észak-Jaffóban élő emberek többsége új itt. Nem hiszem, hogy sok arab család maradt. Tehát nem igazán élnek együtt. És most ezek a lakosok félnek” – mondta.
Habashi beszélt a dzsentrifikáció okozta problémákról is, de elmondta, hogy Jaffa sok arab lakosa úgy érzékeli, hogy a rendőrség taktikája és a kormány politikája a zsidó polgárok javára torzít.
„Ami igazán fáj nekünk az az, hogy azt látjuk, nem ugyanazok a jogok illetnek meg minket” – mondta Habashi. „Ez az egész csak tükröt tart az arcunk elé. Ha azt hittük, hogy haladunk előre, és hogy a rasszizmus csökken, most az ellenkezőjét látjuk. Sok embert látunk az arabok ellen, az együttélés ellen lenni. Reméljük, hogy ez megváltozik.”
Fotó: Unsplash
