A szemünk előtt kibontakozó belső intifáda nem csak embereket fog eltemetni, hanem egy sor álmot is a Közel-Kelet jövőjével kapcsolatban. Robert C. Castel írását a Facebookon publikálta, most engedélyével közöljük újra.
Az első ilyen álom arról szólt, hogy ha Izrael megszűnik zsidó államnak lenni és ehelyett az „összes polgára államává válik”, akkor ez lezárja a százéves arab-izraeli konfliktust.
Izrael arab lakosai még sohasem voltak ilyen közel az álom megvalósításához, mint néhány nappal ezelőtt. Az Ábrahám-egyezmények remek megélhetést ígértek, a gazdasági es kereskedelmi kapcsolatok új munkalehetőségeket nyitottak az arabul beszélő és a térség kultúráját ismerő izraeli arabok előtt. A politikai életben a kisebbségi pártok váltak a mérleg nyelvévé. A politikai elit végre számottevő erőforrásokat biztosított az arab közösségek belső problémáinak megoldására.
Mindennek ellenére, a csúcsra érve, az izraeli arab közösség hátat fordított a jövőnek és visszatért a múltba.
A második ilyen álom Simon Peresz látomása volt, az új, Európai Unió-típusú Közel-Keleté. Az Unióhoz hasonlóan ez a terv is egy gigantikus megvesztegetési ügyleten alapult. Ha majd a Közel-Kelet népei megízlelik az anyagi jólétet, akkor lemondanak az atavisztikus törzsi fixációikról és dühödt nacionalistákból jóllakott fogyasztóvá lényegülnek át. Izraelnek a Japánt is meghaladó 41 ezer dolláros egy főre eső nemzeti jövedelme hegyként magasodik a környező országok nyomora fölé. Mégsem volt elég arra, hogy „megvesztegesse” az arab kisebbséget.
Ők inkább az 1700 dolláros gázai modellt választottak.
A harmadik álom, ami makacs kórokozóként kapaszkodik a nyugati értelmiség elméjébe, arról szól, hogy tulajdonképpen ők a teremtés koronája és végső soron mindenki olyan akar lenni, mint ők. A világ neanderthali kövületei előbb-utóbb belátják tévedésüket és megtérnek a liberális demokrácia keblére. Mi több, egy determinisztikus folyamatról van szó, ami szükségszerűvé teszi, hogy a világ egyre inkább olyanná váljon mint pl. Svédország. Eszerint az elmélet szerint Izrael arab kisebbsége a legjobb úton haladt efelé a cél felé és csupán a zsidók primitív politikai ösztönei állják útjukat.
Az izraeli arab kisebbség ennek is hátat fordított és inkább a Hamász-féle jövőmodellt választotta.
A negyedik ilyen álom az Osloi Révület, mely azt próbálta elhitetni velünk és a világgal, hogy a százéves háború nem Lodról, Jaffóról es Akkóról szol, hanem Ramallárol es Hebronról. Hogy amit a Jordán és a tenger között élő arab lakosok akarnak, az a status quo ante 1967, és nem a status quo ante 1948. Hogy háromnegyed évszázad után a Függetlenségi Háború véget ért.
1948 óta első alkalommal újra Lod, Jaffo és Akkó birtoklásáért folyik a harc. Ha ez nem egy elég világos beszéd, akkor nem tudom, hogy mi az.
Biztos lesznek olyanok, akik az illúzióikat mentve megpróbálják újra a zsidókra hárítani a felelősséget. Objektíven szemlélve, ez egy elég lekezelő, talán rasszista hozzáállás Izrael arab lakosaival szemben. Nem magatehetetlen kiskorúakról van szó, hanem egy büszke es magabiztos közösségről, amelyik nem szégyelli az etnikai identitását.
Zsabotyinszkij a Vasfal című írásában ennél sokkal több tisztelettel és hozzáértéssel elemezte az arabok politikai kultúráját és sohasem hitt abban, hogy meg lehet őket vásárolni jóléttel, liberalizmussal, egyenlőséggel stb. Ezekkel a nyugati luxuscikkekkel csupán annyit sikerült elérnünk, hogy elhalasztottuk a robbanás időpontját.
Ami a szemünk előtt kibontakozik, az a Közel-Kelet többi országából jól ismert törzsi tél, amit a javíthatatlan széplelkek anno Arab Tavasznak neveztek.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Robert C. Castel összes cikkét elolvashatja itt.
Azt szerettem az irasban, hogy olyan optimista :-))))
Valóban nem az, de nincs is túl sok okunk az optimizmusra. Nagyon gyorsan, nagyon rosszra fordult a helyzet. Ezt senki sem gondolta, még én sem, pedig abban biztos voltam, hogy a post-Trump éra semmi jót nem tartogat számotokra.
Remélem jól vagytok, és hogy minél hamarabb véget ér ez az egész!
Kosz, jol vagyunk. A gyerekek, meg az utolso leszallo geppel megerkeztek. A legkisebb unokankat, aki augusztusban szuletett, most lattuk eloszor eloben.
Ami az optimizmust illeti, okunk talan nincs, de szuksegunk van.
Azt meg hozzafuznem, hogy az elmult 73 evben ennel sokkal remenytelenebb helyzetek is voltak, es az optimizmus (meg meg sok mas) segitett. Ami a veget illeti (jo, en konnyen beszelek, mert eppen lotavolon kivul vagyunk), remelem, hogy nem rohannak befejezni, es a Hamaszt szetcincaljak annyira, hogy jo par evig csend legyen. Talan meg azt is el lehet erni, ha elegge megtepazzuk oket, hogy a tuzszunetert cserebe (meg nehany terroristaert) visszaadjak a tuszokat es a holttesteket. Akkor talan meg valami politikai rendezesrol is el lehetne kezdeni targyalni.
Ennek szívből örülök! És igazad van, szükség van optimizmusra.
A Hamaszt, Hezbollahot és a hasonló latorbandákat már nagyon régen szét kellett volna cincálni, és azt hiszem nem tévedek nagyot, hogy Izraelnek ez nem is kerülne túl nagy erőfeszítésébe. De valahogy az az érzésem, hogy az izraeli
moral insanitypragmatikus nacionalistáknak (akiket semmi esetre sem neveznék cionistáknak: Herzl Tivadar szekuláris, semleges államot képzelt el, ahol a zsidók békében élnek az arabokkal) nagyonis jól jönnek az ilyen konfliktusok a hatalom militáns eszközökkel való megtartásához. Ahogyan a Hamasz, Hezbollah, stb. vezéreknek is, természetesen, akik ilyen módon jól egymásra találtak a zseniális Bibivel. Ez a cikk beszél az arab törzsi fixációról, amit, mint erős motiváló tényezőt, valóban nem lehet figyelmen kívül hagyni. De sajátos módon nem beszél arról a szürreális módon erősödő zsidó törzsi fixációról, aminek jegyében az izraeli nacionalista jobboldal egy nem szekuláris, 19. századi nemzetállami létbe züllesztené vissza az országot. És az Izraellel szemben megfogalmazott – sokszor nagyon elfogult és igaztalan — kritikák alapvető forrása ez, nem pedig valamiféle balliberális új-antiszemitizmus (van ilyen is, kétségkívül, marginális létező), ahogyan azt sokan láttatni szeretnék. (Ne feledjük, hogy az európai nemzetállamok a 20. században súlyosan diszkreditálták magukat nem utolsó sorban azáltal, hogy felelősséggel viseltetnek mintegy hatmillió ártatlan zsidó elpusztításáért. Ki azért, mert tevékenyen részt vett benne, ki pedig azért, mert máig megbocsáthatatlan bűnös közönnyel nézte végig. Ezért – tetszik vagy nem tetszik – a nemzetállamok korának vége. A különféle kultúrák autonómiáját tiszteletben tartó nagy konföderációk kora kell, hogy elkövetkezzen, amely megóvja a népeket a nemzetállami önzés pusztításától. ) Ha Izrael az arab törzsi fixációval szembe a zsidó törzsi fixációt állítja (például úgy, hogy a zseniális Bibi számára a Tóra az ingatlannyilvántartás, vagyis, hogy cinikus módon csúsztat össze transzcendens és materiális igazságokat), az történelmi zsákutca. (Ajánlott olvasmány: Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba). Az már csak hab a tortán, hogy Izrael nacionalistái sajátos, ám – számomra legalábbis – egyre kevésbé meglepő módon, kelet-európai protofasiszta kisállamokban lelnek szövetségesekre.Csak annyit fuznek hozza, hogy meg egy „gyari”, hogy ugy mondjam „nascens” Bibi sem jutott volna idaig, hogy az orszag ilyen totalis anarchiaba jusson. De egy kilatastalan elektoralis helyzetet, egy egeszsegugyi, gazdasagi, kormanyzasi valsagot meg polgarhaborus allapotok kovessenek Gazabol (es eszakrol) jovo raketakkal, ez szinte kezelhetetlen (vagy hasznosan kezelheto?), ha kozben az ideiglenes kormanyfo mindezeken kivul, elsosorban a vadlottak padjarol probal menekulni.
Csak annyit fuznek hozza, hogy meg egy „gyari”, hogy ugy mondjam „nascens” Bibi sem jutott volna idaig, hogy az orszag ilyen totalis anarchiaba jusson. De egy kilatastalan elektoralis helyzetet, egy egeszsegugyi, gazdasagi, kormanyzasi valsagot meg polgarhaborus allapotok kovessenek Gazabol (es eszakrol) jovo raketakkal, ez szinte kezelhetetlen (vagy hasznosan kezelheto?), ha kozben az ideiglenes kormanyfo mindezeken kivul, elsosorban a vadlottak padjarol probal menekulni.
Először is: Akció, reakciót szül. Másodszor: A muzulmán arab a legsunyibb fajta. Hazug, és aki el is hiszi a hazugságait, az valójában egyetért vele addig, amíg az ő bőrére nem „szórakozik” az arab. Ez azonban nem változtat az antiszemitizmusán. Megtapasztalta ezt „ejrópa” a nagy migránsimádatában. A franciák már érzik a szagát, de más „unijós” országoknak sem ízlik a merkeli recept. A bideni amerika pedig az obamai nyomdokokon halad. Mire 3 év múlva ráébrednek az ottaniak, hogy a „demokraták” megvezették őket, már akár lángokban állhat a világ, s ebben az övéké is. Ezen az sem változtat, hogy ideküldi a küldöncét ez a demens pojáca. (fogadni merek, ha megkérdeznék tőle mennyi 3×3, hülyén vigyorogna a kérdezőre). De legyünk igazságosak. Mindezekért a ” demokrata” banda a felelős, nem az „elnökük”…
És egy adalék: A demens pojáca odatelefonált Netanjahunak, hogy most már fejezzék be. …
Újabb adalék: Az iráni küldöttség lemondta ausztriai látogatását, mert az osztrák kancellár kitűzette az izraeli zászlót, szolidaritásból