Az elmúlt öt év leforgása során Európa 90 millió dollárt fektetett Izraelben működő főleg baloldali civil szervezetekbe.
„A svájci kormány milliókat fektet abba, hogy izraeli állambiztonsági dokumentumokra tegyen szert, az Európai Unió pedig sorra alapít szervezeteket Jeruzsálemben abból a célból, hogy a palesztin identitás a fővárosban fennmaradjon; Németország életben tartja a Nakba-narratívát [palesztin gyásznap] (…), Dánia pedig azért töri magát, hogy a világ Izraelt egyfajta apartheid-államként tartsa számon. Mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa” – szemlézte a Mandiner Sara Ha’etzni-Cohen Israel Hayomban megjelent írását.
„A minta egyértelmű: egy európai ország kiválaszt magának egy célkitűzést, a kormányzat ír egy szabad szemmel is jól látható összeget tartalmazó csekket az izraeli vagy külföldi NGO-nak, aki helyette elvégzi a munkát, a szervezet adatot gyűjt, majd beszámol a kormánynak” – írja a szerző.
„Van különbség aközött, hogy egy kormányzat, vagy egy magánszemély áll egy ügy mellé. Egy kormányzati beruházás egy teljes nemzet perspektíváját képviseli” – írja Ha’etzni Cohen.
„A választások előtt mindenekelőtt azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy milyen mértékű beavatkozást tekintünk jogszerűnek, ha Izrael belügyeiről van szó? Merne egyáltalán Izrael ugyanekkora mértékben beavatkozni egy európai ország belügyeibe?”
„Léteznek jogszerű eszközei annak, hogy a fenti célkitűzéseket egy jóhiszemű kormányzat végrehajtsa. Amikor Izrael a kóser vágás és a körülmetélés törvény általi tilalmát sérelmezte Európában, tette ezt átlátható diplomáciai módszerekkel, anélkül, hogy európai NGO-kat finanszírozva érje el a kívánt célt” – érvel a cikk.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.